Túrabeszámolók


Holló-kőtől Vörös-kőig

kekdroidTúra éve: 20132013.03.03 21:12:57

Holló-kõtõl Vörös-kõig – Pilisi szakasz


Csapjunk a közepébe: autós fuvarral kisegítve érkezünk Leányfaluba, a mai esemény rajthelyére. A szállítást Bubu ajánlotta fel, az utasokat Hevér Éva, EduShow, Kerek repkény és én jelentjük. A pócsmegyeri révnél állunk meg, teszek egy gondolatkísérletet, hogy mi lenne, ha a piros sáv itt is keresztezné a folyót. Igen ám, de hová is mehetne? Pócsmegyer-Surány-Göd... á, hagyjuk. A kissé dekoncentrált Bubu elsiet Visegrád felé az autóval, a többi megjelenõ pedig a nevezéssel kezd foglalkozni. Lepasszolok Vagdalthúsnak két szatyornyi túranaptárt, benevezõdünk Repkénnyel, majd egy-egy pohár forralt borral kötünk közelebbi ismeretséget a rajtkocsma kínálatából. Az itiner szimpatikus, minden szükséges információ megtalálható rajta, ami egy túrához kellhet: térkép, szintmetszet, távadatok, menetrendi információ, miegyéb. Mindez színesben és elsõ ránézésre is átláthatóan. Az indítás helyszínét negyed nyolc után néhány perccel elhagyjuk, elõttünk a Vörös-kõ tömbje lenne látható, ha nem ülne rajta felhõ, és egyáltalán, a látótávolság engedné. A hétvége idõjárása pont rácáfol az ígértekre, de legalábbis a sorrendet nem tartja be: szombatra mondtak borút-esõt és vasárnapra javulást, ehhez képest szombaton napsütésben is túrázhattunk, míg ma többnyire felhõben-ködben fogunk menetelni. Esõ azonban szerencsére nincs.


Meredek utcán hagyjuk el a települést, majd meredek, vízmosta ösvényben folytatódik a turistaút. Rövidesen elérjük a Lestat által õrzött ellenõrzõpontot, a Meteor-forrás mellett. Kekszet és egy kis korty pálinkát kapunk szolgáltatásként. Elpucolunk a helyszínrõl, kisebb területû irtást keresztezünk, majd a Rekettyés-forrás felé vezetõ elágazás után kezdõdik a mai túra szintemelkedésének nagyjáért felelõs Vörös-kõre vezetõ szerpentinút. Felkanyargunk, alig csúszik alattunk a kanyargós csapás. A felsõ, széles szekérút keresztezésekor eszembe jut, hogy megint kihagytuk a Csaba-kút meglátogatását, majd máskor pótoljuk. Kiegyenesedik az ösvény, ahogy egyre feljebb ballagunk. A tetõn köd fogad az emlékmûnél, az egyébként gyönyörû panorámából most semmi nem látszik. Átmegyünk az esõházhoz, itt kódot írunk itinerre, túramozgalmi igazolófüzetre. Repkény teázás ötletét veti fel. Teázunk. Közben megérkezik a vinatti-féle kvartett, együtt indulunk tovább, de mi nehezebben száguldozunk, mint õk, rövidesen lemaradunk tõlük. Felkaptatunk még a Kis-Bükk-tetõre, a helyi, kisebb kõtenger most hó alatt lapul. Továbbindulunk, következik a Pálócki- majd a Pap-rét. Jórészt széles erdészeti utakon haladhatunk, amelyek hol nagyon, hol kevésbé csúsznak. A Pap-rét után felbotorkálunk a kitaposott csapáson a Szent László-hegy oldalára, hogy onnan minél hamarabb le is botorkáljunk. Keresztezzük a mûutat, kezdõdik a hosszú, csúszós, de az általam vártnál könnyebben járható lejtõ Pilisszentlászlóra. Látványos völgy oldalában óvatoskodunk le a faluba, a végén némi sáros közjáték után már aszfaltozott utcát taposunk. Az ellenõrzõponthoz ki kell térni a kocsmába, ám kitérünk.


Itt zsíros kenyérrel kínálnak a pontõrök, néhány tucat elfogyasztását követõen továbbállunk, visszasétálunk a piros sávra. Kezdõdik az Apát-kúti-völgy, zen templom vezeti fel az eseményeket. A patak széles kanyarokkal tekereg a völgy felsõ szakaszán, az átkelés a köveken gyanúsan egyszerû, nem csúszik egyik sem. Mellettünk sziklás aljú bükkerdõ, fantasztikus hely. Kidõlt fák, mellékvölgyek bõvítik a látnivalók listáját, néhol a patak meredek falú szurdokban gyorsul fel, majd néhány s-kanyarral lassul vissza, hogy aztán újabb szurdok kezdõdhessen. Számos patakátkelést követõen érintjük az Alpár-forrást, majd a Kaán-forrásnál teszteljük a kínálatot. Egy idõre kilépünk az aszfaltútra, kamerás megfigyelésrõl tájékoztat két tábla. Elérjük a Bertényi Miklós Füvészkertet, a Zsemba-házaspár õrzi a pontot, a bélyegzésbõl kérek az igazolófüzetre is, elfér mellette a kód. Továbbmegyünk, az üzemszünetet tartó Magda-forrásnál megcsodáljuk a patak sziklás zúgóját. Az ösvényen követjük a medert, a végén újabb szép zúgó a jutalom, valamint a végén az Apátkúti-halastó részben befagyott víztükre. Innen már csak néhány lépés Visegrád, a házak között ballagva gõzmozdonyos cégérre leszek figyelmes. Egy épület falán tábla áll: ez volt az egykori visegrádi erdei vasút „Kincses Kolozsvár” nevû állomása, több vágánnyal, rakodóval. Ez a kisvasút nem a modern idõk áldozata, nem is a hírhedt koncepcióé: a tábla tanúsága szerint az 1921-es építésû vasútüzem 11 évvel késõbb, 1932-ben meg is szûnt.


A Pilisi Parkerdõ helyi központja mellett érjük el Visegrád központját. A templom után a gyógyszertár épülete érdemel kiemelt figyelmet a közelben. Elrobog mellettünk moiwa és még egy futó, a célban még ott érjük õket. Leballagunk a Dunához, busz áll a megállóban, komp vesztegel a rámpa alján, most éppen lezárva. Bekanyarodunk a célba, megkapjuk a túra és a mozgalom díjazását, egyik szebb, mint a másik: a túráról az egyszerûbb, turistajelzéses kitûzõt választom, a mozgalomhoz pedig nagyméretû díjazás jár. Tetszik! A célzárásig közeli barátságot kötünk két, egyelõre név nélküli pinttyel. Végül a seprûk érkezésekor hagyjuk el a helyszínt a Bubumobil utasaiként. Köszönöm a rendezést Vagdalthúséknak, a társaságot Kerek repkénynek és a fuvart Bubunak.


-Kékdroid-


Képek a túráról