Túrabeszámolók


Balatoni Kék teljesítménytúrák (VBTSE)

nafeTúra éve: 20132013.06.12 21:28:44

Balatoni kék nyár 35 nyár


GPS-el mért távolság: 36,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 680 m.


Reggel, a célban letettem a kocsit, és vonattal átmentem Füredre. Nem volt nagy tolongás a rajtnál, így gyorsan túlestem a nevezésen. Ittam egy kis kólát és nekivágtam a távnak. Ballagtam kifelé a kék-piros-sárga jelzésen. Elõször levált a sárga sávjelzés, majd váratlanul megszûnt a kék is, amit követni kellett volna. (Otthon megnézve számítógépen a térképet, kiderült azzal együtt vált le a kék is.) Megnéztem a térképet, s gyerünk tovább. A piros – P+ jelzés jó lesz, mert rávisz a Balatoni-kékre. A P+-on két elõttem nevezõ hölgy jön szembe. Gyanús. Nem találták a jelzést. Visszafordulást javaslok és a P+-t. Remélem megfogadták. Megyek tovább, s végre letérhetek az aszfaltról. Hamarosan meglett a Balatoni-kék is. Jó tempóban haladtam.


Egy réteg ruhától gyorsan megszabadultam. Szép az Evetes-völgyben vezetõ szakasz. A patakban tõkés réce pár úszkált, addig, amíg szembõl kutyát sétáltató nem jött. A kutya nem tetszett nekik, tehát elrepültek. Jobb-rosszabb ösvényeken ballagtam, majd rátértem a Balatonszõlõs Tótvázsony közti útra. Az erdõben, az elõzõ napok (szombat?) esõinek köszönhetõen nagyon párás a levegõ. Olyan másfél kilométer után a jelzés, szalagozással megerõsítve letért róla. Cserébe meredekebbé vált a kaptató. Egy távvezeték nyiladékában nem vettem észre, a szalagozást, mert befújta a bokor ágai közé a szél, illetve nem is kerestem, mivel a nyiladék széli jelzésen nem volt nyíl. Mentem tovább egyenesen. Kb. 100 m múlva szembe jöttek velem a korábban elõzõk. Sehol semmi jelzés. A GPS-bõl kiderült, letértünk a jelzésrõl. Irány vissza a nyiladékba. Meglett a szalag és a kék jelzés is. Szalagot jobban láthatóra átköt, s gyerünk tovább. A Nagy-Gellára menet alaposan leizzadtam, utána viszont könnyû szakasz következett a Cseri kastélyig, ahol az elsõ ellenõrzõ pont is található. Úgy gondoltam, bõven van vizem, nem ellenõriztem, pedig lehetett volna utántölteni. Egy kis ásványi-anyag tablettát viszont vettem be, mert az elõzõ napi túra miatt jobban izzadtam a kelleténél. Használt. Eddigre az órám szerint 340 m szintet szedtem össze. Gyanús. A kiírás szerint 380 m az összes. Én viszont emlékszem, a Tagyon-hegy környékén is van szint rendesen.


Talpaltam tovább. Jó kis hullámvasutazás következett. A lehetõ legrosszabb terep. 5 m föl, 10 m le 10 m föl, 15 m le, 20 m föl. Egyszerûen nincs ideje a szervezetnek ráállni a terhelésre. A következõ 340 m szintbõl így szedtünk össze 250-300 m-t. Cserébe viszont helyenként szép a kilátás. A Zádor-hegyen benézek egy letérést, pedig jól ki volt szalagozva, csak épp nem arra néztem. Szerencsére alig 50-60 m után rájöttem, valami nem stimmel, s a tájékozódási alapszabály szerint irány vissza. Hárman jönnek szembe. Kérdezik merre. mutatom az utat, s jelzem, én bizony benéztem az elõbb. Nemsokára õk néztek be egy nem szalagozott, alig jelzett letérést. A mencshelyi ellenõrzõ pontot jó pocsolyás úton értük el. Ismerõs pontõr fogadott. Eddigre elfogyott a vizem. Volt víz is a ponton, pedig a pontõr bringával jött. Nem kértem, mert épp addigra szopogattam el egy torokfertõtlenítõt és volt még egy fél liter izotóniás lötyim. Azzal simán kihúztam Szentantalfáig.


Ezen a szakaszon, egy nálam lassúbb, de a terepet kiválóan ismerõ és ennek megfelelõen kispistázó csapattal kerülgettük egymást. Szentantalfán elõször is vízutánpótlás, majd irány az ellenõrzõ pont, ahol a pecsét mellé zsíros deszka is járt. A boltban vettem egy kis üdítõt, s gyerünk tovább. Ballagok föl a Tagyon-hegyre, s nézelõdök. Egy fotós megállómnál megelõz egy fiatal pár. Egyre közelebbrõl látom a Hegyes-tût, viszont nem látok balra levezetõ szalagozást. A térképemen nem szerepel az itinerben említett régi zöld jelzés. Ballagok. Valami nem stimmel. Biztos túlmentem a jelzésen, hiszen a következõ kaptató, már nem tartozik a Tagyonhoz. Térképnézegetés. Eldöntöm, elmegyek a K-S elágazásig, és ha ott sincs szalagozás, akkor a sárgán megyek le a célig. A bozótosban szembejön velem a fiatal pár, hogy nem találnak szalagozást. Elmondtam, én sem láttam, s a tervemet is. Megmutattam a térképen is, el is magyaráztam, mert jó része aszfalton vezet, s reggel arra mentem autóval. Elfogadták a javaslatomat. Fölkaptattunk, a K-S elágazásig, s mivel szalag sehol, rátértünk arra. Ettõl kezdve azon talpaltunk a célig õk gyorsabban én egy kicsit komótosabban.


Az aszfaltot elérve látom ám, azon is jönnek balról. Zánkán újabb csapat érkezik balról. Végül beértem a célba, ahol átvehettem az emléklapot és a kitûzõt. Egy 120 fokos szektor minden lehetséges irányából érkeztek a túrázók. Visszamentem a kocsihoz. A vasútállomáson Rudolf Pistivel találkoztam. Nem számítottam rá, hiszen reggel 20 perccel korábban rajtolt, mint én, és ráadásul sokkal gyorsabb is nálam. Valóban sokkal korábban beért, csak a csomagjánál hamarabb érkezett a vonat, így kétórás várakozásra kényszerült. Beszélgettünk egy kicsit. Õ sem látott szalagozást és speciel a K+-on jött le. A rendezõ elmondta, a futóknál még rendben voltak a szalagok, viszont késõbb valaki eltüntette, hogy tört volna le a keze.


Kellemes, végre nyári túrán vehettem részt. A Tagyon-hegyi részrõl nem ártott volna egy vázlat.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/100 Ft-ért, itineres igazoló lap, emléklap, és kitûzõ járt. Az elsõ ellenõrzõ pontnál Sport szelet (esetleg ropi, banán, alma a futók ellátmányából), a másodikon Balaton szelet, a harmadikon zsíros kenyér és hagyma volt az ellátmány. A szalagozás három pontot leszámítva kiváló.