Túrabeszámolók


Andezit

kekdroidTúra éve: 20132013.04.27 11:06:50

Andezit 30


Zötykölõdünk. Kerek repkénnyel, mert a többes számot nem illik öncélúan használni. Buszon, másik buszon, majd vonaton. Elõbbi állapota pocsék, utóbbié már nem az: fecskék ülnek a dróton, persze ez csak matrica. A vasúti kocsi legalább kényelmes. Aszódig. Ott vonatot cserélünk, egri sebest szóló balassagyarmati bézére. Ez sem olyan kényelmetlenül rázós, mint az éjszakai buszok, de legalább az utazóközönség buliból hazafelé igyekvõ része jó büdös. Bese öcsém és osztálytársa, Tamás már helyet foglaltak, persze õk páratlan vonattal érkeztek a találkozás helyszínére. Eldöcögünk Galgagutára, ahol a vasárnap reggeli idõponthoz képest egész nagy utascsere zajlik, rajtunk kívül még ketten érkeznek a túrára, plusz néhány felszálló is várta a rövidke járatot. Nyitva tartó bolt és kocsma híján a reggeli kávéról itt lemaradunk, de késõbb ezt már nem is erõltetem.


A rajtig tartó negyven-ötven percet részben bóbiskolással, részben az idõközben megérkezõ Mezeiékkel való beszélgetéssel töltöm. Õket aztán ma nem is látom többet, a rajt pillanatában elsuhannak. Benevezünk, az eredmény egy kakaós péksütemény és egy itiner, színes térképpel a közepén, kitöltendõ nevezési lappal mellékletként. Kitöltöm, majd Krieger mesterék elé járulok vele (és õszintén bánom, hogy a rendezvénykártyámat otthon felejtettem). Fél nyolc után néhány perccel útra kelünk, ki Galgagutáról, fel a Kopasz-hegy oldalában. A hirtelen jött tavaszban minden egyszerre virágzik, az illat nehezen üli meg a levegõt. Fentrõl visszapillantok a Galga völgyére, mert szép. A levegõ pedig sûrû, már a pár tucatnyi kilométerre lévõ dombhátak is elvesznek a párában. Felérünk a tetõre, szalagozás vezet a ritkás zöld kereszt jelzés mellett-helyett vegyesen. Tágas rétek szélén vágunk keresztül, a távolban a Mátrának illene jobban látszania, de a Múzsla vonulatának is csak a halvány körvonalai vehetõek ki. Így is csodálatos látvány. Mellettünk atros robog el lendületes léptekkel, és a következõ majd' 14 kilométeren keresztül más résztvevõvel nem is találkozunk. Leballagunk Vanyarcra, rövid aszfaltos szakasz következik, nem bánom. Nógrád Volános Ikarus tölti pihenõjét a buszfordulónak tûnõ központ mellett. Itt találunk egy játszóteret, a játszótéren pedig az elsõ ellenõrzõpont magányos õrét. Nem maradunk nála sokáig, az emelkedõ úton szép lassan elhagyjuk Vanyarcot. Ismerõsnek tûnõ helyen letérünk az országútról, a térkép és emlékeink szerint megfelelõ helyen. Nem vagyok nagy szerencsejátékos, de most fogadnék rá, hogy innen bizony ismeretlen tettesek eltávolították a túra kihelyezett jelzéseit – máshol príma szalagozás és jól látható iránytáblák vannak végig – turistajelzés pedig nem látható. Egy terepjárós férfi a másik irányba vezetõ földúton, mindenesetre árgus szemekkel nézi végig, ahogy elsétálunk észak felé.


Továbbra is jórészt nyílt terepen, fasor mentén haladunk, szép kilátás kíséretében. Lassú emelkedés is tapasztalható, és közben szépen megérkezünk a fák közé, fiatal erdõbe, amelyet nemsokára felnõttebb tölgyesre váltunk. Az emelkedõ határozottabbá válik, a jelzéseket szalagozás és táblák erõsítik, nem véletlen, mert ahol épp nem ritkán járt szekérút kanyarog alattunk, ott az ösvény szinte teljesen elvész az öreg avarban. Egy, már észrevehetõen meredek kapaszkodó visz fel a nem túl fantáziadúsan elnevezett Nagy-hegy hátára, majd egy kevésbé meredek, ám alaposan benõtt csapás a kilátópontra. A kétfõs pontõrség két generációt képvisel, elhappolták az egyiket a mai nap jó kilátással megáldott ellenõrzõhelyei közül. A társaságunkban lévõ fiatalok egészen idáig hiányolhatták a túra nevét adó andezitet, a sziklákra nyugodtan ki lehet állni, gyönyörködni a kilátásban. A Mátra még éppen kivehetõ, de a Karancsot már elnyeli a sûrû levegõ – látnivalónak azonban így is ott a Szanda innen nézve szóló púpja. Megemlítendõ még a hegyetetõn növekvõ néhány tõnyi fekete kökörcsin, amelyet a tõlünk telõ összes óvatossággal kikerülünk. Elbúcsúzunk, felmegyünk a tetõre, újra körülnézünk, ezúttal lefelé is az andezitcsúszdán, majd elhagyjuk a Nagy-hegyet.


A mohás kõgörgeteg az ösvény mellett és a hülye hasonlattal csúszdaként már említett andezitoszlop cselesen vonja el az egyszeri túrázó figyelmét, mindkettõt meg kell állni alaposan megnézni. Ezután már tényleg elhúzunk innen, újra rétre érkezünk, a végében piros iránynyíl mutatja a felkeresésre javasolt földtani képzõdményeket. Megcélozzuk a várat, amely most még elég távolinak tûnik. Földúton baktatunk, jobbra erdõ, balra rét, a réten túl a Nagy-hegyen látni néhány embert. Elöl, naná, a Szandavár látható, amikor éppen. Patakon gázolunk keresztül, majd ismét rét és erdõ között menetelünk, a Szanda egyre hangsúlyosabb tájelem. Fekete, újkorában biztos jó drága személyautó szomorkodik a nádasban, ez a kép fogad Ordaspuszta határában. Besétálunk az itiner szerint Bercelhez tartozó külterület fõutcáján, egészen a haranglábig, ahol néhányfõs csoportosulás fogad, pontõri minõségben. Szörpöt kapunk és zsíros kenyeret csalamádéval, és információt a 30-as távon résztvevõk létszámát illetõen. Ebbõl a háromból most a szörp esik a legjobban, iszom belõle két nagy bögrényit. Közben – végre – újabb túratárs ér utol és suhan el, céliránt. A szomszédos, elkerített területen szamár búslakodik, de az is lehet, hogy öszvér, sosem értettem hozzá. Az ugyanezen kerítés mögött létezõ ló már jobb kedélyûnek tûnik, kényelmes legelészéssel köti le magát. Megköszönjük a pontõröknek a szíveslátást, erdei temetõ melletti mély úton hagyjuk el a pusztát.


Kiérünk egy nagyobbacska rétre, itt a patak völgyének további követése helyett fel kell kapaszkodni az eddigi irányunkkal párhuzamos dombhátra. Elõttünk ismét a vár látható, de megjelenik a mûködõ bányának otthont adó Berceli-hegy is a látnivalók között. Szépen lassan megérkezünk a Szanda alá, innen már nem viccel az emelkedõ, meredek szerpentinen kapaszkodunk fel a vár fokára. Nem is mellesleg már az Országos Kéktúra útvonalát járjuk, a zöld színû mindenfélék után. Kapkodás nélkül érünk fel a tetõre, itt a rövidebb távnak köszönhetõen már észlelhetõ némi forgalom. Rögtön egy ismerõs is felbukkan, Bribor személyében, majd gyors igazolást követõen el is hagyja a helyszínt. A pontõrök kedvesen fogadnak, téli fagyit kapunk ellátmányképp, beszélgetünk kicsit. A serdülõkorúak a várat tanulmányozzák ezalatt, meg a kilátást. Ehhez Repkénnyel mi is csatlakozunk. Eszembe jut, hogy a Kéktúra cserháti szakaszán sokat kell hosszasan ballagni sík (síkszerû) terepen, viszont az útbaesõ hegyekrõl a Tepkétõl a Naszályig kivétel nélkül gyönyörû kilátás tárul az óvatlan túrázó elé. Pár percnyi bámuldozást követõen elhagyjuk a helyszínt. Megnézzük a következõ andezitömlést, ez már egy benõttebb példány, a tereplépcsõn egyensúlyozva igyekszem valami fényképszerûséget készíteni róla.


Sétálunk tovább, fõleg lefelé, majd hirtelen elhagyjuk a kék jelzést, szalagozott út vezet tovább. A szalagok mellett fehér, csúcsára állított háromszögek is vezetnek. Talán ez is a megvilágosodás valamelyik szimbóluma lenne? Fellépkedünk egy alacsony, füves dombra, körülöttünk további, formáz, színe fehér, teteje aranyozott. Nyugat felé Buddha néz belõle mélán, az építmény négy magasabb dombokon áll a levegõ az erdõ fölött. Lefelé sétálva érjük el a sztúpát. Alakra sztúpát sarkán négy rúdon lobognak imazászlók. A sztúpa mellett pontõr ül két kislányával, bélyegeznek. Itt alma az ellátmány. Amire elérjük Becskét, felfalom. Közben rápillantok a vallási épülethez tartozó ismertetõ táblára, amelyet diszkréten a domb alján helyeztek el, ne zavarja a meditációra vágyók esztétikai érzékét. Meg a fotósokét se. A Megvilágosodás Sztúpája után besétálunk Becskére, néhányan a kertben munkálkodnak, néhányan az utcán ballagnak unottan. A célnak a Vadász Presszó terasza ad otthont, mi azonban még a lépcsõn találkozunk Briborral és Vagdalthússal, ahogy éppen hazafelé indulnak. A teraszt másodjára sikerül helyesen megközelíteni, amíg várunk a Matécz úr által kezelt technikára, feltankolok a kocsmapultnál. A díjazás szép, személyre szóló emléklap és teljesítés száma szerint változó felirat-háttérszínû fémjelvény. Ezúton is köszönöm a rendezést a BTHE-nek és lelkes tagjainak, szép és jól rendezett túrát kaptunk tõlük. Köszönöm továbbá mindenkinek a társaságot a túra során – remélem, elsõbálozó Tamás is kedvet kap a teljesítménytúrázó tevékenység folytatásához.


A presszóból kilépve megállapítjuk, hogy még éppen van idõnk elérni a 14:03-kor induló vonatot Becske alsó fõpályaudvaron. Bevallom õszintén, hogy ennek a vonatnak az elérésére nem számítottam eleinte – a hazaút idõtartama a fiatalok számára lényegesen rövidebbé vált, nem beszélve arról, hogy kényelmesebb is. Kisétálunk a gyér forgalmú országút mentén a faluból, leballagunk a megállóhelyre, és pár perc ücsörgést követõen megérkezik a motor + mellék + motor összeállítású bézé-szerelvény. Még kiemelném és ezúton köszönöm a segítõkész és udvarias jegyvizsgáló tevékenységét, aki késõbb, Aszódon felajánlja, hogy eligazítja öcséméket az egri vonat felé, ezzel Repkényt és engem megkímél további fél óra várakozástól. Motorvonat repít vissza a Keleti pályaudvarra, csak néhány helyen lassul döcögõssé a repítés.


-Kékdroid-


Képek a túráról