Burgenland Extrem Tour 2013 - A túra ami valóban extrémre sikerült :)
Mióta megjelentek a TTT honlapon a februári túrák, feltûnt egy viszonylag közeli, száz kilométer feletti túra, ami felkeltette az érdeklõdésemet… Burgenland Extrem Tour… Csábító volt a neve is, és a helyszín is. A Fertõ-tó környékén még nem túráztam, itt nem találtam eddig teljesítménytúrát, így hát nevezésre fel. Elõnevezni kellett, mivel korlátozott volt a résztvevõk száma, ellenben teljesen ingyenes a nevezés. Ajánlottam Tamás barátomnak is ezt a túrát, aki el is vetette az ötletet, mondván sík és szinte tiszta aszfalt. Azért én nem hagytam magam, és neveztem. Ekkor hívta fel a figyelmemet Tamás, hogy ez a túra nem hétvégén van, hanem pénteki napon! Na tessék, így lehet mégsem tudok menni, mert hétközben mindennap dolgozom… Ennek ellenére sikerült megoldani pénteki szabadságot, így lelkesen vártam a túra napját. Tamás idõközben meggondolta magát, valami fantáziát láthatott a túrában, és õ is jelentkezett, így kettesben terveztük a túrára eljutást, de a túrázást már nem nagyon, mivel Tamás futni is akart, én pedig inkább nem.
Túra elõtt egy héttel Tomki is benevezett, így rákérdeztem, hogy mehetnénk-e vele, ha nem muszáj egy környékrõl ne menjünk hárman két kocsival. A túra rajtja pénteken 04:30-kor volt, és 03:30-ra oda kellett menni regisztrálni, ezért hajnali 01:30-ra terveztük az indulást.
Csütörtökön a túra magyar nyelvû közösségi oldalán egy túratárs keresett fuvart, így Lacival kiegészülve négyesben mentünk Oggauba, a rajt helyszínére. Induláskor szomorúan tapasztaltuk, hogy esik a hó, de ez nem tántorított el minket, sõt!
Oggauba érve már egyre erõsebb volt a havazás, ami szinte ki is tartott egész túra alatt. Itt a rajtban kaptunk egy teljeskörû startcsomagot mindenféle földi jóval, itallal, édességgel, térképpel, lámpával, fejpánttal együtt, majd kaptunk egy bõséges és finom reggelit, melynek elfogyasztása után egy rövid köszöntõ következett, majd elrajtoltunk Oggauból Rust irányába. A Fertõ tavat kerüli meg a túra, szinte végig kerékpárúton, így nem volt nehéz a tájékozódás.
Páran el kezdtek futni a rajtnál, de én csak jó tempóban gyalogoltam, és ahogy számoltam kb. 7-8. helyen gyalogoltam. Tamás ahogy várható is volt, elfutott elõlem, de Fertõrákos elõtt egy geoláda felkeresése közben mégis beértem. Itt Popeyék is beértek, de õket ekkor még visszaelõztem, de Tamás ismét elfutott elõlem. Megbeszéltük, hogy majd Hegykõn a vendéglõben bevár, így addig lelkesen, jó tempóban haladtam továbbra is a Top10 mezõnyében.
Hegykõn szomorúan tapasztaltam, hogy a templommal szembeni vendéglõ zárva, Tamás sehol, így továbbindultam Fertõújlak felé. Közben próbáltam telefonon hívni Tamást, de ki volt kapcsolva. Ez a szakasz nem volt aszfaltozva, pár napja még sáros, mára pedig vastag hóréteg is borította, így nehezebben ment ez a szakasz, ráadásul a hóesés mellé még erõs szél is társult helyenként, így meg is elõzött 3-4 túratárs, innen már nem is foglakoztatott, hogy hányan lehetnek elõttem :) Fertõújlak elõtt utolért Áron és Popeye, sõt le is kerültek, de Fertõújlakon megpillantottam a bolt-kocsma kombót, ahova be is mentem, és ott találtam õket, így együtt pihentünk ott egy kicsit. Mint kiderült a vendéglátó egység zárva volt, Áron nyittatta ki, és mután közölte a vendéglõssel, hogy még vagy 300 túrázó jön erre utánuk, így az be is fûtötte a helységet. Kis pihenõ után irány a kb. 55. km-nél levõ Apethlon, ahol várt minket az elsõ frissítõpont.
Ahogy odaértünk a frissítõponthoz, Tamás akkor jött ki, és már indult tovább. Ekkor ért be minket a túra magyar rendezõje, Norbi is. Itt kaptunk egy pár meleg virslit, majd beértek minket Misiék is. Popeye-ék hamarabb elindultak, így Misiékkel folytattam az utat majdnem Podersdorfig. Majdnem, mivel Misiék tettek egy kis kitérõt a Station Grosmata felé, így a frissítõpontra elõttük pár perccel értem be. Tamás még itt volt, és közölte, hogy számára is véget ért a túra, mivel Hegykõ és Fertõújlak közötti részen kiment a bokája, és eddig bírt vele jönni, de már annyira feldagadt, hogy nem tudja folytatni. Ekkor már 70 km körül jártunk, nekem sem volt jól a lábam, mint kiderült pár vízhólyagot sikerült összeszednem. Eléggé fájt, és Edit felajánlotta segítségét a vízhólyag kibökésében, amit én férfias jajgatások közepette meg is engedtem neki :) Leragasztottam, zoknicsere, és még egy kis pihit tartottam, miközben Misiék elindultak tovább. Idõközben Tomki is beérkezett Podersdorfba, és õ is közölte, hogy nem jön tovább, neki meg a térde miatt kellett befejeznie.
Összeszedtem magam, majd megindultam a 11 km-re levõ következõ frissítõpontra, Neusiedl am See városába. Itt már besötétedett, egyedül mentem, és egy kicsit én is fáradtnak éreztem már magam, és már csak 5 km/órás tempóval mentem. Neusiedlben a Pannoneumban volt a frissítõpont, ahol a meleg leves és a kedves vendéglátás nagyon jól esett, így itt is pihentem egy jó órát. Míg ott voltam beért Laci és Dávid, akiket bevártam, és együtt vágtunk neki az utolsó kb. 30 km-es szakasznak. Számomra ez a szakasz nagyon nehezen, lassan ment, sajnos több frissítõpont nem volt, de a hó szakadt, a szél fújt, így harcoltunk a természeti elemekkel és fõleg magunkkal, a fáradtsággal is. Majdnem minden útbaesõ faluban kerestük egy védettebb helyet, ahol tudunk inni, enni, pihenni egyet. Volt ahol egy vasúti megállóba álltunk be, máshol egy cég, vagy bolt fedett, bejárat elõtti lépcsõjére ültünk be, de még egy utcai fedett, körbefalazott kukatárolót is kibéreltünk pár perc pihenésre :)
Kellett a néhány kis pihenõ, regenerálódás, így ki is futottunk a tervezett 24 órás szintidõbõl, de szerencsére pihenõkkel együtt 30 óráig elfogadják a teljesítést, így reggel 7 óra körül 26 óra 30 perces idõeredménnyel értünk célba.
Összegezve nagyon szép, de nagyon kemény túra volt, az idõjárásnak köszönhetõen nevéhez hûen, valóban extrém volt, ezt jelzi az is, hogy a közel 300 indulóból, csak 50 körüli teljesítõ ért célba. A rendezés és az ellátás példaértékû, csak pozitívumokat tudok róla mondani. Köszönet a rendezõknek és a támogatóknak is a kiváló szervezésért! Valamint köszönet a régi és új ismerõsnek, barátnak a remek társaságért! Egyedül talán azt hiányolom, hogy míg a túra felénél 10-20 km-re vannak a frissítõpontok egymástól, addig az utolsó 30 km-en még egy melegedõ sem volt, pedig ott jól jött volna egy kis melegedés, vagy egy forró tea.
Ha jövõre ismét megrendezik, akkor már most jelentkezem rá! :)
|
