Túrabeszámolók


Göcsej / Válicka teljesítménytúrák

Conan40Túra éve: 20122012.10.11 15:32:46

 Válicka 20


Hosszabbra szerettem volna menni, de közbeszólt a családi program, így örültem, hogy ennyire is sikerült és nem bántam meg. Szóval az úgy kezdõdött, hogy a kislányom bejelentette, hogy márpedig õ jön túrázni, és ugye ki tud ellent mondani egy 6 évesnek. Én próbáltam, nem lehet. De nem is baj, most kell hozzászoktatni, késõbb, akkor talán könnyebben eljön. Szóval pici lány + ovis társ + nagymami + nagypapi. Õk alkották a 10-es táv résztvevõit, én pedig kísértem õket egy darabon. De kezdjük az elején. 

Már a reggeli rajtkor odaértünk, hogy a családi program miatt idõben haza tudjunk érni. A nevezés flottul ment, semmi probléma nem volt, max kicsit helyhiányos volt a kerthelység, de ez nem okozott különösebb gondot. Lekezeltünk az ismerõsökkel és már neki is vágtunk a távoknak. A terv a következõ volt, a két pici lány és a nagymami jön velem, míg a nagypapi elmegy a célba és szembe jön velünk. Amíg nem találkozunk vele, addig én segítek a nagymaminak kordában tartani az apróságokat. Úgy tûnt ez nem lehetetlen feladat, de kis gyerekekkel való túrázás szeszélyesebb, mint az áprilisi idõjárás, az elsõ 500 m lazán ment, aztán hirtelen mindenki éhes lett, pedig még megizzadni sem volt idõ. Persze, hogy megállunk enni. Aztán jött az elsõ emelkedõ, ráadásul a túrára jellemzõ, hogy bár nincsenek nagy magasságok, azért a hegymenetek elég izmosak, mégha rövid távúak is. Nekem pl. a vadiúj botom meg is adta magát, szerencsére csak a ragasztás engedte el, remélem az azóta abszolvált javítás megoldja a gondom. Szóval a piciket szó szerint kézenfogva húztam fel, míg nagymami a botokkal hadonászva igyekezett tartani az iramot. A dombtetõre érve kellõen bemelegedett mindenki, és máris jött a második étkezés.Szalámis zsömre fõtt tojással, ahogy azt túra közben kell. Ja és persze dombon felfelé, mert ugye hûvös van, kiizzadtunk az emelkedõn és nem szabad megállni, mert megfázunk. Persze a gyerekek ezt is megoldják.  Lassan felértünk a dombtetõre és csodálatos kilátás nyílt Zalaegerszegre. Bár aszfalton haladtunk itt jó darabon, még nem volt annyira kellemetlen, hogy az problémát okozzon. Mielõtt elértük volna a domb legmagasabb pontját, hirtelen irányt váltottunk és bevetettük magunkat az erdõbe. Ez már nagyon kellemes volt. Csodálatosan rendben tartott erdõben kellemes ösvényen haladt az útvonal, ráadásul útközben még gomba szedésre is volt lehetõség. Az ember csak szívja be ilyenkor a friss levegõt, a gyerek meg ismét megéhezik. Hiába na, fejlõdõ szervezetnek enni kell. Ha jól számolom ez volt már a harmadik étkezés. Közben a tölgyes-bükkös erdõt fenyõerdõ váltja, majd újra az elõzõ. Az erdõ csendes, már amennyire két ovis gyerek mellett az lehet. A tömeg jórészt elhúzott, mert ugye a hardcore túrázók ilyenkor már legalább Búcsúszentlászlón járnak, akik meg rövidebb távra jönnek, azok még fel sem keltek. Szóval erdõ, csend, érkezés, és már meg is jött szembe a nagypapi, aki átveszi tõlem a "gardedame" feladatait, így én egy magasabb fokozatba kapcsolva gyorsan távolodom tõlük, hogy ha lehet, nagyjából egyszerre érjünk be. A távolból még hallom, hogy újra terítenek étkezéshez, szóval lehet, hogy még esélyem is van elõttük beérni. A sebességünket tekintve sem voltunk valami gyorsak, másfél óra alatt kemény 4 km-t sikerült megtenni, de sebaj, majd behozzuk. Hamar magam mögött tudom az erdõs rész és már látszanak is Nemeshetés házainak tetejei. Elõbb pincék, majd egy horgos és végül már bent is vagyok a faluban. Hamar rátalálok a kocsmára, ahol a pecsétet már nyomják is az itinerbe és készséggel elmondják, hogy merre is kell menni, hiszen a 20-as táv idén debütált.


Hamar haladok is tovább és a zöld+ jelzésen megyek ki a faluból Csatár irányába. Fel is érek hamar a dombtetõre és meg is van a kõkereszt, rajta a zöld+ jelzéssel. A gondok innen kezdõdtek. Egyrészt a következõ szakaszon míg el nem értem a sárga háromszög jelzést, összesen 1 db zöld+ jelzést találtam, másrészt kicsit több volt az elágazás, mint azt a leírásban feltûntették. Ráadásul vicces módon a leírás alapján meg is találtam a dombtetõn a magaslest, de vicces módon egy másik úton mentem, ami hasonló volt a leírtakhoz, mégsem oda jutottam ki, ahova kellett volna. Eredetileg a csatári tóhoz kellett kijutnom, én viszont a 30-40-es útvonalak elágazásánál bukkantam ki a sárga háromszögre. Mondjuk gond nem volt, mert a tavalyi 30-as bejárás után már ismertem ezt a szakaszt, de ugye nem ez volt a feladat. Így kb 1 km-rel többet mentem, de üsse kõ, az erdõ ezen a részen még mindig gyönyörû és annyival meg nem mentem többet, hogy gond legyen belõle, max a csatári tóhoz ma nem jutottam el, ahogy kellett volna. Ezen gondolkozva jutottam el Csatárba és a második pontomhoz, ahol vizipók haverját, a keresztes pókot nyomták az itinerre és kaptam a pecsét mellé egy üdítõre és egy csokira, vagy egy sörre feljogosító kupont a pontõröktõl. Én az elõbbit választottam, majd tovább indultam.


Tavaly a sárga sáv jelzés ettõl a ponttól kezdve járhatatlannak volt minõsítve, most azonban megpróbálkoztam vele és bizony mondom nem bántam meg. Vadregényes ugyan, de sokkal szebb és jobb, mint lemenni a tóhoz és megmászni a szántás melletti szekérutat. Én csak javasolni tudom bárkinek, hogy menjen a sárga sávon végig, mert bár a vége kicsit bozótos, de remek élmény. Nem utolsó sorban nem veszít vele szintet, mintha lemenne az ember a tóhoz és onnan mászna vissza. Szóval ki a susnyásból és már rajta is voltam a botfai dombról levezetõ úton. Sajnos innen már végig aszfalton vezetett a túra. Elõbb Botfa csodaszép házait lehetett megtekinteni, majd egy elég izmos emelkedõt megmászva a Karácsony-hegy pincéit és onnan a kilátást. Aztán a dombtetõrõl már Zalaegerszeg teljes látképe is elénk tárult. Innen már a reggel óta ismert útvonalon kellett csak végighaladni és már bent is voltunk a célban, ahol újabb üdítõ járt az emléklapként funkcionáló könyvjelzõ és a kitûzõ mellé.


Nekem ez a túra már tavaly is nagyon tetszett. Nem monoton, mivel gyakorlatilag folyamatosan vagy fel vagy lefelé megyünk. Bár az aszfalt elég sok, kárpótol a kilátás és dimbes-dombos táj. Ez a 20-as táv szerintem telitalálat, ha valaki körtúrára menne, de csak kevés ideje van túrázni, csak gratulálni tudok a szervezõknek. Sajnos beárnyékolja a dolgot a zöld+ jelzéseinek hiánya, melyeket állítólag a "helyi erõk" szedtek le. Hogy õk voltak-e vagy sem, nem tudom, de az tény, hogy láttam nem egy helyen a földön heverve a jelzéseket hordozó fém lapokat. Remek nyomvonal, remek szervezés, jövõre is biztosan jönni fogok és akkor remélem, hogy nem lesz akadálya, hogy végre abszolválhassam a 40-es távot.


Köszönöm és gratulálok!


Ja igen, a lányom és barátnõje szintén nagyon élvezték a rövid távot, kb fél órával értek haza elõttem, így nagyjából sikerült is a terv. A nevükben is köszönöm.


A túra trackje