Nagy László emléktúra
GPS-el mért távolság: 16,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 350 m. A visszaúttal együtt 32,8 km-t mentem 710 m szinttel.
Szokásomhoz híven, korán érkeztem Somlóvásárhelyre. Alig lézengett valaki a startnál, így gyorsan túlestem a nevezésen. A nap sütött, viszont igen hideg szél fújt. A látási viszonyok elég rosszak, nagyon párás a levegõ. Ponttól-pontig vezetõ túraként került meghirdetésre. Elhatároztam, ha az idõ elfogadható marad, nem várok semmilyen szállításra, hanem visszagyalogolok a kocsihoz. Megnéztem a térképet és kényelmes tempóban megkezdtem a túrát. Volt egy bõ kilométerem bemelegedni, csak közvetlen a Taposó-kút elõtt vált meredekebbé az emelkedõ. Ahogy telt az idõ, illetve értem egyre magasabbra, lett egyre rosszabb a kilátás. Az elsõ meredek részt letudva, kellemes gyaloglással értem el, az 1. ellenõrzõ pontot, a Szent Margit kápolnánál. Ahogy a Nagy László emléktúrákon szokásos, nyitva volt a templom, így megnézhettem. Nagyra értékelem ezt a lehetõséget. Készítettem néhány fotót, s mentem tovább. Következett a Somló alsó, majd felsõ fennsíkjára vezetõ kaptató. Helyenként jó meredek. Gyakran megállok virágokat fényképezni. Érdekes, de az egy éve vásárolt Nikon bridge gépemnek sokkal gyengébb a makró módja, mint a 7 éves Olympus ultrakompaktomnak. Ettõl függetlenül elfogadható képek sikeredtek.
A kilátóhoz fölérve egyértelmûvé vált, ha nyitva lenne a kilátó, sem lenne értelme fölmenni, olyan párás, felhõs az idõ. Az automata Ellenõrzõ pontot jelentõ lapot már messzirõl láttam. Fölírtam a rajta látható szót, majd megkezdtem a vár felé ereszkedést. Meglepetésemre, medvehagyma szagot éreztem. Nem gondoltam, hogy itt is terem. Végül is a Somlón is található, az általa kedvelt bükkös. A vár ismertetõ tábláit sajnos megrongálták egy kicsit. Viszonylag rövid ideig nézelõdtem a várban, mivel a tavalyi szilveszteri túrán alaposan bejártam. A kémény tetején tartózkodó varjak nem vették jó néven a fotózást, amit hangos károgással és körözéssel adtak tudtomra. A kilátás innen sem jobb. Még a Ság-hegyet sem lehetett látni.
Visszafordultam, s irány a Szent Márton kápolna. Kellemes, a Kinizsi-szikla közelében látványos útvonalon értem el az ellenõrzõ pontot. Mivel érik a korai cseresznye, így az út menti fákról csippentettem egy-egy szemet. Végre friss gyümölcs! Kápolna és forrásház fotózás után ballagtam tovább lefelé. A Hegy-kútnál sajnos magam mögött hagytam a Somlót. Somlószõlõsön szó szerint a szépen felújított (restaurált) árpád kori templomban rendezték be az ellenõrzõ pontot. A sekrestyébe is bemehettem fényképezni, ahol a felújítás elõtti oltárképet helyezték el. A maga egyszerûségében is szép a templom. Gyönyörûek a helyreállított árpád kori freskó maradványok, fõként az oltár mögötti. Igazi ritkaságnak számítanak. Érdemes megnézni, ha már az ember elmegy a Somlóra. A müzli szelethez almát, és/vagy egy jó marék finom cseresznyét kaptunk. Ez utóbbit a polgármesterasszony jóvoltából.
Nézelõdést és fotózást követõen irány Iszkáz. Errõl a szakaszról nem kaptunk térképet, viszont volt, az Ajka környékén megszokott szigetelõszalagos jelölés. Tempósan gyalogoltam. Az úton a füvet elõtte hétén kaszálhatták le. Az idõjárás és a látótávolság javult. Az egyik mellékútról, kb. 50 m-re õzbak ballagott ki elém. Nagyon meglepõdött, amikor észrevett. Kicsit odébb szökdelt, majd megállt és nézet. Mire elõkaptam a fotóapparátot, elhúzta a csíkot. Eseménytelen gyaloglással értem be a célba. Leigazoltam, ettem egy kis zsíros kenyeret, megnéztem a kiállítást, s gyalog elindultam vissza a rajthelyre. Közben szervezték a visszaszállítást. Visszafelé, a Hegy-kútig vezetõ 7,8 km-es út, másodjára már igen monotonnak bizonyult. Talán 30-35 túrázó jött szembe velem. Ez jelzi, hogy bizony kevesen indultak a túrán (ketten értek be elõttem a célba). Mivel a látástávolság sokat javult, más útvonalon, de megint fölkaptattam a kilátóhoz. Mivel érdemesnek láttam, föl is mentem. Megérte.
Már csak az volt hátra, hogy visszaballagjak a kocsihoz. Mire megittam a kávémat, befutott az iszkázi falugondnok busza, a célba ért túrázók egy csoportjával.
Kellemes, helyenként látványos, jól szervezett túrán vettem részt. A Somlón vezetõ szakasz az igazán látványos. A Somlószõlõs - Iszkáz közötti szakasz kissé monoton, de hát Nagy László emléktúrát nem lehet Iszkáz nélkül szervezni, az pedig sík terepen található.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért színes térképet, itinert, oklevelet, meglepi Nagy László verset és kitûzõt kaptunk. Ahol kellett, az útvonal jelölés jó. A Szent Margit kápolnánál ásványvíz, Somlószõlõsön müzliszelet, alma/cseresznye, a célban zsíros kenyér, hagyma ásványvíz/szódavíz volt az ellátmány. A rajthelyre történõ visszaszállítást jól szervezték meg. Ingyenesen lehetett megnézni 1 templomot, 2 kápolnát (amelyek máskor általában nincsenek nyitva), valamint a Nagy László emlékházat. Részt lehetett venni egy kis rejtvényfejtésben is, amit én kihagytam.
|