Közeledik május 25 - kéne még legalább egy jó tempóban teljesített ötvenes... Viszont azt mondják az idõjósok, lesz itt esõ, bizony jó sok, úgyhogy kedv a padlón, "akarom én ezt?" és hasonló negatív gondolatok a hajnali ébresztõ után - aztán megemberelem magam, és "majd a rajtban eldöntöm, hogy 30 vagy 50" alapon megcélzom a rajtidõ végét.
Ezt sikerül "elcsípni", viszont arra nem számítottam, hogy a 8km-es családi távon rengetegen indulnak, és ebbõl kifolyólag szép kis sorállás alakul ki a Szépjuhászné állomáson berendezett rajtban. A sorban elõttem, aztán néhány perc után már mögöttem is sok ismerõs, esõ még nincs, bár busongós az idõ.
Nevezek az ötvenes távra, nyolc húsz kerül a papírra indulási idõ gyanánt, de még beszélgetek a sorban ácsorgó ismerõsökkel, úgyhogy inkább fél kilenc lehet, amikor nekilódulok a Nagy-Hárs-hegy megmászásának. Szuszogós, de jó tempóban megy, a jósolt esõ ellenére aránylag sokan haladnak fölfelé, tartom a tüdõtágító és erõsítõ tempót fölfelé, gyors bélyegzés a kilátónál, aztán robogok lefelé.
Katáékat érem utol, lassítok, beszélgetve együtt megyünk tovább - õk is úgy vannak vele, hogy majd eldöntik, 30 avagy 50 lesz a vége.
Határnyeregnél már valami csepereg, a parkolónál még fotózok, de a hátizsákra rákerül az esõvédõ huzat - aztán az Újlaki tetején már egyértelmû, hogy esik, és az is látszik, hogy pont elõttünk van a zuhé. No mindegy, a harminc is szép szám, és azt még amúgy sem teljesítettem egyszer sem :-)
És hogy mennyi lett a vége? Az a fényképes-térképes, gps-trackkel megspékelt beszámolóban, a szokott helyen olvasható: Túrablog |
