Túrabeszámolók


Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / Bakonyerdő

bhenn80Túra éve: 20122012.08.16 20:18:17

Cuha 35


Két évvel korábban 2010-ben már kipróbáltam a hosszú 50-es Cuhát, tavaly pedig a 25-ös távon bandukoltam, így idén nem is lehetett kérdés, hogy a harmadik opciót is kipróbálom.


Tehát. Borús napra virradt, mikor hárman nekivágtunk a nagy feladatnak. A falu után a vizes homokon haladtunk a magasra nõtt fenyõfák között, míg el nem értük az Iszonyatos nagy fát, és a pontot, ahol már vártak minket. Kedvesen fogadtak, sert kínáltak megvételre, majd miután az üzlet megköttetett, útba is igazította kis csapatunkat az õr.


Rövid jó minõségû útszakasz után bekanyarodtunk az erdõbe. Csodálatos sziklákkal, és növényekkel szegélyezett gyalogutunkról kijutottunk a Pápalátó nevû helyre. Szó szerint a fellegekben éreztük magunkat. A hûvösebb, borús idõ miatt a pára olyan mértékû volt, hogy a környezõ dombtetõket ellepte. Nagyon jól nézett ki.


Ezt követõen folytattuk utunkat az Elhagyott vadászházig, majd onnan balra fordulva fákon átugrálva lementünk a Hódos-ér mellé. Ezután, ahol tavaly cserkészek fogadtak minket, elértük a "Hülyeség határát", ahogy Gábor barátom fogalmazott. Ugyanis Évivel úgy döntöttünk, hogy a "kis" kaptatótra felfutunk. Az ötlet merész volt a kivitelezés hamvába holt. Gábor szerint, ahol megálltunk az a hülyeség határa. Nem vitatkoztunk vele. Ezután kellemes, kanyargós út vezetett a Porva-Cseszneki megállóhoz. A büfé szerencsére nyitva volt, így ismét magunkhoz vettünk egy kis nedût.


A rövid pihenõ után nekivágtunk a Cuha völgyének, amiben a tavalyi évhez képest szerencsére több víz csordogált, habár a 2010-es szintet meg sem közelítette. A völgyben elmerültünk a táj szépségében, nyugalmában. Ismét ponthoz értünk, itt ropi volt a jussunk, ami kfejezetten jól esett. Kis pihenõ a Kõpince forrásnál, majd nekivágtunk a Zörög-hegynek. Egy kicsit fel akartam villanyozni a többieket, így azt mondtam nekik, hogy már csak 25 méter szint van hátra. Igazából 125 volt. Na mindegy azért felértünk valahogy. A lefelé út azonban bõven kárpótolt mindannyiunkat. A hegyrõl lefelé jövet a fák között elõbukkant a cseszneki vár. Igazán megkapó volt a látvány.


A vár elõtt a Kõmosó völgynél ismét pont, a pontõrök vdámak, a hely gyönyörû, egy kicsi nézelõdés, fotó, aztán irány vissza.


A Cuha-völgy második szakaszáig, mezõn, szántó mellett haladtunk, jó tempóban. Ahogy elértük a Cuha alsó szakaszát már láttam, ez bizony jó lesz. Az egész napos párás idõ, az idõnként szemerkélõ esõ, ugyanis szépen megnedvesítette a köveket a pataknál, így minden egyes kaptató egy külön élmény volt, ahogy átküzdöttük magunkat rajtuk. De végülis odaértünk az utolsó elõtti ponthoz, az Ördög-réther, ahol kedvespontõr fogadott minket, aki bíztatott minket már nincs sok hátra.


A befejezõ szakasz kellemes talajjal, és könnyû tereppel van ellátva, jobbat kívánni sem lehetne.


A célban mosolygó szervezõk, kitûzõ, oklevél, gratuláció fogad minket, majd nekilátunk a kirakott ételnek. Zsíros, lekváros kenyér, szörpök. Finomak voltak, így a túra végén különösen jól esett mindannyiunknak.


Összegzésül a szervezés, a lebonyolítás profi szintû, ellátás korrekt, a táj pedig gyönyörû.


Nem kérdés, jövõre ismét itt a helyünk.