Túrabeszámolók


Pilis Szent Keresztje

olsenTúra éve: 20132013.01.01 10:57:27

szia emberek,a Pilis..


már megint a Pilis,idén utoljára,a csoportot a temetõ mellõl indítja tömegrajttal a fõrendezõ,aki elõtte pálinkát,áldás,itinert  osztogat és beszédet is tart,ami gyönyörû,hiszen rövid..fázik a hátsónk egy tízperces várakozást követõen is,jólesik elindulni,a rajtnál azért nagyarcok is vannak,hosszú ember botokkal,Misu a szakállával,a jeti a kukásmellényével,Maci ismét másik nõvel,és még sokan mások,a létszám száz fölötti,sokáig együtt tolongunk és dicsexünk,tapossuk egymást,mint a halak az akváriumban,de a keresztnél már oszlik a tömeg,szellõsebbek a sorok,az égiek kegyesek,itt nincs köd,csillagok és egy majdnem teli hold néz le a fejlámpás társaságra,Szent Dávid csóválja a fejét,és hegedül tovább odafönn..ezen a ponton hallani a szférák zenéjét nyaranta,és civilizációmentes idõszakban,ami persze egyre ritkább,mert az autóval járni,a fûrésszel vágni kell egész évben..de ma nem,ma hideg és szilveszter van,az óév az utolsó óráit éli,az is számolható egy kézen,az út csúszós,lefagyott,jeges,próbálunk kétlábon maradni,mint eleink a neanderesek és a cromagnoiak,a vadvíz és a botok segítenek,haladunk elfelé a rajttól,itt is vannak kíváncsi túratársak,akik a hosszabb távot választják,majd visszakapaszkodnak,az ösvényrõl Pilisszántó fényeit nem látjuk,pedig ott kell valahol alant lennie,a tejfölben,ami úszik alább..örömködünk,hõzöngünk és van,aki csak csendben lapít,nem egyszerû nõi mosdót találni erre ilyenkor,nyomokban hó,keményre fagyva,és nem olvad,pedig itt már a puszta,ahová romokat épít az emlékezés,sötétek a házak ablakai,..”de a kocsma bezzeg hangos..”,az elõttünk odaérkezõk nyomják a decibelt,vadvíz patakokban,a rendezés pezsgõvel segít,Maci ácsorog Moiwával,de el is tûznek láttunkra,csak lehet bennünk valami,ami ha nem is rémes,de visszataszító,három pasas és három nõ settenkedik az éjszakában kilencvenedmagával..csoda,hogy kiveri a víz a kutyákat is?toalett és a leningrádi csoport indulásra kész,hasítunk,mert elektronika segíti a tájékozódást,bár a Göncöl is remekül látható,törünk több részre,és egyszercsak Pilisnyereg és éjfél,a lányok cuppantanak,a fiúk is,iszás van,teailag,és zamek le a szentlélekrõl elnevezett település felé..éjféli misérõl hazatérõk köszöntenek bennünket,a kocsma itt is világos,elõtte dohányzó népek,ezért is haragszom a törökökre,akik a százötven év alatt a félhold és a paprika mellett a füstöt is megkedveltették a magyarral,végül is a tüdõgyógyászt is el kell tartani valakiknek..elmarad a település és újabb lebontott ház?erõd?amit 1985-ben felújítottak..nos,a helyreállítás után is nehéz belakni,rosszul fûthetõ,és máris az égett hárs ellenõrzõ kódját rögzítjük,innen zöld a jel és fölfelébõl van kirakva,elérjük a két bükkfa nyergét,ahol ugyan több is van,de csak a két protekciós kapott buszmegállót..sorompónál váltunk vissza az erdõbe,Döme halála,és máris fenékreül túratársnõnk,darabig támogatom,nehéz szakasz,aztán én is elterülök..kicsit meg is halok,jólesik,hogy ápolgatnak,dédelgetnek,alulról nézek rájuk,ritka pillanatok..csöndesen vérezve vonulunk be a Forrás utcán a településre,helytelenül,mert az útvonal nem ez,korrigálunk,kuncogó szembejövõk,de az újév kedvéért nem ölünk embert,teafõzõ fõszervezõ,pecsétet,oklevelet,kitûzõt és kedves szavakat osztogat..nna,ez az év is jól kezdõdik..