Keleti-Bakony 35
Kivételesen vonattal a Délibõl 5.00-ko indultunk a túrára: Sanci, Pít, petami, b.eszter, Vlaszij és én. Fehérváron átszálltunk a BZ-re és rögtön sok ismerõs arcot láttunk. Mikor leszálltunk rögtön ismerõs volt a hely a kéktúrázásról, hisz a vasútnál van az egyik pecsétládikó. Jó hosszan baktattunk be a meglepõen csípõs hidegben az iskoláig, de csak odaértünk egyszer. Jó hosszú sorok fogadtak, de gyors volt a rajtoltatás. Vlaszij a 35-ös távra nevezett, hogy korai vonattal hazaérjen, mi pedig az 50-esre.
A rajtnál kisebb problémáink akadtak, ugyanis elmentünk mosdóba, mi lányok, de a fiúk azt hitték útnak indultunk és otthagytak minket az iskolában. Persze kerestem õket mindenfelé, de aztán b.eszter telefonjára megvártak minket a kellemetlenül korai és meredek sípálya után nem sokkal lévõ 1. ponton. A terep az elején jól el volt látva kerítéssel és létrákkal, ami igencsak megnehezítette a sok kutyás dolgát. Leereszkedtünk a csúszós, köves lejtõn a szép Gaja-patak völgyébe, majd az emlékezetes korláttal ellátott kidõlt csúszós fatörzsön átkeltünk a patakon. Onnan meredek kaptató a kék ∆-ön és máris a 2. ponton, a Vaskeresztnél voltunk. Nem irígyeltem a pontõröket a szeles-hûvös ormon üldögélni :( Folytatva az utat, nemsokára elértünk a mûúthoz, de el is hagytuk azt, hogy felmásszunk a hétvégi telkek közé a dombtetõre, ahol várt már a 3. pont egy csokival. Bár ezen felül meghívást kaptunk az út mentén tábortûznél szalonnázó munkásoktól is! :) A gáton még hosszan gyalogoltunk, míg elértük a Becsali-büfében a 4. pontot. Itt eltöltöttünk kis idõt, ettünk-ittunk. Továbbindulva került elõször szóba, hogy nem állunk túl jól az idõvel és el kéne gondolkodni a 35-ös távon. Nem volt nagy ellenállás bennünk erre a felvetésre, valahogy ma gyõzött a kényelmességünk :) A kéken haladva a mûút utáni jobbkanyarnál valahogy senki sem figyelt a nyilakra, így sikerült pár embert a helyes irányba terelni. Közben meg egyre érett bennünk az elhatározás a 35-re váltásról. Az 5. ep-n, Bakonykútiban, a faluházban jól bekajáltunk a kenyerekbõl és üdítõkbõl, a pontõrök itt is nagyon kedvesek voltak akár a többi ponton, bár a néni kissé ijesztõ :) A pont után mellénkszegõdött Buksi kutya (a pocsolyában fürdés mániákusa) és gazdája, velük mentünk egészen a Burok-völgyi 6. pontig. Közvetlenül a pont után meredeken felkapaszkodtunk a völgy peremére és ott mentünk a ligetes fenyvesben, ahol igencsak kedvem lett volna gombát gyûjteni… Az Eszenyi-réten tábortûzzel várt a 7. pont és itt búcsúztunk Sancitól, aki egyedül továbbment az 50-es távon. Mi a kék-en mentünk tovább, majd mikor rá kellett térnünk a szalagozásra, egy egész szalag erdõ fogadott minket és a sûrûségük ezután is szinte túlzásnak tûnt… bár ugyanitt sötétben bizonyára jól jött a sok szalag! Nemsokára beért minket gudluking és velünk tartott a célig. A táj innentõl már nem volt túl izgalmas, szántóföldek és parlagon hagyott területek közt haladtunk. Az utolsó kanyarban Balinka elõtt, még volt egy felírandó kódszám a papíron, majd egy hosszabb aszfaltos szakasz következett. A Varjúvárhoz visszatérve, az utolsó, 8. pont volt, majd szalagozott, rövid, meredek emelkedõ után a piroson besétáltunk Bodajkra. Útközben az iskola felé a buszmegállónál még megnéztük a menetrendet és megtudtuk, hogy van idõnk kényelmesen összeszedni magunkat a célban, mert egy óránk van a buszig.
Az iskolában ismét sok ismerõs: Vándorköszörûs, Vadmalac, Tibet, Ibolya, Rushboy és Mária Nyíregyházáról, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg. Virslievés, beszélgetés után átöltöztem és komótosan kisétáltunk a buszhoz Píttel és b.eszterrel. Fehérváron kb. negyven percünk volt átjutni a vonathoz, ezt a helyi 36-os busszal oldottuk meg. A pályaudvaron még szerencse, hogy Pít figyelt és idõben átrohantunk a 6-tól az 5-ös vágányhoz :) A déliig meg jó sok idõnk volt dumálni. A végén nekem még belefért 100 m sprint a villamos után és így jó gyorsan hazaértem.
Klassz túra volt, kedves és profi szervezõkkel, jó ellátással, tökéletes jelzésekkel és szalagozással és nem utolsó sorban szép tájakkal, bár mi most sajnos kihagytuk a plusz hurkot, ami további szép tájakat rejtett. Szóval majd jövõre :)
|
