Már az év eleji tervezgetésnél kinéztem magamnak ezt a túrát. Igaz, magashegységbe csak is hétköznap szoktunk menni, de most a tt kedvéért kivételt tettünk. Istvánnal nem volt nehéz partnereket találnunk, hiszen két jó barátom Dani és Gergõ ugyan nem teljesítménytúrázik, de mindkettõjüknek a Tengerszem-csúcs volt az elsõ magashegyi kalandja több évvel ezelõtt. Õk csak csúcsot hódítani jöttek, utána áthozzák a kocsit a túra céljába, Felsõhágira. Tökéletes terv.
Egy kiadósnak aligha nevezhetõ 40-50 perces alvás után, negyed kettõre szedtem össze a csapatot Budapesten és a már szokásosnak mondható Balassagyarmat – Nagykürtös – Breznóbánya – Ördöglakodalma-hágón át, egy megállással négy óra alatt értünk a Poprádi tó v.á.-hoz. Kényelmesen megreggeliztünk, aztán a rajtcsomag (süti(?), croissant, két dobozos ivólé) és a - térképes, leírással és táblázattal kiegészített – itiner átvétele után, egyes és kettes rajtszámmal pontban hatkor elindultunk.
Nagyjából 15 fok volt, az idõ napos, elég magas páratartalommal. Rövidnadrág-pólóban kezdtem neki a túrának, tekintve, hogy az elsõ 10 kilométeren kb. 1250 szint várt ránk. A biztonság kedvéért elraktam a táskámba egy polárt és egy esõkabátot, igaz nem számítottam rá, hogy bármelyiket is elõ kell majd szednem. Nem is kellett. Csodálkozva néztem az esõnadrágban, kamásliban, háromrétegû téli kabátban indulókat, vajon hogy fogják bírni így, ezen a kifejezetten melegnek ígérkezõ nyári napon.
A Poprádi-tóig végig a K-jelzésen, vagyis az aszfalton kellett menni. Elõnye, hogy elég hamar fel lehet érni, hátránya, hogy kimarad a Menguszfalvi-völgy és a környezõ csúcsok lenyûgözõ látványa, amit a tõlünk pár száz méterre, nyugatra futó P- jelzésrõl láthatnánk. A házhoz most nem kellett lemenni, így megállás nélkül folytattuk utunkat a völgyben. Az elsõ felírandó szám, az 1600 méter magasan lévõ K-P elágazásnál várt minket. Itt jó 10 percig várattam Istvánt, amíg én, a nagyjából fejmagasságig érõ törpefenyõk átjárhatóságával kísérleteztetem. A Békás-tavaknál szembesültem vele elõször, hogy hétvége van. Százak igyekeztek felfelé az útvonalon, pedig még csak 7:30 volt. A láncos szakaszon feldobtuk a botokat a táskákra és tekintve, hogy most éppen csak nyirkos volt a szikla (így nem is igazi az élmény, hogy nincs lefagyva) pikk-pakk túljutottunk ezen a szakaszon. Meglepõdtem a Hunfalvi-házon. Nem voltam itt 3 éve, azóta elég nagy változáson ment keresztül. A ház pecsétjét kellett volna a következõ négyzetbe ütnünk, de úgy döntöttünk, elõször a csúcs legyen meg.
A tábla szerint 1:00 kell a feljutáshoz. Ahhoz képest, hogy majd’ 100 fotó készült közben, nekünk ez sikerült fél óra alatt. Szerencsére sokat elõztünk felfelé, így nagyjából 10 ember volt csak fent. Itt elhagytuk a turistautat és nulla pontért átmásztunk a 2503 méter magas, szlovák oldalon lévõ csúcsra is. Jó fél órás szöszölés után elindultunk lefelé. Délrõl kezdtek megérkezni a felhõk, reméltem, hogy Daniék még teljes panorámában gyönyörködhetnek majd. Nagyjából 200 méterrel lejjebb találkoztunk is velük, körülbelül 9 órás menetidõt jósoltam magunknak, így 15:00-ra beszéltünk meg találkozót.
A házban kisebb pihenõt tartottunk. A kötelezõ pecsételés után, István gyümölcsös-kekszes pudinggal frissített, én meg szuvenírekkel nehezítettem a táskámat. Negyed óra után feltápászkodtunk és elkezdtünk ereszkedni. Itt már jó sok tt-s sporttárs igyekezett felfelé, nem irigyeltem õket. Ekkor már hatalmas volt a meleg. A sapkát kissé késõn vettem fel, ezt egy kezdõdõ fejfájás éreztette is velem. Szerencsére a láncos szakasznál viszonylag kevesen voltak, de a Poprádi-tavi házig annyian jöttek szemben, hogy rongyosra „áhojoztuk” a szánkat. Nem gyõztünk félreállni, kerülgetni. Az egy év múlva esedékes tt-ig nem jövök hétvégi napon, az biztos.
Kezdtem egyre jobban telítõdni a müzli szeletek cukros ízétõl, így alig vártam, hogy leérjünk a házhoz és valami rendeset együnk. A rendesbõl egy krumplileves lett, mivel nem akartunk nehéz kajával a gyomrunkban neki ugrani az elõttünk álló 2.5 km, 470 m szintes szakasznak. Húsz perc ücsörgés után, üdítõ volt az Oszterva szerpentinje. Szerintem az egyik legkönnyebb kaptató környéken. A fordítókban van csak meredek rész, köztük szinte sík és kanyarról-kanyarra egyre jobb a kilátás a vidékre. A nyeregbe felérve jelentek meg az elsõ gonoszabb kinézetû felhõk. Amíg István felment az innen kb. 100 méterre lévõ csúcsra én szép csöndben elkezdtem fázni az egyre erõsödõ szélben.
Innentõl számomra is ismeretlen utakon folytatódott a túra. Kellemes volt az eddigiektõl eltérõen lankásan hullámzó úton menni, igaz az S-jelzésig tartó szakasz kissé hosszabbnak tûnt, mint azt elõre vártam. Itt leültünk még egyet frissíteni, majd megkezdtük az utolsó szakaszt, amelyen 4.5 kilométer alatt 800 m szintet kellett veszítenünk. Nagyon hangulatos volt az ösvény. Érdekes volt megfigyelni, hogy ereszkedünk a havasi törpefenyõkkel tarkított szubalpesi zónából, a tûlevelû erdõk alkotta hegyvidéki sávba. Itt elkezdett szemetelni az esõ. A táskákra feldobtuk a vízhatlan borítást, de az utolsó fél órára már nem vizeztük össze az esõkabátokat. Az erdõbõl kilépve (és a S- jelzést elnézve) egy csodaszép rétre értünk ki. Igaz levegõt nem sokat kaptunk a bõ 90%-os páratartalom miatt, de a látvány lenyûgözõ volt. A szekérút mellett fellelhetõ jelentõs málna-állomány még lassított minket egy kicsit, de a végszóra megszûnõ esõben 9:10 perc után értük el a célt.
Jól estek a sós magvak, ropogtatnivalók, amit hideg kólával öblíthettünk le. Összesen két sporttárs ért be elõttünk, õk valószínûleg nem lustálkodtak minden útba esõ menedékházban. A fõrendezõt a jövõ évi útvonalról faggattam, majd próbáltam meggyõzni, hogy a kedvenc (turistaúton megközelíthetõ) tátrai csúcsomat, a Krivánt is tartalmazza majd az útvonal. Tetszetõs kitûzõt és szép oklevelet is kaptunk, nálam ötösre vizsgázott a túra. Daniék már fél órája megérkeztek, így más dolgom nem maradt, mint behuppanni a vezetõülésbe és hazarepíteni a társaságot. Jó kis nap volt, jövõre is eljövünk!
Száraz adatok: 27.2 km +1884 m -2022m
Egy pár kép: https://picasaweb.google.com/115045309155195514606/MagasTatraiBarangolas?authkey=Gv1sRgCJ3T2oXA5qvb1wE
|
