"Halomsírok útja" ahogy egy kezdõ túrázó végig járta...
Május 6.-án vettem észre a Teljesítménytúrázók Társasága honlapján a „Halomsírok Útja” elnevezésû túrát. Elolvasva a túra leírását nagyon érdekesnek találtam. Azonnal írtam a rendezõnek (Imrének) egy e-mailt az elõnevezés végett. Imre rövid idõn belül válaszolt. Alig vártam a napot, hogy mehessek a túrára. Már elõzõ este mindent összekészítettem, reggel csak indulni kelljen.
Ja, igen nem említettem még csak 3-4 hete kezdtem el rendszeresen túrázni. Ez lesz a második teljesítmény túrám. Elõször 25 kilométeres. Ez pedig az elsõ beszámolóm.
Reggel korán indultam Bakonybélbe, már háromnegyedhétkor. Vezetés közben az idõt figyelve kicsit aggódtam, nagyon felhõs volt, és az idõjárás jelentés is esõt, záport mondott. Egy kis esõ miatt nem volt kedvem kihagyni ezt a túrát, annyira vártam.
Idõben megérkeztem a faluba. A vendéglõhöz érve egy kék-sárga (székely) zászló fogadott, emlékül a pár napja eltûnt két nagyszerû sportembernek, hegymászónak. (Erõss Zsoltnak és Kiss Péternek). Egy kicsit megálltam a zászló elõtt mielõtt a vendéglõbe lépve neveztem volna.
Itinert megkapva irány, amiért jöttem, át a falun, be az erdõbe. Pár száz méter után a S és a K jelzésen haladva már térek is rá a Z+ jelzésre. Mindjárt egy emelkedõ ami visz beljebb és beljebb az erdei ösvényen. Jól esik a friss levegõ. Zajt hallva kicsit figyelek, egy õz suhan el mellettem 150-200 méterre, ezért szép ilyen korán menni. Nem sokára elértem, azaz elértük az elsõ ellenõrzési pontot. Igen, elértük mivel egy egész kis társaság lett útközben mellettem. Egy úton, egy irányba haladunk. Az elsõ ellenõrzési pont a Móricházi halomsírok voltak.
A halomsírok régi temetkezési helyek voltak. Krisztus születése elõtt 1000-1500-ban egy ismeretlen népcsoport élt ezen a környéken, õk hagyták ezeket a történelmileg érdekes emlékeket. Akit bõvebben érdekel, nézzen utána, nagyon érdekes leírásokat lehet találni a neten. Errõl szól a mai túra, nem csak a jó levegõ, a sport, de az ember tanuljon is egy kicsit. Hiszen a Bakony sok érdekes dolgot, helyszínt rejt.
Az elsõ ellenõrzési pontot elhagyva, a Suttonyi-kút mellett haladva lassan megérkeztünk az odvaskõi parkolóhoz. Innen ismét meredek emelkedõn felfele megtaláltuk az újabb ellenõrzési pontot, a Cser-börci halomsíroknál felírjuk a kódot és irány a barlang. Itt sokan vannak már, nem csak teljesítménytúrázok, hanem iskolások, tanárok, kis csoportok. Sokan keresik fel az odvaskõi barlangot, hiszen viszonylag könnyen megközelíthetõ és szép látni való. Érdemes kimozdulni otthonról. Amúgy megfigyeltem az erdõben az emberek elõzékenyebbek, türelmesebbek egymással, és még ha idegenek is tudnak köszönni.
De nincs idõ nagyon nézelõdni, a szintidõ egy része már elfogyott, irány a Magas-Bakony. Egy darabig széles erdei úton haladunk a Boroszlán-tanösvényen. Jól ismerem már ezt az utat, de mindig jó érzés itt menni. A magas fák, a madarak, a jó levegõ segít, hogy a hétköznap az emberre telepedett feszültség, stressz megszûnjön. Külön jó hogy társaság is van, bár sokat senki nem beszél, mindenki halad elõre a saját tempójába. Kis emelkedõk, és egyre magasabban vagyunk. A környék egyre szebb. A kicsit mélyebben elterülõ Öreg-Szarvad-árok fenséges látvány. Itt-ott kidõlt fák, nagyobb sziklák, az erdõ csendje, valahogy annyira jó.
A piros jelzésen haladva egy aszfaltos útra érkezünk, még 3-4 km és elérjük a 709 méter magas Kõris-hegyet. A radar állomás kapujánál bélyegzõ az itinerre, itt is voltunk. A kilátó mellett megpihenünk, erõt gyûjtünk, egy kis víz, egy müzli szelet, egy kis gyümölcs. A kilátót nem néztük meg, én jó magam is voltam már fent korábban többször is. De aki nem gyakran vagy egyszer sem járt itt, nem fog csalódni a kilátásban. Ahogy kicsit megpihenünk, érezzük, milyen hûvös is van itt a hegy tetején. Lehet vagy 5-8 fok. A hátizsákból elkerül egy mellény és egy sapka. Az út fele már meg van, de erõt gyûjtve folytatjuk. Ahogy a kék jelzésen haladunk lefele eszembe jut, ma járják sokan a Kinizsi 100-ast. Remélem, nem esik arra sem, kitartást nekik fut át az agyamon. Közben ritkul az erdõ, egy sziklás, köves ösvényen haladunk lefele. A látvány valami lenyûgözõ. Egy bokros területet látok, körben a Bakony magasabb csúcsai, nagy esõ felhõket, leírhatatlan, mintha csak egy filmben lennék. Tapasztaltabb túratársaim mutatják szembe az egyik hegytetõn, ott nem messze néhány épület, oda tartunk az a Hotel Szépalma.
A kijelölt úton haladva egy kis cserjés erdõbe jutunk, majd egy murvás útra. Az út kis hegyi legelõn halad át. Egyszer feltûnik egy kis fakerítés majd néhány ló. A hegyek, az esõfelhõk, a lovak, a különbözõ fafajták, a murvás út, valahogy minden annyira szép, annyira összhangban van. Gyönyörû a látvány, kívánom, mindenkinek nézze meg egyszer a Bakony ezen részét. Valamint a távolban látni a kõris-hegyi radarállomást, olyan messzinek tûnik innen, pedig csak 1-2 órája jöttünk.
Elhaladva a szépalmapusztai ménes mellett, megtaláljuk az arborétumot. A szintidõ rovására megnézzük. Ha már itt vagyunk, látni akarjuk a sok érdekes és különleges növényt. Nagyon szép és rendezett, igazi élmény. A hotel elõtt tovább menetelve követjük a murvás utat, át a Birkás-dombon, majd ismét vissza a magas fákkal borított erdõbe. Lassan egy aszfaltozott erdei útra érkeztünk, oldalt mindenütt fenyves, kicsit vadregényes. Még egy mókus is feltûnt nagy örömünkre. Az aszfaltról egy földes erdei útra fordultunk, rövidesen megérkeztünk a túra utolsó állomásához a cél elõtt. Közép-Európa legnagyobb halomsírjához. Itt 226 sírhalom található, egész nagy és egész kicsi is. Van valami különös érzés, hogy az erdõ mélyén ilyet találni. Amúgy minél nagyobb a magassága és az átmérõje egy ilyen sírnak annál gazdagabb volt az itt eltemetett ember. Az ellenõrzõ pont kódját felírva muszáj tovább haladnunk, hiszen az idõ fogy, az utolsó 3-4 km-t már nagyon csendben tettük meg. Annál is inkább mivel elfáradtunk.
Ahogy visszaérünk, Bakonybélbe látom, hogy mindenki csendes gondolkodik, látni mindenkin, hogy a 25 kilométer és a frisslevegõ megtette a hatását. Ám minden egyes arcon felfedezem az élményt, amit a túra adott. A sok látnivalót mindenki újra gondolja, újra átéli, ahogy lassan a célba érkezünk. A szép emléklap és kitûzõ minden kitartó túrázónak járt, ahogy Imrének is volt egy-egy jó szava a célba érkezõkhöz. Jól esett a frissítõ és a meleg étel, amit a vendéglõ kínált.
Igazán jó nap volt. Ezúton is szeretném megköszönni a rendezést!
Nem is kérdés, hogy a következõ Magas-Bakony teljesítménytúrára is el fogok menni. Ki nem hagynám, már beírtam a naptárba is. Szeptember 28.-a. Irány a Hajagok Útja.
|
