2011-ben volt egy sikertelen próbálkozásunk (ld. egyik negatív beszámolóm) az aránylag csekély helyismeret stb. miatt. Idén ezt orvosoltuk - nyáron többször mentünk a Kitörés "elõzetes" útvonalain - gyakorlatilag fejbõl vágtunk mindent, mi merre hány méter...
Az idein semmi problémánk nem volt.
Elõnevezéssel gyorsan tudtunk rajtolni (pozitívum!) - mivel nem akartunk még 5 percet álldogállni, 16:55-kor indultunk - úgysem voltunk rakéták, meg alapból sem arról szólnak ezek a túrák általában, hogy gyorsan végigmenjünk (valakinek igen, ez mindenkinek a maga dolga). Az elõírt, hivatalos útvonalról nem tértünk le Városmajornál a zöldre - tavaly elõtt nagy hiba volt, mert a városban néhol igen nehéz követni a jelzést... most semmi probléma nem volt, rövidke idõ alatt felértünk a Széchenyi-emlékhez. Utána Normafa, majd egy gyors kanyarral balra tartva Z+-on folytattuk az utat - figyelni kellett, olvasni az útvonalleírást, mert itt nagyot lehetett volna bukni (3-an el is mentek tovább, hiába kiáltottam feléjük és jeleztem a lámpával).
Hamar le is értünk Csacsi-rétre, aztán gyors felkaptattunk a János-hegyre is... itt volt egy kisebb pihenõ, de érzõdött már ekkor, hogy nem lesznek túl nagy pihik, mivel kb. 1 perc elteltével, hogy nem mozog az ember, elkezd fázni... az itteni sport szeletet elraktam emléknek, szuvenírnek. Az idõ jó volt, a kis hóesés külön szerencse volt, mert néhol a jeges felszínen még tapadhatott a cipõ is valamennyire - már ameddig le nem taposta a megfelelõ számú "vetélytárs" :) ... Átugorva a másik hegy tetejére - szõlõcukor -, vitt az utunk tovább Hüvösvölgybe, ahol a villamos sínek mellett egy kajáldánál (vagy ilyesminél) két paci volt befogva... furcsa volt - nem nagyon láttam még Hûvösvölgyben lovat. Ezek után a sárgán továbbmentünk a következõ hegyre - elõször azt hittük, nem lesz ellenõrzõpont, de végül kicsit lejjebb táboroztak le. A következõ állomás a 25-ösök vége volt - hál' Istennek külön helyre szedték szét a két csapatot - ez valamennyivel megrövidítette a várakozást, és a fasírtadagok és teaporciók is jóval gyorsabban kerültek elénk (még egy pozitívum) - és név szerint jegyeztek minket ( + pozitívum), hogy még versenyben vagyunk... utána kezdõdött az idõ csattanója - kezdett megdermedni és jegesedni, aminek kell... Alsó-Jegenye-völgy felé már igencsak csúszott a kis egyszemélyes út... vigyázni kellett, de aki ésszel megy, az kétszer nyer.
Leérve, megkaptuk a bélyegzést, aztán irány Solymár széle, majd Nagykovácsi... Nagykovácsiban meleg leves fogadott minket... az ülõhelyproblémát megoldotta a hideg (általában senki sem akart sokáig egy helyben maradni, kb. mindenki igyekezett gyorsan betolni a melegítõt). Meglepett, hogy felirányítottak minket a Nagy-Szénásra... bevallom, nem emlékeztem, hogy arra lett volna az út korábban, de sebaj - nem volt nagy tortúra, bár a hegy tetején eléggé össze-vissza voltak a lábnyomok, nem csak mi voltunk gondban, hogy merrefelé lehet a K+ kivezetõje... végül megtaláltuk - a többséget követve. Nagykovácsi szélén az ellenõrzõponton tea várt volna minket (akkor készült éppen), de nem vártuk meg. 1 percre álltunk meg, hogy a jeget letördeljük nadrágjaink belsõ felérõl...
Következett a számunkra "hazai pálya" Nagykovácsi-Perbál. Kb. csukott szemmel is ismertük már ezt az utat - tudtuk, mire számítsunk. A lovardánál következett az újabb állomás - itt igencsak hideg volt - a szántóföldek kedveznek a szélnek... Perbálra beérve a kocsmáros invitált bennünket, akit ismertünk már, megnyugtattuk, hogy noha most nem megyünk be, majd késõbb Zsámbékon a másik kocsmájába (úgy alakult, hogy végül nem mentünk...). Perbálról kiérve a szokásos szántóföld fogadott minket... ekkor már nem volt nehéz menni, mert egy kisebb ösvény taposva lett a hóban (hála az elõttünk elhaladóknak :)). Kb. Tök fölé beérve kellett lekanyarodnunk jobbra Anyácsapuszta felé - a nyomokból láttuk, hogy a két irányból az egyikben eltûnnek a nyomok). Anyácsapuszta felé már kezdett világosodni és esni a hó - igazi téli hangulat... Bélyegzés után maradt az utolsó "akadály", a Kakukk-hegy, amit meglepõen könnyû volt legyûrni... lejutni sem volt nehéz - az erdõs részen mindig volt mibe kapaszkodni.
A stációk mellett kiérve már semmivel sem törõdtünk... fájó láb, jeges kulacs, fagyott cipõ + nadrág + dzseki... Szomor sportcsarnokig kiértünk.
A két évvel ezelõtti túrabeszámolóm nyomán azt kell mondanom, hogy sokkal jobb volt az idei... bár a térképet hiányoltam az Itinerbõl, viszont a leírás aránylag elégnek tûnhet. Tanúság: csak akkor induljun bárki ezen a túrán, ha nappal legalább egyszer bejárta az érintett területeket!
Köszönet a szervezõknek!
|