Vadrózsa 10
Hétvégére akartam nézni valami egyszerû kis túrát, így esett a választásom, a szimpatikusnak tûnõ Hérics egyesület által rendezett túrára, ami számomra új helyeken vezetett és viszonylag nincs túl messze sem.
A rajtba kb. 9:30-kor értünk, ahol nézelõdtünk picit, majd 5 perc alatt lerendeztük a nevezést, és 9:40-kor már lépkedtünk is a túra útvonalán. Az aszfaltos szakaszon be is értünk pár csapatot, majd a szekérútra kanyarodva, hamarosan szõlõk mellé értünk, és végül egy szakaszon pár árnyékot adó fa is kényeztetett minket.
Az elsõ ellenõrzõpontra érve szép kilátás terült elénk, egy picit el is idõztünk. Az Apci útra érve jobbra kanyarodtunk, és az aszfalton értünk be Rózsaszentmártonba. Mindjárt le is támadtuk az itt található nyomós kutat, aztán inkább a kis utcákat választva, besétáltunk a faluházig.
Épp egy nagyobb iskolás csoportot értünk be, akik érdeklõdve hallgatták a régmúlt idõkrõl mesélõ pontõröket. Mi is megnéztük a szobákat, aztán átmentünk a Lignitbányászati emlékházhoz. Pecsételtünk, majd mivel a kulcs nem került elõ, sétálgattunk a templom körül, aztán inkább elindultunk tovább, hogy majd autóval visszajövünk, ha kinyit a ház.
Az itiner jól követhetõ volt, így nem volt gondunk a tájékozódással, és hamar megtaláltuk a kotrógépet, amit már reggel az autóból is beazonosítottunk. Így közelrõl igen monumentális darab volt.
A célba érkezve gyorsan megkaptuk a díjazást, és a tó partján a paprikás krumpli is hamar a tányérunkba került.
Már jól lakva mentünk vissza autóval a múzeumot megnézni, és még a pincesorra is kilátogattunk, ahol kaptunk friss mustot is.
Köszönjük a szervezést!
Fényképek: http://indafoto.hu/olah_tamas/20120908_rozsaszentmarton |
