Éjszakai
Mint ahogy tavaly, így idén sem lett lejárva a szervezõk által az útvonal. Amennyiben ennek az ellenkezõje lenne igaz, akkor fel kellett volna tûnni a T. Szervezõknek, hogy az egykoron az erdõbe kihelyezett eligazító táblák, melyek a turistajelzéseket is tartalmazták gyakorlatilag teljesen eltûntek - a bvaltásról meg már ne is beszéljünk -, ezzel együtt a pedig az elágazásokban lévõ turistajelzések is. Így egy-egy keresztezõdésnél igen komoly problémák tudtak akadni a "na most merre menünk tovább??" kérdés esetében. Mivel éjszakai túra, így ugye mindenki számára nekehezbb a tájékozódás, de az sem elhanyagolnadó és a szervezés is tisztában van vele, hogy a gyerekvasutas túrákon az indulók igen komoly része csak koca túrázó; nem rendelkeznek térképpel, ill. térkép olvasási ismerettel és persze helyismeretük sincs.
A rajtból 3/4 8-kor indultunk, az elsõ pecsétet begyûjtöttük a múzeumbe, majd a Fazekas-hegy fele indultunk. A leágazáshoz akkor helyezték ki a vasutas papírkát - szerintem ezt még indulás elõtt kellene, nem pedig utána.... Itt az ep-hez érve hosszú sor volt - mely igencsak rontotta szintidõt -, viszont nagyra értékelhetõ is volt egyben, mivel rendezetten jutott fel és le is mindenki a pecsétért. Itt felcsillant a remény, hogy javult a szinvonal a korábbi évekhez képest.
Innentõl kezdve táblák/jelzések/vasutas papírkák hiányában mindenki a maga orra után ment, akinek volt legalább kis helyismerete, az nagyjából haladt a megfelelõ úton. Vasutas papírkákkal az ep elõtti utolsó és az ep-t elhagyva az elsõ fán találkozhattunk - gondolom a kihelyezésük igen megerõltetõ volt!
A kilátó kivilágítva idén is csodálatos volt; a Jánoshegy állomás felé haladva pedig értékeltük, hogy nem a lpécsõn botorkálva kellett lejutni és ez ki volt táblázva - gondolom csak azért, mert alig pár métert kellett a pontõröknek megtenniük...
Innentõl kezdve még kaotikusabb lett az eigazodás - sokan az utánuk kiabálás ellenére is jól elmentek a jóistantudjahogyhova...
Virásosvölgynél nagy csalódás volt a frissítõpont hiánya és hogy még mosdóba sem lehetett menni. Asszem sok zsepit kell majd a szemétszedési napon összeszedni...
Disznófõtõl visszatérve már tettünk a jelzésekre - amik nem lézettek -, és a betonon elértük Csillebércet. Itt limonádé várt mindenkit és sikerült végighallgatni, hogy bizony alkalmanként kb 10%-kal növekszik a résztvevõk száma, és hogy mennyire nem tudják megoldani a felmerülõ korlátokat.* Azt is megtudtuk itt, h a rajtban meghírdetett "egy tál meleg ételt biztosítunk a célban" az valójában virsli lesz. Én nem nevezném egy tál meleg ételnek!
Normafa megálló után újabb kritikus pont/ok jött/ek: a susnyába való bekanyarodás meglepõ módon ki volt jelezve. Itt azért megjegyezném, hogy emberi körülmények között 1 m-nél nem magasabb emberek számára komoly kihívást jelent. Még szerencse, h van mellette egy földút is, de a szervezõk ilyeneket sem látnak meg. Átérve a susnyán már többen ténferegtek... az út végén a Kápolnához való felkanyarodás sem volt kijelezve, kíváncsi lennék, hányan mentek át a vashídon...
A célban megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd a virslit, mely idén nem az ehetetlentescovirsi volt, egy fokkal javult a szinvonala.
A vonat jóval késõbb indult a meghírdetettnél - bezzeg ha az elõzõ is késõbb indult volna, akkor nem kellett volna várakoznunk. A mozdonyvezetõnek köszönhetõen igazi éjszakai városnézésben lehett része annak, aki még nem bóbiskolt be.
A pontokon több helyen ellenszenvesen hangoskodó, feltûnési viszketegségben szenvedõ fiatalokkal találkozhattunk, akiktõl még ha lett is volna kérdés, akkor sem kérdeztük volna meg - valószínûleg nem is tudtak volna válaszolni.
Összességébe véve eldöntöttük, hogy több éjszakai vasutas túrán nem kívánunk részt venni.
*Így fordulhatott elõ, h pl tavasszal nem jutott itinet, meleg étel, ... igen sokaknak. Ebben az esetben, akkor a meghírdetés paraméterein kellene változtatni, és nem pedig hagyni, h az odaérkezõk a helyszínen szembesüljenek az inkorrektséggel! És még rossz szájízzel is távozzanak! | 