Normafa 20
Idén a Szépjuhásznétól vágtunk neki a távnak, Blanka húgommal , Gyöngyvirággal és az õ párjával, Gergõvel megerõsítve. A táv már ismerõs volt, 2009-ben már jártam erre. Gyöngyi és Gergõ a Hajdú 50 óta nem voltak teljesítménytúrám, a húgom pedig még soha: eljött hát az idõ; a Szépjuhásznétól indulva a Csacsi-rét felé vettük az irányt. A húgom egyre lendületesebben lépdelt mellettem, bízok benne, hogy hamarosan hosszabb távokon is velünk tart - Gergõ és Gyöngyi élvezték a természetet, és a tavasz megérkeztét. A Csacsi-réten csokit osztottak, amit örömmel elfogadtunk, aztán a Piktortégla-üregekig nem volt megállás. A kilátás bizonyos helyekrõl kifejezetten impozáns volt, a Budai-sík és Budaörs hegyei egyaránt látszottak. Aztán beereszkedtünk az Ördög-árokba, majd föl a Széchenyi-hegyre, aminek legalján Blanka végül is feladta a küzdelmet. Legalább is látszólag, egy kõre ülve igyekezett jelezni, hogy ne számítsak rá, hogy a következõ évtizedekben túrázni viszem. Így a nyakamba vettem, majd egészen a hegy legtetejéig vittem, ami õszintén megvallva embert próbáló teljesítmény volt; a tetõn meg is ittam a rendezõk által kínált teából egy jó bögrével. Inkább kettõvel. Az út maradék része már nyílegyenesen a Normafához vitt, itt sör, bor, pálinka várt, ebbõl végül Jäger lett, a hölgyeknek üdítõ. Nagyszerû túra volt a Normafa, ezúttal a hó és a sár is jórészt elmaradt - újra eljövünk. |
