Kubát Hugó emléktúra 20.
GPS-el mért távolság: 20,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 700 m.
A héten örömmel vettem észre, hogy a ttt-s honlapra, megadott túra útvonal helyett a 2011-es javaslatom került be. Nekem tetszik, hogy minden évben változtatnak egy kicsit (vagy nagyot), és ráadásul ezzel a kiírással nem vezetik félre a résztvevõket.
Reggel nyolc után nem sokkal értem Kõszegre. Gyors készülõdést követõen beneveztem, megnéztem a térképet, elolvastam az itiner elsõ részét, s gyerünk. Velemig az Írottkõ 35, onnan pedig a Hörmann-forrásig az Írottkõ 50 útvonalán mentünk. Velemig (alkotóház) 140 m szint jött össze a javarészt sunyi emelkedõkön. Az elõzõ napi Bakonybélbõl indított egyesületi túránkhoz képest meglepett, milyen sok a kankalin. Helyenként szabályosan sárgállott a gyep, illetve a bokrok alja. Velemig a virágokat, egy nehézkes patakátkelést és a csípõs szelet leszámítva eseménytelennek bizonyult az út. Nem is vártam mást.
A hegyoldalakat elnézve, kíváncsi voltam, milyen magasságon lesz a hóhatár. A Bakonyban kb. 450 m-en volt elõzõ nap. Attól kezdve teljesnek bizonyult a hóval fedettség. Itt látszott, hogy nincs egybefüggõ hótakaró. Alig értem ki Velembõl, 430 m-en megjelent a hó. „Jó” szokása szerint az úton koncentrálódott. A hó és a Szent Vid kápolnához vezetõ kaptató, nem a legkellemesebb párosítás. Alaposan leizzadtam, mire fölértem. Utána egy kis pihentetõ szakasz, majd jött a Hörmann-forráshoz vezetõ kék forrásjelzés. Itt a hó vastagsága miatt már nagyon kellett nézni, hová lép az ember. Szerencsére az elõttem menõk olyan lépéstávolsággal taposták ki a nyomokat, ami nekem is kényelmes. Alig néhányan jártak erre elõttem. A fölsõ, fenyõerdõben vezetõ szakasz nagyon szép. A Hörmann-forrás elõtt, a parkolóban megkaptam az ellenõrzõ pecsétet, megnéztem merre kell menni, és a kék háromszögjelzésen elindultam lefelé. Kicsit jobban kitaposott az ösvény. Meglepetéssel láttam, hogy valaki magas sarkú cipõben járt erre. Egészen a Vörös-keresztig megõrizte nyomait a hó, amelynek teteje kérgesre fagyott. Viszont lefelé kell menni! Kissé elegem volt az emelkedõbõl.
Nos, a lejtõ nem volt túl hosszú. Következett egy kis hullámvasutazás, amely egészen a Kopasz Kendigig tartott. Közben egy erdõirtásnál még akkor, az igen párás levegõben is szép volt a kilátás. Készítettem is néhány fotót. Megkaptuk a békák által ígért erõs szelet is, de olyan hideg változatban, hogy menten fölvettem a szélálló sapkát és kesztyût. Igyekeztem olyan gyorsan letudni ezt a részt, ahogy csak lehet. A Kopasz Kendigen lévõ adóház kerítése mentén visz az ösvény, már amikor lehet látni. Most elég jó kerülõt kellett tenni, a méteresnél magasabb hóbuckák miatt. A kerülõ során is szakadtam be derékig a hóba. Az adóház után egy darabon teljesen járhatatlan az ösvény, mivel a tarvágásnak köszönhetõen egy-két száz fát döntöttek ki a viharok, fenyõt és bükköt vegyesen. Gondolom az erdõgazdálkodó, aki a tarvágással megszüntette a természetes erdõszegélyt, ami védené a viharoktól, elég pofátlan lesz ahhoz, hogy kárenyhítést kérjen, holott inkább büntetést érdemelne.
Jócska kerülõvel visszatértem az ösvényre, s azon folytattam. Most, a máskor kényelmes aszfaltút, a hó miatt ugyanolyan nehezen járható, mint az egyéb utak. Kezdtem éhes lenni, de egyre halogattam, hátha lesz könnyebben járható szakasz. Végül a Vörös-keresztnél úgy döntöttem akár jobb lesz az út, akár nem eszek. Egy kissé jobb is lett, mivel az Óház-tetõhöz vezetõ ösvényen visz a rövidtáv útvonala is, s alaposan letaposták a havat. Viszont jobban csúszott. Most erre kellett vigyázni. Eszembe jutott, ebben a téli szezonban ez az elsõ alkalom, amikor elkelne a szöges rátét a bakancsra, de hát ki hord magával Magyarországon ilyet áprilisban? Én nem. Egész télen cipeltem a hátizsákban, de március elején kiraktam. Így hát estem is egyet. Fölkaptattam a kilátóhoz, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet, újra megnéztem az itinert, s elindultam a kék háromszögjelzésen. A pontõrök mondták, hogy aki nem akarja megkockáztatni ezt az ösvényt, mehet a zöldön is, mert ez helyenként nagyon meredek. Maradtam az itineren megadott jelzésen, amin még nem jártam. Volt két 1-2 m-es meredek szakasz, de semmi gáz. A Szálasi-bunker elõtt is csúszott egy kissé az út, de az sem nehezebb, mint a zöldön lemenni. Egész jól haladtam.
Egy nyiladékban egész jó kilátás nyílott a városra. Utána pedig 430 m-en, a K+ jelzésen elfogyott a hó. El is fáradtam tõle. Bõ kilenc kilométert kellett havon megtenni, benne egy kivétellel az összes meredek szakaszt. Visszaértem Kõszegre. A túra fölvitt bennünket a Szulejmán-kilátóba. A kilátás csodálatos lenne, ha pár méterrel magasabb lenne a kilátó, vagy másfelé vitték volna a nagyfeszültségû vezetéket. Így a madzagok, az össze látványos épület elõtt ott vannak. Fényképezni értelmetlen dolog, vagy legalábbis nagyon sokat kell dolgozni a photoshoppal, kiretusálandó a vezetékeket. Szerencsére lefelé menet, a nagyfeszültségû vezeték alól, már jó képeket lehet készíteni. Leereszkedtem a lépcsõkön, majd egy kis sétával beértem a célba.
Kedvezõbb idõben igen kellemes túraútvonal, amely az erõs párásság ellenére is, jórészt látványos. Most a hó néhol igen nehézzé tette, amit a valamivel négyes alatti sebességátlagom is jelez. Eléggé elfáradtam. Ahogy az elején is írtam, nekem tetszik, az évente változó útvonal.
A túra ár/szolgáltatás aránya rossz. 600/500 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt térképlapot (saját térkép nélkül csaknem használhatatlan), jó itineres igazolólapot és kitûzõt kaptunk. |
