|
|
Vidróczki 27
Valójában nem is tudom mi vett rá, hogy eljöjjek erre túrára, hiszen ha azt nézzük a nagybátonyi vasútállomástól még valamivel több mint 4 kilométert kell gyalogolni a rajtig, aztán a célból majd vissza. Az már 35… kinek van kedve plusz 8 km-t gyalogolni?! Nem is igazán értem a rendezõket, no mindegy van busz is. A volánmenetrend azonban ismét megtréfált, hiszen a reggeli vonathoz nincs csatlakozás. Annak ellenére, hogy elsõ rendezés volt a túra, több túratársra számítottam, gondoltam begyalogolunk majd közösen, így csak eltelik az a kevés idõ a rajtig. Mindenesetre a vonatról kb. 6-7 túrázó szállt le s rögtön körbeálltuk a Volán buszmegállóját a menetrendet fürkészve és megállapítva nagyon bölcsen, hogy nincs busz :) Ám szerencsénkre a rendezõk gondoltak ránk és két autót is küldtek, hogy elvigyenek minket Szorospatakra 300 pénz ellenében, nem igazán tiltakoztunk jobb híján. A rajt a nagyon kellemes környezetben lévõ erdei iskolában volt, nevezés és egy szendvics elfogyasztása után fél kilenc körül sikerült elindulnom. A víztározó felé sikeresen elkavartam sokakkal egyetemben, hiszen a P+ jelzés a maga 2km-es szakaszával bizony csak 4-5 jelzéssel büszkélkedhet. Az irány adta magát, így különösebben nem okozott gondot a pont megtalálása. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy gyönyörû horgászparadicsomot alakítottak ki itt a Mátra aljában; 2 csinos lánytól kapom a pecsétet, némi eligazítást kérek aztán hajrá, irány az erdõ ami már megváltás lenne ebben a melegben. De közbeszól a szántóföld :) elvileg ez a szakasz amint azt a lányok is elmondták végig szalagozva kellene, hogy legyen Pusztatemplomig. Ennek ellenére nem találok semmit, majd futókat követve lemegyek a patakhoz s azt követve haladok. Helyi mezõgazdasági munkások traktorról vezényelve mutatják, hogy jöjjek vissza patak másik oldalára, mert késõbb már nem tudok. Majd kedvesen elmagyarázzák, hogy jutok el a templomromhoz. A pont nem a templomnál volt, hanem lentebb de már nem volt kedvem megnézni a romot a meleg miatt, még mindig nyílt terepen jöttünk végig kb.10 km-t. Hamarosan csatlakoztunk a vasútállomás felöl érkezõ sárga turistajelzéshez és innen már ismerõs volt a terep a hajdani Mátrai Tánc túrákról, szerencsére már az erdõk árnyékos útjait koptattuk egészen a Vidróczki csárdáig. Út közben összetalálkoztam teljesítménytúrázás doyenjével, Balázs bácsival is, aki a 43-as távot választotta, remélem sikeresen célba ért! Mátraszentistvánon terülj-terülj asztalkám várt minden túrázót , én vajaskenyeret választottam lilahagymával majd egy pohár gyümölcslevet is legurítottam :) Alaposan belakmároztam kedvenc mátrai szakaszom elõtt, ez pedig nem más mint a Csörgõ-patak vadregényes tája. Szeretem a sok patakátkelést, hatalmas követ közötti mászkálást, itt találjuk a malom romjait is, ami még az 1930-as években még mûködött! A völgyet elhagyva a Vándor-forrásnál van a következõ pont, ahol megtöltöm a flaskámat friss forrásvízzel, hazáig majd jó lesz a vonaton elv alapján , engem bizony már várt a finom és mondhatni szokásos pilseni söröm az Ágasvári turistaháznál! „Gyorsan” még „felvágtatok” a csúcsra is, ahol a következõ ellenõrzõpont volt, majd lent a háznál elfogyasztok 2 szendvicset és a sörömet. Lassan komótosan készülök az utolsó szakaszra, ami végig lejt, nem kell sietnem, bõven szintidõn belül vagyok. Egy óra alatt érek le az erdei iskolához, átveszem a szép kitûzõt és oklevelet. A rendezõk segítségével sikerül találnom egy egri családot, akik elfuvaroztak a vasútállomásig, ezt ezúton is köszönöm nekik! Elsõ rendezés volt ez a teljesítménytúra, szerintem jól sikerült. Talán jövõre sikerül egy hosszabb távot is elvállalnom! |
| |
