| mekkk | Túra éve: 2006 | 2006.12.04 16:49:29 |
|
|
2 x 7 mérföldes tekergés – Tél.
Nos, errõl a túráról csak a Tél hiányzott, bár nekem azért nem annyira. December elsõ vasárnapján idén nagyon jó kirándulóidõ volt.
Nejemmel indultunk kettesben erre a túrára, de nem kellett elsietni, mivel szintidõ nem volt, az érdeklõdõk a 7 mérföldes és a 2 x 7 mérföldes távra akár 10 óráig nevezhettek (megszorítás: 17-kor zárt a cél). A rajtnál 9 óra elõtt nagyon sokan voltak, és (valószínûleg a rövidebb táv) sok kisgyermekes családot is vonzott a szabadba – jó volt ezt látni.
Mórról a Vértes lábáig hamar eljutottunk, majd következett egy izzasztós szakasz az elsõ állomásig, ami Török-sáncnál volt. Mire ide eljutottunk, gyakorlatilag a Vértes tömbjére fel is értünk, leküzdve az összes szintemelkedés durván 1/3-át. Itt már fújt egy kicsit a hûvös szél. A pontnál reggel 7-tõl didergõ fiatalok pecsételtek és osztottak szaloncukrot (kedves ötlet volt, hogy minden ponton más-más állat lábnyomát, egyiken pedig bakancs-nyomot pecsételtek).
Innen jóformán szintben mentünk a Csóka-hegy mögött a Z jelzésen felváltva gyertyánosban-bükkösben, majd a K-n rövid ideig mûúton, mígnem a Vár-völgybe kezdtünk ereszkedni. Köd ugyan nem volt, de szinte végig párás volt a levegõ, a sejtelmes erdõ nagyon megkapó volt. A Vár-völgyben újabb szép bükkös, lenyûgözõ sziklaalakzatok, ez a völgy az egyik kedvencem.
A völgy alsó részében hideg szél fogadott, ami a vár alá kiérve folyamatosan és erõsen fújt. A pontõröket nem irigyeltem. Viszont kaptunk müzliszeletet.
A Vár-völgyben rövid szakaszon vissza kellett menni, aztán a Buhin-völgyön kaptattunk fel a Z-re (összes szintemelkedés 2/3-a legyûrve).
Következett a Maurer-kunyhó közelében lévõ elágazás, ahol, mint az itinerbõl megtudjuk, az ország egyik legjobban jelzett fája látható - tényleg tele van mázolva jelzésekkel :-)
Innen irány K-ÉK, Kató-hegy, majd a Vén-cser. Végig gyönyörû bükkösben, alig gyõzzük befogadni a látványt. Vén-csernél újabb Mikulás-sapkás pontõr, pecsét begyûjtés, és irány a Szarvas-árok menti erdõ, ezen ereszkedünk a gyermeküdülõ felé. Továbbra is lenyûgözõ bükkösben. Megunhatatlan.
A gyermeküdülõ épületének emeletén rögtönzött teaházban maga a Mikulás fogad minket csokival, meg a rendezõk zsíros kenyér – hagyma – tea - forralt bor menüvel, nomeg egy népes csapat széles jókedvvel. Kis pihenés, energiapótlás, és haladunk tovább Rudolf-rét felé. Itt szalagos szakasz következik – ezúttal fenyvesben. Még egy kis szintemelkedést magunkra szedünk, nem vészes. Rudolf-réten pecsét, majd szalagozáson le a Bika-völgybe, újabb varázslatos bükkösben.
A völgybõl kiérve az utolsó kis emelkedés következik köves úton – ez utóbbinak nem örülök, de a kikandikáló napnak igen. El is kísér minket már a célig. Az erdészeti utat a P-n elhagyjuk, és most már csak ereszkedés következik. A vajali ponton megint szaloncukrot kapunk, és a pont után hamarosan ki is érünk az erdõbõl. A reggelrõl már ismerõs útvonalon megyünk vissza Mór utcáin át a célig, de most hosszabbnak tûnik a fránya aszfalton és betonjárdákon az út. A célban szívélyes gratulációhoz emléklap és kitûzõ jár.
Szép helyeken vezetett a túra, az idõjárás kegyes volt, nagyon jó élmény volt - köszönet a szervezésért! |
| |
