Kisgyóni Kerekes 41 MTB
(2013. szeptember 14.)
Az eddigi években is volt kerékpáros rendezvény a Fejér Megyei Természetbarát Találkozón, szerencsére év közbeni szervezéssel, most sem maradt el. A túra elõtt két nappal eldöntöttem, hogy ha már megyünk Kisgyónba, akkor legyen a 41km-es MTB táv, mivel az a legrövidebb :) a rendes távok között, és olyan útvonalakon jár, amiket korábban csak a Táncsics túráról ismerhettem.
Reggel Pestrõl indultunk, nekem elég korán, az autó tetején a bicajommal, aminek idén ez már a második túrája volt (az elsõ a Pest Határán). A Találkozó megnyitójáról (TeTeTe-Gyöngyvirág kh.) is csak pár percet késtünk, úgyhogy a hivatalos rajtidõ környékén el tudtam indulni. A kapuig, ahol konstatáltam, hogy a kerekekbe fújni kell egy kis levegõt, ha túrázni szeretnék velük. Ezután csatlakozott hozzám az MTB táv másik résztvevõje (ketten indultunk összesen ezen a távon).
Az esõ már Pesten is esett, és Kisgyónban is, és egész nap, csak késõ délutánra állt el. Emiatt a terepviszonyok nem voltak ideálisak. A kiírásban szereplõ erdei, illetve murvás utakat nyugodtan ki lehet egészíteni a szántók közötti földutakkal - esõben, felázott talajon nem mindegy, bár a kiírásban szerepelt, hogy tapasztaltabb MTB-s túrázóknak ajánlják e távot.
Az útvonal maga szerintem kiváló és gyönyörû, nagyon sokat megmutat a Keleti-Bakonytól északra található bakonyaljai részbõl. A túrának csak az elsõ pár kilométere aszfalt Bakonycsernyéig, és a vége Bakonycsernyén belül, illetve innen vissza Kisgyónba, útközben a túra érdemi része bizony terepen vezet. Jelzett turistaút csak a Súr és Csatka közötti füves és földút, úgyhogy majdnem a túra egésze szalagozással volt jelölve. A szalagozás számomra jól követhetõ, tökéletes volt, azt kellett csak elfogadni, hogy amelyik elágazásban nincs szalag, ott letérés sincs a (nagyjából) egyenes irányhoz képest.
Súrig már háromszor álltunk meg a sár miatt, az agyagos föld fûvel és gazzal keveredve annyira hozzátapadt a kerekekhez és a bicajhoz, hogy a kerekek már nem forogtak el, így tolni sem lehetett. A súri kocsmában a túratárs úgy döntött, hogy neki ennyi elég volt a terepezésbõl. Õ a 41km-re elõzetesen három órát szánt, és mivel az elsõ 12km-re másfél óra kellett, nem ért volna be idõre. Én lelkes voltam, és eléggé elszánt, hogy ha már eljöttem, akkor meg is csináljam a választott távot az eredeti útvonalon.
Csatkára jól járható volt a földút, a felázott emelkedõket kivéve tekerhetõ is. Itt ellenõrzõ kédés volt. A csatkai búcsújáró helyet még az egyik Táncsics túrán kedveltem meg. Iható és jóízû a Szent-kút forrása, rendben tartott a környéke (a múlt heti nagybúcsú nyomai persze látszottak), rajtam kívül senki sem volt a kegyhelynél. Az esõ itt is esett, viszont ekkor még fogtak a fékjeim.
A túra következõ részét másfelé gondoltam elõzetesen, elég sokat mentünk erdõben, erdei füves úton (ami jól tekerhetõ volt). Csetény kicsit nehezen akart szembejönni, és itt többször is kifogtam ismét komplett kerékpártisztítást.
Amikor elértem a falut, akkor hívtak a pontõrök, hogy várnak rám a presszóban, merre vagyok. A falu szélén ismét komplett 5-10 perces bicajtakarítás után rájöttem, hogy a sáros felniken már alig fognak a fékjeim, talán a bovdenek is kilazultak, így a laza aszfaltos gurulás helyett a faluban a lejtõkön is csak toltam. Itt jöttem rá, hogy az alattam lévõ technika ilyen terepviszonyokra már kevés, esõben és sárban tárcsafék kell. Sajnos a faluban kékkutat sem találtam, hogy lemoshassam a kerékpárt. A pontõrök készítettek pár fotót a gépemrõl, és a teljesen sáros hátizsákom is népszerû fotótéma volt (az esõ itt éppen rendesen esett, amire már nem is igen figyeltem).
Cseténybõl kifelé kellemes aszfaltos lejtõn ismét gyalogtúra, kerékpártolás, utána pár km-t legalább jól lehetett haladni. A Szápári-ér mellé kanyarodva viszont szántóföld széle fogadott, sokszor nem, hogy tekerni, de tolni sem tudtam.
Szápárra beérve ismét csak az aszfaltos emelkedõket tekertem, a lejtõkön toltam. Sajnos itt sem jött szembe kékkút. A zirci utat keresztezve emelkedõ szõlõhelyi füves úton mentem, a nem túl jó idõ ellentére több helyen láttam, hogy szüretelnek. Gyakorlatilag ez a rész tekerhetetlen volt, mert vagy emelkedett és csúszott, vagy lejtett. Bakonycsernye széléig viszonylag meredek lejtõn próbáltam visszafogni gyalogosan a bringát, de a fékje már ehhez is kevés volt. Na itt gyorsabban haladtam volna nélküle. Bakonycsernye belsõ utcái már nagyjából ismét tekerhetõk voltak, mert szintben mentek. ahogyan a végén a kisgyóni bekötõút is. Szerencsére Bakonycsernyén végre találtam közkutat, ahol végre kihámoztam az agyag és sár alól a bicajt.
Átvettem a díjazást, mosogattam még egy keveset a bringán, hogy fel merjem tenni ismét az autó tetejére, majd elfogyasztottam a Pentele Házban a reggel befizetett babgulyát, ami kb. a nap fénypontja volt.
Padlerrel megkerestük még a Hegyi Imre Parkban lévõ geoládát, aztán visszamentünk Pestre.
Így utólag nagy hülyeség bátorság volt bevállalni az MTB túrát esõben és felázott talajon (inkább esõnapra kellett volna helybõl elhalasztani), de lelkes voltam és élmény volt ilyen körülmények között teljesíteni, örülök, hogy megcsináltam a túrát.
|
