Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...
Sikerült a rajtidõ vége elõtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezõk létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevõ volt.
Az, hogy a hegytetõn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetõsen zord (márciushoz képest pláne) idõjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.
A Svájci lépcsõt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen idõben a lépcsõk elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezetõ szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.
Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni, örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdõ következik.
Egy túratárs nézelõdik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az elsõ teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen...
Bõvebben, fotókkal, térképpel, trackkel: Túrablog |
