Túrabeszámolók


Vértes

GeldarTúra éve: 20042013.08.28 20:00:54

Vértes 50


Második, eddigi utolsó Vértes 50-em. Azóta sajnos nem jutottam el újra, többek között azért, mert idõközben megszûnt a túra... Kár pedig, nagyon jó táv volt, még úgy is, hogy évrõl évre az orrunk elõl fogytak el a vizek, és a botrányos hõség miatt sokan rosszul lettek minden évben. Ez volt az elsõ igazán olyan túra, ahol kvázi én vezettem a csoportot (az elõzõ, hamis Csabdi 30 után, ahol egy héttel a túra elõtt érkeztünk, és ennek megfelelõen el is tévedtünk). Apám egyik kolléganõje vitt ki minket Mindszentpusztára, kék Trabantjával - innen vágtunk neki Mátéval s Attilával az ötven kilométernek. Kõhányás elõtt láttuk az elsõ jelentõsebb változást tavaly óta: az útjelzõt, amire rovásírással is véstek betûket, valaki tövestül tépte ki s vitte el magával. Hangosan gratuláltunk neki a fantasztikus teljesítményhez, majd hamarosan megérkeztünk Kõhányásra, ahol teletankoltuk kulacsaink. A Géza-pihenõig különösebb esemény nem történt, ott pihentünk másodszor, ittunk, s nagy lendülettel bemasíroztunk Csákberényre. Innen az ismerõs Korcsmáros-domb várt minket, majd a még kevésbé barátságos emelkedõ Vajal után - a meleg idén sem volt ínyünkre, a frissítõk idén is elfogytak, mire megérkeztünk. A Szentgyörgyvár elõtt már éreztük, hogy meg tudjuk csinálni, bár a fehér murva az ember arcába vágta a hõt, ami nem volt különösebben kellemes. A célban pihentünk, majd hazagyalogoltunk - így lett az ötvenbõl 57.