Amikor megláttuk a naptárban, hogy lakhelyünkhöz közel éjszakai túra lesz, eldöntöttük, ott a helyünk.
A rajtnál Óbudaváron (amely telepüés egyébként az egyik legkisebb Magyarországon) már elég sokan voltak , mire odaértünk. A szervezõk a 18 feletti nevezõknek finom pálinkával, és zsíroskenyérrel kedveskedtek megalapozva a túra hangulatát. Aztán észrevettük, hogy megrendezésre kerül a világ legrövidebb teljesítménytúrája is. Nem voltunk restek, ez is ki kellett próbálnunk. A közel 100 méteres távot ráadásul duplán sikerült teljesítenünk, mivel nem figyeltük meg a startnál az instrukciókat, így a start-célba visszaérve ismét meghallgattuk az instrukciókat, és sikeresen teljesítettük a 100 métert a templomig, és vissza, amiért kitûzõ, és oklevél is járt a gratuláció mellé. Remek ötlet volt a rendezõk részérõl ez az újítás szerintem.
A sikeres teljesítés után nekivágtunk az esti szürkületben a 20 kilométernek. Óbudavárról a mosóbarlang, és egy gémeskút érintésével egy tanösvényen haladtunk az elsõ ellenõrzõpont, Szentantalfa felé, ahol könnyedén meg is találtuk az elsõ pontot, a Fenyves sörözõt. Pecsét, sörutántöltés, és kis pihi után elindultunk a most már sötét éjszakába, és a Tagyon hegy felé vettük az irányt.
Szõlõtõkék, és pincék mellett vitt utunk, és rengeteg túrázóval találkoztunk. Jó volt látni, hogy mennyi embert megmozgat egy túra. A kilátást a Balatonra a felhõk sem tudták elrontani, mert ha ezüsthíd nem is volt, remekül látszott, ahogy megvilágították a tavat a part menti települések.
A szõlõhegyen egyszercsak ismét ellenõrzõponthoz értünk, ahol rendkívül kedvesen fogadtak minket, fotóval, kedvezõ árú, helyi, finom illatú, zamatos borocskával.
A finom itóka után a Hegyestû felé vettük az irányt, ami ugyan nem volt az útvonalon, de ha már erre jártunk vétek lett volna kihagyni a megmászását. Nem csalódtunk, a kilátás pazar volt fentrõl. A kis kitérõ után visszatértünk a túra útvonalára, majd Monoszlón áthaladva a szomszédos Balatonhenyén lévõ 3. pont felé vettük az irányt.
Balatonhenyén stílszerûen az Italbolt nevû italboltban volt a pecsételõhely, ahol kedvezményesen fogyaszthattuk el jól megérdemelt söröcskénket egy kis szusszanás közben.
A 3. pont után a cél felé vettük utunkat, mezõkön, erdõs szakaszokon keresztül haladtunk a jól jelzett ösvényen, miközben az út fel-le haladt. A mezõs részrõl kiérve az aszfaltos út melletti ösvényen a célba értünk, ahol gratuláció, kitûzõ, oklevél, és remek babos káposzta fogadott minket. Habár nem volt hideg a túra alatt, mégis nagyon jól esett a meleg étel.
Még pihentünk egy kicsit, majd elköszöntünk, és hazafelé vettük az irányt.
Összeségében a túra jól szervezett, jól jelölt, a leírás részletes, és gyönyörû helyeken halad.
Jövõre ugyanitt a helyünk. |
