Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

ÓraTúra éve: 20132013.01.15 12:10:29

Egy igazán szép és izgalmas túra margójára...


Szeretem a Börzsönyt. Persze ezzel még sokan így lehetnek, de nekem nem volt ez mindig így, legalábbis az egész hegységre vonatkozóan nem. Ugyanis elsõ "saját" tulajdonom négy éves koromban a Gál-hegy oldalában lévõ telek volt, ahová nagyon utáltam felmászni, pláne, hogy csak egy lakókocsi volt rajta, se víz, se villany. Mondjuk a százéves gyümölcsfák finom pettyes sárga direkttermõ almát adtak, meg volt némi romantikája a szarvasok ûzekedésének a leszaggatott kerítésen át, meg szép volt a kilátás a Naszály tetejére, de azért unatkoztam ott keményen, meg ami muszáj dolog, azt az ember már gyerekkorában se szereti. Hogy beazonosítsam az ingatlan helyzetét, ott másztatok le mellette a nyiladékon...


Szóval, a Gál-hegyet csak módjával. Igen ám, de csinálom a Börzsöny csúcsai mozgalmat, és kitûnõ lehetõség adódott még négy csúcs becserkészésére ezen a túrán, de haladjunk sorjában.


Az indulás nem ment zökkenõk nélkül. Történt ugyanis, hogy eleve változtattak a tavalyi útvonalon, és az új útvonalat kiszalagozó rendezõ beteg lett, így egy harmadik verzió szerint indultunk el. Én még elmentem boltba, mire visszaértem, a zöm elrajtolt, számomra ismeretlen arcok nyomában indultam el, majd a csorda után húzok jeligével. Meg is lett az eredménye: rossz oldalon kerültük a templomot, erre még rájöttünk, aztán az itinert néztük, de az elkevert minket, meg a Piros se volt kifestve rendesen, szóval beletettünk egy kilit ügyesen. Ráadásul, valaki még a rajtban mondta, hogy a kisvasút völgyében kell menni Szokolyáig, jó lenne rájönni az illetõnek, hogy kisvasútnak a keskeny nyomközû vasutat hívjuk, nem a mellékvonalon Drégelypalánk felé tartó vasútvonalat. Attól még, hogy nem Ic jár rajta, az még nem kisvasút. Végre meglódultunk tehát a megfelelõ völgyön, és az elsõ ellenõrzõpontnál száguldó piros kabátokat láttam! Ez nem lehet, még az elején elindultak, gondoltam magamban, pedig tényleg Mezeiék voltak azok, csak õk meg a tavalyi útvonalon indultak el, beletéve egy másik tiszteletkört a túrába. 


Hogy végre lett társaságom, könnyebben ment a haladás, egy-kettõre Szokolya állomáson voltunk, onnan pedig a némileg lejegelt betonúton kellett átváltani a faluba. Ahogy feljebb értünk, elénk tárult a Magas-Börzsöny csodálatos látványa a szikrázóan kék éggel! itt már elõ kellett vennem a gépet, közben Kláriék elhútak, viszont így belesétáltak a fotóba piros színfolt gyanánt, mint a téli természet gyümölcsei. De a költõi képek itt még nem értek véget, ahogy felértünk a falu szélén a gerincre, szemben ott tündökölt a visegrádi Fellegvár, illetve a Nagy-Villám a sípályával, nem is tudtam, hogy innen is látszik! 


Szokolyán a(z egyik) kocsmában volt az ellenõrzõpont. Itt új túratársat találtam, régi jóbarátom, Norbi személyében, illetve volt vele még egy srác, Szilveszter is. Elbúcsúztam Kláriéktól, hadd szaladjanak, és neki vágtunk a Tar Péter-hegy oldalának. Egy ideig együtt mentünk, de aztán elhúztam, hogy a különleges feladatomat is végrehajtsam: fel kellett másznom a hegy csúcsára, hogy megválaszoljak egy kérdést a Börzsöny Csúcsai túramozgalomhoz. Szerencsére utol értem Bubut, aki kapásból egy nyiladékon felirányított a tetõre, mondván, ez a csúcsra visz. Nos, a "nagy öregek" is tévedhetnek, de jól jártam, mert a nyiladék egy köves emelkedõ után ellaposodott, és neki vitt a Tar Péter-rét szélének, amit úgyis be szerettem volna cserkészni, mert gyerekkorom óta nem jártam arra, jelzés se visz oda. A fákon jég, hó, zúzmara, felettük a vakítóan égszínkék ég, mesés látvány volt! Meg az a csönd, nyugalom, amit árasztott a jéggé dermedt világ, de mi mozgott ott a fa alatt? Szemezett velem egy muflon, elõször el se hitte, hogy embert lát, de miután vagy ötven méterre megközelítettem, elugrott és átváltott a völgyön. Innen délnyugatnak fordultam, és hamarosan elértem a gerincen futó nyiladékot, ami neki vitt a csúcsnak. Sajnos, kilátás nem volt róla, de hangulatos hely volt, kissé tágas tisztás, öreg fákkal. Elindultam lefelé, kisvártatva egy szarvas ugrott elém, és eltûnt a völgyben észak felé. Egy kerítéshez értem, amit a völgy felõl, a meredély szélén kellett kerüljek. Ekkor lövés dörrent, szembõl! A fene ezekbe az orvvadászokba, gondoltam magamban, hogy összevissza lövöldöznek. Újabb lövés, ugyanarról! Na, ennek a fele se tréfa, ezek itt mindjárt lelõnek, Beck Gyuri bácsi is feldughatja a Vodafonnyát, mert térerõ egy deka se, és egy kilométerre voltam a nyeregtõl, ahol újra elkapnám a Kék + jelzést, amirõl letértem anno. Szóval életveszélyben voltam, a téli hajtás közepén... Elkezdtem énekelgetni, meg hangosan csörtetni,  hátha nem néznek éneklõ vaddisznónak, vagy szarvasnak, ilyen Disney-film talán még nincs. Ungon-beregen át lejutottam tehát a nyeregbe, ahol már a túrázók közé vegyülve megnõttek az életesélyeim. Pont elõttem húztak el Norbiék, lefelé belefutnak, hogy felfelé lassabban kapaszkodhassanak, ez volt a taktikájuk. Így legalább a következõ csúcsoknál eljátszhattuk, hogy felfelé ott hagytam õket, mire felértek, megvolt a csúcsvadászat. Na jó, a vadászatot inkább hagyjuk ilyen élmények után...


Kóspallagon is a kocsmában volt a pont, ez az egyik nagy elõnye a túrának, a rendezõk részérõl költséghatékony, mivel a túrázó így megveszi magának az ellátást, és az olyan "szomjas vándoroknak", mint mi, meg apró kánaán az élet vad rengetegében. :-) Mikor beértünk, épp akkor fordultak ki Mezeiék, tehát a Tar Péter-kanyarral is igen jó idõt mentünk. Némi malátahiány-pótlás után nekilódultunk az Érsek-tisztás felé. A falu szélén beszédes Sárga jelzés igazított a helyes irányba, és kezdõdött az emelkedõ. Az itiner meredek emelkedõnek írta, így a mecseki Somos után és a Galyavárra készülvén nekem nem tûnt annak. Viszont a fák, amik közül szép kilátás nyílt az Inócra, mostanra megnõttek, pedig a régi erdõ tönkjein anno potypinkáztunk anyámmal õsz végén. Az se most volt, ezek szerint...


Az Érsek-tisztáson Kenyeres Oszkár volt a pontõr, és finom csokit kaptunk tõle, ami kisértetiesen hasonlított a Balaton-szeletre, csak Vitorlás-szelet a neve.