Túrabeszámolók


Vödörvölgyi Mikulás

nafeTúra éve: 20122012.12.12 21:03:54

Vödörvölgyi Mikulás


GPS-el mért távolság: 15 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 335 m.


Ragyogó napsütésben, de metszõen hideg szeles idõben mentem Almádiba. Farkasgyepûtõl 200 méternyire, fényes nappal, termetes vaddisznó kocogott át az úton. A rajthelyre belépve, a sor láttán azt hittem jó sok idõbe fog telni a benevezés. Ehhez képest 10 perc múlva indulhattam. Elõtte persze üdvözöltem az ismerõsöket.


Tempósan gyalogoltam kifelé a városból. A szokásosnál késõbb melegedett le rólam a szokásos réteg ruha. Az elsõ ellenõrzõ pontot gyorsan elértem. Pecsételés után, elraktam a hátizsákba a kapott almát és a fölöslegesnek vélt kesztyût és sapkát, s gyerünk tovább. A dombgerincre följutva elég jó a kilátás, s végre újra elhagyhatom a lakott területet. Kellemes erdei sétát követõen, a vártnál hamarabb értem el a következõ EP-t. Lefelé vettem az irányt, megtenni a kitérõt a következõ ellenõrzõ pontra. Elõször Viktor jött szembe, majd Zsuzskáék gyõri csapata. Kisvártatva beértem Szentkirályszabadjára. A jelzés az iskoláig vezetett.


Újabb pecsét. Összefutottam a népes egyesületi csapatunkkal. Ittam egy bögre teát, majd megkóstoltam az Izáék készítette puncsot. Finom. Beszélgettünk egy kicsit, s indultam tovább. Az ellenõrzõ pont melege, kilépve visszaütött. Még az ellenõrzõ pontra vezetõ kaptatón sem tudtam rendesen kimelegedni. Kis gyaloglás és jött a túra legszebb része, a Malom-völgybe vezetõ lejtõ, s annak gyönyörû sziklái. Készítettem is néhány képet. A völgybe leérve, rátértem a rajtban kapott lapon szereplõ, kerülõ útra, ami nem tartott sokáig. Miután visszatértem a zöld jelzésre, kisvártatva újra elértem Almádit. Igaz, Szentkirályszabadján szóltak, hogy a családsegítõnél nem lesz ellenõrzõ pont, azért a kiírás szerinti útvonalon, arra mentem. Egy 15 km-es túrát, minek rövidítenék? Már csak egy kiadós városi séta és be is értem a célhoz.


Elõször is gyorsan átöltöztem, s csak utána mentem be igazolni. Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt, majd az Észak-Dunántúl kupát, amelyet a hét teljesítésbõl, végre elõször a záró túrán tudtam átvenni.


A túra kellemes, bár sok benne a lakóterületen vezetõ rész és egy kicsit rövid. Az is igaz, ilyen hideg szélben ennyi elég is volt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 300/200 Ft-ért térképvázlatos igazolólap (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép ajánlott hozzá), a célban pedig oklevél és kitûzõ. A Mikulásnál szaloncukor és alma, Szentkirályszabadján citromos tea (valóban citrommal) volt az ellátmány.