Három nappal korábban a Honvéd emléktúra 52 km-es távját csináltuk, így erre a napra "csak" a 23 km-t tervezük. Könnyûû túrának ígérkezett és látványosságok látogatására is volt lehetõség.
10:30-ig lehetett rajtolni, 10 körülre teveztük az indulást. Terveztük... mert az ember tervez.... Ketten indultunk reggel, majd útközben felvettünk egy túratársat és már haladtunk is... volna... na de mi ez a sok futó???? Szégeny, futóként elfelejtettük, h épp ma van a Bécs-Budapest utolsó etapja, és egyúttal egy félmaraton is. Így eleinte csak vissza kellett venni a sebességbõl, majd késõbb el is lettek terelve az autósok. Hamarosan elértük Zsámbékot, ahol meg is állapítottuk, h bizony, ezzel a teplommal ma még találkozunk. Majd egy hatalmas ködös szakasz nehezítette utunkak, aminek annyira nem örültünk, mert akkor bizony a túrán sem fogunk csak az orrunk hegyéig látni. Szomorra beérve már a körforgalomba ki volt táblázva a rajthely és hamarosan parkolást segítõ emberek integettk és mutattak szabad helyet a sportpályán.
A nagy kalandok után vagy 15-20 perccel késõbb értünk a rajtba, ahol igencsak csodálkoztak, h még a 23 km-en mennénk, de végül elengedtek és a seprût is értesítetteék, h kicsit pihenjen még.
Az iskolából kilépve az udvaron futva érkezett szembõl egy ismerõs túratárs, aki szintén hasonló cipõben járt a reggel folyamán...
A Kakukk-hegy tetejéig - 1. ep. - egy szép kis emelkesét kellett leküzdeni a nam kicsit ködös úton. Az erdõbe érve a hegyoldalon nem túl jó állapotban lévõ kálvária, majd a hegy tetején ep cukorkával. Kilátás nem igen van, ismerõs utolér, megbeszéljük, h õ is 23 kil, majd megyünk is tovább immár négyesben.
Anyácsa--tónál még mindig nagy köd, de azért a lényeg látszik és menet közben gyönyörködünk a tóban. Már az ep elõtt hosszú sor kígyózik... rövid távosok fordítója, sok-sok iskolás indult e távon. Nápolyit kapnak. Mi elõre törün, mondván, h nekünk még sok van hátra. Pecsétet kapunk és indulunk tovább a tömegbõl.
A színházi bázisig nyílt terepen haladunk, kisüt a nap kellemesen meleg lesz, lejjebb adunk a ruházatból is. Az ep-n finom almát kapunk, a rakéta bázist csak kívülrõl/fentrõl tekintjük meg. Továbbra is a nyílt terepen maradunk, utunkat tökéletes kitáblázásés szalagozás jellemzi, eltévedés kizárva. Hamar meg is találjuk Zsámbékon a borozót, mely a 4. ep. Itt rövid tollászkodás, szendvicsezés és lassú tobább haladás a romteplomhoz és a mellette lévõ temetõ felé. És bizony, ismét a romteplomnál.. kényelmesen megtekintjük, fotózzuk.
A lakott területet elhagyva kellemes kis emelkedõ, tisztás, majd fenyveses útszakasz, ahonnan több helyrõl is szép kilátás nyílik, a Kakukk-hegyre, ami viszont már elég ködös/párás. Elérjük az Óriások-lépcsõjét - 5.ep -, majd a bab-kút ep-t is. Ezután a völgybe ereszkedünk, ahol elõször egy faház, majd késõbb egy gémes kút mellett haladunk el. Idõközben már többeket beelõztünk és ezen a szakaszon már megint kezd bujócskázni a nap is és enyhén hûl a levegõ is.
Kiérünk egy ersõ-szántó közötti döngölt útra, ahol néhány fiatal gyalogol a ködben.... mi még viszonylag meleg napon... aztán mi is elérjük a köd szélét és igen hidegre fordul itt már az idõ is, így visszavesszük ezeddig felesleges ruhadarjainket.
A Somodori út ep-nél rostos almalével kínálnak a tûznél melegedõ kedves, beszédes fiatalok. Az almalé tényleg nagyon finom, nem valami felhigított pancsolt lé.
Innen már csak az aszfalttaposás van hátra a célig. Megkapjuk a kitûzõt és oklevelet, kényelmesen padokon, asztaloknál tudjuk elfogyasztani a meleg teát és a zsíroskenyeret, szemdvicset.
Nagyon jól szervezett túra, szinte minden ep-n kaptunk valamit; figyelmes, kedves potõrök - nagyon fiatal koruk ellenére.
Terveink szerint jövünk jövõre is.
https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5836936022581543857?authkey=CNf8nLShi9G_DA
|