Püspöki keringõ 20
elõzmények:
11 éves vagyok és apukámmal indultam el a de jó a diós éjjeli 10-es túrára .Há ha már elmentünk rá, akkor gondoltuk a következõ nap ugyan abból a faluból induló Püspöki keringõ 20 (avagy 18 km-es) túrán is részt veszünk. Reggel fél 7-kor pont jó nem is túl hideg nem os túl meleg idõ várt minket az indulásnál
A rajtnál:
A benevezés is könnyen ment, bár a nevemet elirták, de aztán új lapot kértem. Aztán már mentünk is ki az iskolából (mert hogy ugye ott volt a nevezés) be Szurdokpüspökibe
Jobbágyi:
Elõször az utunk a városban vezetett. itt tájékozódni könnyü volt, az itiner is helyes és követhetõ információkat adott. Azután egy laza 1 km után kiértünk szurdokpüspökibõl. itt már csak olyan 50 méterenként találkoztunk házakkal, farmokkak, sõt még egy elhagyatott gyárat is láttunk. aztán elfogytak a házak, és egy vasútvonal mellet kezdtünk el haladni.itt az terep nem volt túl izgalmas hol puszták hol bokrok, fák vátották egymást. aztán elértük az elsõ ellenõrzõpontot jobbágyit. érkezés idõpontja: 7 óra 41.
A dagonyás:
Na, és most jött s túrának a legnehezebb másfél km-es szakasza. Mert ezen a távon több mint 350 m szintkülönbséggel találtuk szembe magunkat. hát neki is vágtunk a hegynek... elõször nem volt nagy emelkedõ csak egy kismagasságal kellet szembenéznünk. Kész volt a 350 méterbõl kb 35. még kissebb házak mellett haladtunk, még nem értünk ki teljesen a civilizációból. Aztán szép bokrok és kisebb sziklák mellett haladtunk el, (ekkor már nem voltak házak) és végül beértünk egy hatalmas nagy kõfejtõbeahol készült egy kép és már mentünk is tovább..... vagyis mentünk volna ha láttuk volna az utat. mert mentünk elõre és egyszer csak véget ért az út és meredek lejtõ következett amin lehetetlen volt felmenni mert tele volt bokrokkal meg aljnövényzettel. Nehezen de találtunk egy vadcsapást amin felkapaszkodtunk a sziklára. nem tudtuk mit tegyünk teljesen eltévedtünk. még másztunk egy kis sziklát (szó szerint) és betörtünk egy bozótosba ahol óriási szerencsével, nem is tudom hogy de pont megláttunk két embert aki ment az úton és így vissza tudtunk valahogy vergõdni. nah szóvl elment vagy 20 fölösleges perc de legalább az útvonalon mentünk tovább. Azt hittük vége lesz a borzalmaiknak de nem... Most jött csak az igazán nagy emelkedõ: a nagy hársas.huhhh, nem volt egy könnyû 1000 méter folyamatos emelkedõ és egy csöpp pihenõre sem volt hely mert mindenhol csak emelkedõ emelkedõ emelkedõ. Amikor felértünk a geodéziai torony búgása fogadott minket. Ott egy kis pihenõ, aztán mentünk tovább. Mivel a hegy tetején voltunk, nem volt már emelkedõ, csak a lejtõn mentünk lefelé. egy jó pár kilóméter után elérkeztünk a második ellenõõrzõponthoz, a dagonyáshoz. érkezés idõpontja: 9 óra 25.
|