Sziasztok!
Míg friss az élmény, gyorsan megosztom Veletek, hogy éreztem magam a mai túrán... :-)
Reggel 7:50-re értem a rajtba, mert nem sikerült korábban felkelni, pedig tudtam, hogy nagy meleg várható, ezért csak a 15-ös távot mertem bevállalni, ami itiner szerint 17,76 km. A nevezés gyorsan ment, aztán nemsokára meg is kezdhettem az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre. A rajtban már szóltak, hogy vigyázzunk a Kis-Hárs-hegyi elágazás után, darazsak várhatók. Na engem itt 2011-ben megcsípett két lódarázs, de túléltem, úgyhogy gondoltam egy életem, egy halálom...
Szóval a halálom, ha egy túra úgy kezdõdik, hogy mindjárt erõs emelkedõn kell kaptatni, mert persze a bemelegítést szokás szerint lespóroltam, úgyhogy ez legyen az én egyéni problémám... A darazsak idén is megtaláltak, hárman-négyen, de most kisebbek voltak, mint 2 éve és nem is martak belém. :-)
A kilátónál gyors pecsét után indulás tovább a Szépjuhászné érintésével a Fekete-fej felé a piroson tovább. Erre már jó lenne kitalálni valamit, hogy ne kellene a kocsiúton gyalogolni, mert bár nem hosszú szakasz, de némelyik autós a kanyar után már szeret kigyorsítani.
Na tovább, erõltessük azt a felfelét... Még viszonylag árnyékosban. Csúcson az egyszemélyes ponton kedves lány fogad.
Gyorsabban leértem, mint fel, aztán lent Petneházy-rétnél kellemes meglepetés vár: egy kocsiból fini ásványvízzel kínálnak, aki akart még az útra is kapott. Nekem még volt elég cipelnivalóm.
Következõ pontig volt egy kis nyílt terep, de kibírtuk, jutalma a P+ elágazásánál egy áfonyás müzliszelet. De nem eszem meg, mert bízok az elõzõ évek tapasztalatai alapján abban, hogy nemsokára egyéb finomság is vár rám és én gyümölcsöt éhgyomorra szeretek enni. :-)
Szóval tovább át a Nagykovácsi úton, átváltunk a K+-re, jól lekövezték az ittlakók autóinak védelme érdekében, mit sem törõdve az én lábaimmal. :-) Örkény István telefonfülkéjéhez érve meghallgattam egy egypercest a Mindenhatóról. A kék kútnál felgyûlt a sor, mindenki vágyott egy kis frissítésre már, de párom megbánta, hogy bevizezte a haját, mert már benn is voltunk a hûs szurdokban. És mindjárt majdnem kint is, csak elõbb még következett a nap fénypontja a mindig finom, édes dinnye! Repetát is kaphattam volna, de féltem, ha megtöltöm a gyomrom, nehezebben fogom bírni a további gyaloglatot az aszfalton. Még jó, hogy hagytam egy kis helyet, ugyanis a K o jelzésen továbbhaladva nem bírtam ellenállni egy eperfa csábításának és nem csalódtam; mézédes volt a gyümölcse. Úgy faltam, hogy három ujjam csupa lila lett. :-)
A célig már semmi érdemleges nem történt, kerek 4 óra alatt értem be Hûvösvölgybe, ami most sajna nem volt az. De a rendezõk itt is gondoskodtak a felfrissülésünkrõl; valódi citromos limonádéval vártak és a terülj-terülj asztalkámról a vegetáriánusok is bõven válogathattak vajas kenyér paprikával, paradicsommal, csalamádéval, lilahagymával, volt kétféle lekváros kenyér meg nutellás is. :-)
Köszönjük, hogy a nyolcszáz forint nevezési díj ellenében ennyi mindennel elláttak minket, és még nem is szóltam a szokásos oklevél-kitûzõ mellé kapott kis kulcstartón-függõrõl. :-)
Ui.: Nem tartozik szorosan a túrához, mégis megemlíteném, hogy megint gazdagabb lettem két új ismerõssel. Sõt mivel a célban már nem találták Vándor Csillagot, a neki szánt fagyit én kaptam meg. Köszi Marcsi és Zoli, no meg Csillag! :D
Remélem, nemsokára újra találkozunk!
|
