Túrabeszámolók


Vándorbottal a Vasparipáért

tothjokeTúra éve: 20122012.08.01 21:04:45
 

 „Gyermekkori szerelmem a Bakony! Ide jártunk Gyõrbõl …..” 

Tavaly, miután második alkalommal teljesítettem a Cuha 25 távját így kezdtem beszámolómat, majd a következõ gondolattal fejeztem be:

„ … Hallottunk az éjszakai túrázásról … jövõre azt szeretnénk kipróbálni.”

Ennek a gondolatnak szellemében telt az elmúlt egy év. Nagy izgalommal vártuk a napot, illetve az ÉJSZAKÁT!  Több tervet is készítettünk, hogy hogyan fogjuk teljesíteni a délutáni és az esti, éjszakai programot, aztán végül is minden úgy alakult, hogy nagyon sok élményben volt részünk. A délutáni órákban érkeztünk Vinyére,  3 ½ óra autózás után. Itt már vártak ránk túratársaink, húgom és sógorom. Miután feltérképeztük a lehetõségeket (program, sátorozási lehetõség, tábortûz (?), vonat indulás Porvára, stb), jó volt felfrissíteni magunkat egy hideg sörrel, majd lesétálni a Kõpince-forráshoz. Felvertük sátrainkat, megalapoztuk az estét, majd kisétáltunk a vasútállomásra. Közben azt elemezgettük, hogy arra számítottunk, több sátor is lesz majd a cél mellett, azaz többen is itt töltik az éjszakát. Lehet, hogy tud valamit a többi résztvevõ? Nekünk csak az elsõ ilyen …

Miután begördült az állomásra a Bakony-expressz elözönlötték a természet szerelmesei. Szegény kalauz reménytelen helyzetben volt, abban a tekintetben, hogy mindenkinek jegyet adjon, tehát nem adott senkinek. :) A pár perces vonatozás csodálatos volt, már most érezhetõ volt az este hangulatának vibrálása a levegõben. A bizsergetõ izgalom, a kíváncsiság és némi aggodalom, hogy vajon kihúzzuk-e az éjszakát esõ nélkül … Porva-Cseszneken örömmel vettük észre, hogy ki lehet próbálni a hajtányozást. Meg is tettük!

Miután mindenki leadta nevezését neki is indult a csodálatos erdõnek. Mi úgy határoztunk, hogy az éjszakai természet érdekel minket igazán, így megvártunk, míg a nap teljesen eltûnik a horizonton, erõsen sötétedik és akkor, est 9-kor indultunk csak neki a 7 km-es útnak. Az elsõ kaptató során szépen ránk is sötétedett az erdõ. Érdekes volt fülelni a természet hangjait, majd gyönyörködni a holdvilágban, miután kiértünk a füves területre. Kimondottan vágyódtunk az után, hogy valamilyen vadat láthassunk az éjszakában, ezért próbáltunk minél kisebb feltûnést kelteni. Elértük Ferencházát, itt megláttunk egy magaslest és feltelepedtünk rá. Gondoltuk, addig nem megyünk innen, amíg valamilyen vadat meg nem tudunk lesni. És türelmünket élmény koronázta! Egy 4-5 egyedbõl álló õz csapat bukkant fel és egyre közelebb merészkedtek a leshez. Szerencsénk volt, hogy a szélirány nekünk kedvezett és talán ezért is voltak bátrabbak az állatok. Egy jó fél órás gyönyörködés után valamit megneszelhettek az õzek, mert riadót fújtak és eltûntek az erdõ mélyén. Ekkor sejtelmes fények jelezték az égen, hogy valami készülõdik a távolban, és ha nem szedjük a lábunkat még meg is ázhatunk. De hát úgy terveztük, hogy a lehetõ legtöbb élményt szeretnénk magunkévá tenni, ezért nem kapkodtunk továbbra sem bevettük magunkat az erdõbe. A mély sötétség titokzatossága és izgalma feledhetetlen. Idõnként megálltunk és hallgatóztunk, erõltettük a szemünket hátha látunk valamit. Lábunk alatt fogytak a méterek aztán csodás kilátás tárult elénk a Panoráma útról, az alattunk lévõ települések fényeivel. Egyre erõsebben fújt a szél, majd az út végén eleredt az esõ is. Egy cseppet sem bántuk, aztán mire beértünk a célba, már el is állt. A célban átvettük megérdemelt jelvényünket, emléklapunkat, csokinkat, a sátorban vacsoráztunk, elmeztünk, majd az éjszakában megtapasztalhattuk, milyen hatalma van a természetnek. Elkapott minket a vihar, sok esõvel, nagy széllel, dörgéssel, villámlással. Mindezek után egy dolog biztos! … Veszünk egy komolyabb sátrat!

Óriási élménnyel lettünk gazdagabbak és nagyon örülök neki, hogy párommal itt lehettem. Örülök, hogy sok túratársam tartott velem, örülök, hogy testvérem, sógorom is itt volt és ugyanolyan élményként fogadták a történéseket, ahogyan tettem azt én. Remélem, hogy a többi természetbarátnak is több boldogságot, mint bosszúságot okozott az éjszakai erdõ és mindenki szerencsésen célba ért.

KÖSZÖNÖM, HOGY ITT LEHETTÜNK!!! Csak a tábortûz hiányzott :(