Táncsics 40
Minden szempontból az abszolút mélypont, annak ellenére, hogy ebben az évben sikerült megszerezni a Táncsics-kupát, mivel a legnagyobb létszámú csoportként érkeztünk a túrára. Igen régen volt, de ezen a túránkon ismét új tagokat köszönthettünk (Kata, Viktor és Vili), valamint visszatért a Budai 50 után Erika és Anna is.
A szervezés finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után - a túra vagy Súrról vagy Ácsteszérrõl indult, mindenesetre a rossz faluba érkeztünk meg; egy szervezõ azonban véletlenül arra járt, így megkezdhettük a túrát.
Az útvonal egyáltalán nem volt kijelölve, fõleg mûúton haladtunk. Bakonybánkon a polgármesteri hivatalban sikerült hagynom Botondot, a túrabotom, így kénytelen voltam visszarohanni a pusztáról. A bélyegzés rendszere egyszerû volt: keressünk egy vállalkozót, vagy községházát és nyomassunk egy pecsétet a lapra. Azóta se találkoztam ilyennel, de egyáltalán nem voltam elégedett vele...
Szombathely után kis nehézségekkel utolértem a gárdát (nem vártak meg, de olyan hangosan énekeltek, hogy nagyjából sejtette az ember, merre lehetnek), majd bemeneteltünk Rédére. Itt a falubeli kocsma elõtt üldögélõ hölgy arról érdeklõdött, mit iszunk. Nem volt teljesen józan, tegyük hozzá.
Majd a válaszra (vizet) kiköpött, és Lúf*szt felkiáltással visszamasírozott a kocsmába - ez a történet szintén a mai napig forog.
A célt többen már nagyon várták, különösen azok a lányok, akiknek valóban feltörte a lábát a tornacipõ. Végül azért sikerült valami jót is hoznia ennek a napnak: az oroszlányi József Attila Ált. Isk. gárdája (nem hivatalosan a Vackor Futókör) hazavihette a Táncsics-kupát. |
