Túrabeszámolók


Ráckevei Gyalogjáró

toprongyTúra éve: 20132013.03.16 18:38:09

Reggel kinéztünk az ablakon, és konstatáltuk, hogy a nap hét ágra süt: az a bizonyos sírnivalóan szép idõ volt, tökéletes túraidõ, jobbat kívánni sem lehetett volna a Ráckevei Gyalogjáró 40-es távjának teljesítésére. Elindultunk tehát.


Verõfényben fürödtek Budapest útjai, amidõn Ráckeve felé tartottunk. Tökéletesen tiszta volt az égbolt, egy szellõ sem rezdült; a kabát hamar lekerült, a napszemüveg pedig elõ. "Ilyen idõben öröm lesz menni" - mondtuk egymásnak, felidézve a tegnapi Gyermekvasút 20-at, amelynek elsõ felét konkrétan hóviharban tettük meg. Ennek ellenére sokan voltak, öt-hatéves gyerekeket is láttunk a célban vígan falatozni.


Ragyogó napsütésben és tökéletesen tiszta, gyönyörû idõben értük el a rajt helyeként megjelölt iskolát, ahol néhány csalódott túratárs, és egy kiírás fogadott minket: a túra "a mostoha idõjárás miatt" elmarad.


Ebbõl kiderült, hogy a szervezõk bizonyára vámpírok. Tudvalevõleg a vámpíroknak árt ugyanis a napsütés, így a mai gyönyörû idõben nem lehetett megtartani a túrát. (Más magyarázatot nem tudok elképzelni.)


Azért némiképpen csalódottak voltunk. Mi ugyanis nem vagyunk vámpírok, következtetésképp imádunk napos idõben túrázni. Ha nagy a hó, felveszünk egy hótaposót, ha fúj a szél, felveszünk egy vastag dzsekit, ha pedig potyog valami az égbõl, esõkabátot öltünk. Ha az utak havasak (bár ma nem voltak azok), tömegközlekedési eszözökkel közelítjük meg a rajthelyet. Ahogy tegnap is tettük, tegnap ugyanis nem mertünk elindulni a hóviharban kocsival, így gyalog mentünk a Gyermekvasút 20-ra. Nincs rossz idõ, csak nem megfelelõen öltözött túrázó, ahogy a mondás tartja.


De hogy ne hiába utazzunk le Budapestrõl Ráckevére, ellátogattunk néhány környezõ településre, és begyûjtöttük A Csepel-sziget túrázója túramozgalomhoz hiányzó pecséteinket. De ez azért mégsem ugyanaz. Hogy miért?


Nos. Nem mindenkinek van otthon net, így hiába írták ki ide tegnap délután, hogy elmarad a túra. Egyébként meg teljesítménytúrázók vagyunk, nemdebár? Mentünk már ötvenest úgy, hogy majdnem végig szakadt az esõ, és tükörjégen, hóviharban, no és persze melegrekordok megdõlése közepette is. Ha rossz az idõ, aki kevésbé edzett, az otthon marad, mindenki más viszont megy túrázni. Vagyis menne, ha lenne túra. De mit is ragozzam: megsértõdtünk.


Remélem, a szervezõk olvassák a beszámolómat. Az természetesen nem róható fel nekik, hogy mivel nincs otthon netünk, nem értesültünk arról, hogy a túra elmarad, az viszont igen, hogy a tegnapi rossz idõ miatt (ami annyira azért nem volt rossz, lásd a Gyerekvasút teljesítõinek száma) nem fér a fejembe, hogy miért nem lehetett megtartani a túrát? Aki fázik, az úgyis otthon marad, aki viszont nem, az szerette volna teljesíteni a túrát, már csak azért is, mert kellett volna a Cartographia Kupához...