Kisebb szombat esti mulatozás után reggel hatkor indultam Gyõrbõl autóval. Már Tata környékén voltam, amikor elkezdett világosodni, a reggeli hírek után a szpíker azt ajánlotta, hogy tartsunk velük, ezen a szürke októberi reggelen. A nap éppen akkor kelt fel a Gerecse mögül, vörösre festve a hegygerinc felett az eget, amit már csak a szórványos felhõk színkeverése tett 'szürkébbé'. Na mind1.
A rajthelyet sikerült viszonylag könnyen megtalálnom, s ott egybõl Mercit ismertem fel, miki34 társaságában. Sajnos senki más ismerõst nem láttam egész nap. 7.35-kor indultam, 153-as rajtszámmal. A végén megtudtam, hogy 460 körüli induló volt. Az elején jó nagy csoportokat lehetett kerülgetni, de végülis nem volt nagyon problémás. Az útvonal erõsen ismerõs, a Szép Ilonkából és a Kozmából össze lehet rakni. Egy nagyon jó változás, hogy a Sárkánylyuk völgybõl a Szár-Vérteskozma erdészeti mûútra (Ördög-szószék) kijutva nem kellett végig aszfalton menni Kozmáig, hanem félúton egy szekérúton levágtunk. Ennek elõnyei: 1 kilométerrel kevesebb aszfalt, +65m szint, hihetetlen táj: kijutottunk egy fennsík-szerû dombtetõre, ahonnan ráláttunk a mûút völgyének tetejére. Hihetetlen õsz színkavalkád, a sziklás domboldal, egyszerûen csodálatos! Aki õsszel jár arra, ejtse útba! A vérteskozmai pont megemlítette, hogy én vagyok a 7. áthaladó, Várgesztesen már a harmadik voltam.
Itt eleredt az esõ, ami a végéig kitartott. Na erre tökéletesen nem számoltam, egy póló és egy polár volt rajtam, a kendõm Pesten, a sapkám a kocsiban. :-( Kiderült, hogy az esõ elleni legjobb ellenszer a tudat, hogy már nincs sok hátra. :) A Várgesztesrõl kivezetõ kéket nem hibáztam el, nem úgy, mint tavasszal, amikor a másik irányból Szarvas Matyival jöttünk. Na persze, egy tarvágáson nehéz lett volna abból az irányból megtalálni a letérést. Innen a Mária-szakadékig nem történt semmi érdekes, az esõ kicsit elkeserített, úgyhogy tempóztam rendesen. A túra elsõ fele pont két óra alatt lett meg, úgy számoltam, nem valószínû, hogy beérjek négy órán belül. Az esõ és a gesztesi kávé azonban jól motivált. A Mária-szakadék elején utolértem az elsõ két embert, persze hogy futók voltak. Két ifjú helyi srác csúszkált elõttem, a frissebb sráccal együtt futottunk be a célba. Órám szerint 3:52 lett, a közös Felsõgalla-Csákányospuszta szakaszt az elején 22 perc alatt, visszafele pedig 18 alatt tettük meg. :) A célban tudtam meg, hogy az elsõ beérkezõnek (azaz nem a leggyorsabbnak!) kupát ajánlott fel a klub elnöke. Kicsit homokot szórtunk a gépezetbe azzal, hogy ketten értünk be egyszerre, de megígérték, hogy csináltatnak még egy kupát, amit megkap Ákos, akivel együtt értem be (õ a TSC sportolója, szóval 'helyi' ember). Õ egyébként fél órával elõttem indult, de el is tévedtek kicsit. Ittam még egy forró teát és mentem is haza. A rádió többször is megismételte, hogy országosan süt a nap és kirándulóidõ van. :-( Pedig ez már nem elõrejelzés volt! |
