teve és a várak orma
Azonnali emeledés a Pipisre a kálvária kövek mentén, majd enyhe hullámvasutazás jelentette a bemelegítô szakaszt. Rendes rétek és a patak mellett folyt tova. És végre finom emelkedô a Karancsra fel. Jó kezdés. Lerohanás a sárgán egészen a faluig s némi tekergés az alagútig, amit most offolunk. A várig fel is izgalmas, mert nem ismerem fel ezt az oldalt. A kilátás nem mindennapi odafenn. Lefelé már elôjönnek az emlékek s visszaköszönnek a fák is. A Dornyainál nekem nem jön be a szalonnalés, de a forrásvizet nyakalom. Szép, de rövid szakasz és jön a Petôfi. A másik várnak most csak a töve és ballagósra veszem. A medvesen megindulok, bejön a jól ismert mezôs, erdôs. Aztán egy dünnyögôs, hosszú egyszint szakasz. Dobok 1 gélt a ponton és tovább a sárgán. Loholós csekély emelkedés és hosszú lejtôs egy fiatalos szálerdôsben. A ponton rámijesztenek, hogy nem voltam Ponyin. Megegyezünk, hogy nem is baj, mert az ötvenes oda nem m1. A néni ad 1 1edi prosit. Nincs szívem elutasítani. És innen elkezd emelkedni. Elôbb enyhén, aztán komolyabban. Végig a vaddrót mellett. A Kotára majdnem lihegve érek. Mekkora szégyen. 74 éves néni pecsétel. De nincs vége, a Somlya még feljebb van. Igaz csak pár száz méter. A piros +en lefelé lélegzetelállítóan szép kilátás a hosszú lejtôn. Kicsit csoffadtan, de gurulok azért. A Pécskô nyeregben megállapítjuk a pontôrökkel, hogy az angyalok mindenütt ott vannak. Ez segít abszolválni az elôttem lévô szakaszt. Még memorizálom a 3 pötty állását a fán és gurulok le a sárgán. Egy darázs még hasbaszúr. Ez is megvolt, bár neki rosszabb lehetett. A városi szakaszon még beérek egy fehér hajú 50est. Az uszodától felismerem a helyet s toronyiránt, mindenen át csörtetek a fogadóba.
Csodálatos természeti környezet, egyedi hangulat a várakkal. A kilátások meg akár Párizs, megérik a mászást. Nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Köszönet a lehetôségért. |
