Pázmándi Toporgó 35
GPS-el mért távolság: 38,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1125 m. Ennyit mentem, de ez párszáz méterrel több, mint a tényleges.
Reggel 24 órás szolgálat leadás után jégkapirgálással kezdhettem az indulást, így késve, negyed tíz körül értem Pázmándra. Szerencsére a szervezõk még megengedték, hogy félóra késéssel elinduljak a 35-ös távon. Ennek megfelelõen sokkal kevesebbet fotóztam, mint amire ingerem lett volna, ne kelljen rám sokat várni. Megnéztem a térképet és az itinert, s a csípõs hideg szélben neki vágtam a távnak. A Zsidó-hegy lábáig kényelmes terepen tudtam bemelegíteni. Az elsõ kaptatón végre kimelegedtem egy kicsit. Szépek a hegy sziklái. Egy kicsit körbe is jártam, majd felkaptattam a hegytetõre, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet. A kilátás gyönyörû. Gyorsan készítettem néhány fotót, s tempóztam tovább.
A Cseplek-hegy lábáig megint kényelmes a haladás, aztán merõleges nekiindultunk a hegynek. A hegytetõn ismét gyönyörû körpanoráma fogadott. Pintér Józsitól kaptam az ellenõrzõ pecsétet. Beszélgettünk egy kicsit a Fehér-Vár-Palota túráról, s annak az új távok kínálta lehetõségeirõl. Ha el tudok menni, valószínûleg azt csinálom, hogy Iszkaszentyörgyön nevezek csak be, kihagyva a Fehérvártól addig tartó monoton részt, s menet közben Csórról megcsinálok egy 12-es távot, s megyek tovább Várpalotára. Szóba került, hogy megkezdték az egyeztetést a Vértes Erdõvel, a Vértesben kijelölendõ montis útvonalakról. Készítettem néhány képet, s mentem tovább. Most egy kicsit hosszabb összekötõ szakasz következett a Csúcsos-hegy lábáig. Jó meredek kaptató vezetett rá, de megérte. Innen is remek a kilátás. A pecsétet megint csak ismerõsöktõl, Laciéktól kaptam. Természetesen nem maradhatott el a fotózás. Gyerünk tovább. A felvezetõnél is meredekebb ösvényen ereszkedtünk le. Átvágtunk egy motokrossz pályán (sajnos az elején semmi iránymutató, merre is tartsunk, csak amikor már leértünk, s kiderült hosszabb útvonalon mentünk az optimálisnál), s irány Nadap. Egész keveset mentünk csak a faluban, s már is a következõ pontnál igazoltam, ahol három féle csokiból választhattunk. A pontõrök örömmel nyugtázták, megjött az utolsó hosszútávos is. Szaporán továbbindultam. Az erdõ sarkánál szétvált a 20-as ész a két hosszabb táv. Ettõl kezdve sehol senki a közelemben. A Bence-hegyrõl is szép a kilátás. Újabb pecsét. Mondom a pontõr hölgyeknek, hogy a nadapiak szerint én vagyok az utolsó. Szerintük viszont még négyen hiányoznak. Valószínûleg a nadapi pontnál kerültem el õket. Hurrá! Immár nem rám kell várni.
A Vörösmarty présháznál már pakolt a pontõr, mire odaértem. Beszélgettünk egy kicsit, ittam egy bögre teát, ami nagyon jól esett, s ballagtam tovább. Kellemes séta következett a Gyapjaszsákig. Közben megelõztem egy hölgyet (a Barlang-kútig még kétszer), mint kiderült az egyik pontõr indult el Velencérõl. A Gyapjaszsáknál újabb pecsét. Leballagtam Sukoróra. Irány a Zsuzsi presszó. Folyadékpótlás és egy kis tartalék beszerzése után mentem tovább. Újabb kaptató, majd hullámvasutazás a Barlang-kútig. Újra kellemes terepen mehettem. Szép ez a környék. A Barlang-kúthoz átért a velencei pontõr, s mondta, utánam még két 35-ös érkezett a pontra Kaptam még egy bögre teát, mivel a maradék egy részét áthozta.
Ballagtam tovább. A Hurka-völgy a kedvencem a Velencei-hegységben. Itt gyakrabban álltam meg fotózni. Az idõjárás végre melegebb lett. Az Angelika-forrásnál újabb pecsét. Kellemes, helyenként látványos útvonalon ballagtam le Sukoróra. A Néprajzi háznál kaptunk zsíros kenyeret. Épp ideje volt, mivel kezdtem éhes lenni. Összeborítottam két zsíros kenyeret, közte jó adag lilahagymával, s talpaltam tovább. Menet közben ettem meg. Jó kis kaptató következett a Meleg-hegyre. Hibát követtem el, mivel az elõttem menõ társaságot követtem. Így a hegyrõl lefelé hosszabbítottam egy kicsit. A Meleg-hegy valahogy nem illeszkedett a sorba. Eddig is tettünk oda-vissza kitérõket az ellenõrzõ pontokhoz, de ott mindenütt volt valami látványosság, vagy remek kilátás. Itt szó sem volt ilyenrõl. Némi zúgás, itt-ott egy kis lebontott torony, de semmi érdekes.
Gyalogoltam lefelé, a következõ pontra. Egy alighanem II. világháborús katonai állás mellett mentem el jövet-menet. A Likas-kõ látványos sziklaalakzat. Körbejártam, lefotóztam, s irány tovább. Ettõl kezdve az útvonal kevésbé látványos, viszont sokkal könnyebb. Kevesebb az emelkedõ. A Templom-hegy környéke gyanúsan ismerõs. Jártam már erre, amikor a Velence kerékpáros túrák montis táv útvonalát jártuk le, keresve valami átjárást Verebre, a vadaskert megkerülésével. Nem jött össze. Most kényelmesen ballagtam tovább. A Magos-követ hamar megtaláltam. A reggeli nadapi útvonal szakaszunkat eléggé megközelítettük. Gyakorlatilag egy kerítés választott el tõle, amin késõbb létrán másztunk át. A továbbiakban Pázmándig jórészt nyílt terepen talpaltam, szõlõtáblák között. Itt is volt ismerõs útvonalszakasz, a forrás közelében. Kegyetlenül tud ragadni, ha sáros. Volt, amikor a fölsõ másfél centit egy az egyben fölszedte a gumi, illetve a cipõ.
Pázmándon egy kisfiú szólított meg, milyen távon vagyok. A beszélgetés végére kiderült, 2011-ben vele, Patrikkal és Mercivel együtt csináltuk meg a tavaszi Mûvészetek Völgye teljesítménytúrát.
Már csak az volt hátra, hogy alaposan elfáradva begyalogoljak a célba. Átvettem a kitûzõt és az emléklapot. Megettem a kapott húsos bablevest (olyan sûrû volt, hogy megállt benne a kanál, s a mennyiség miatt alig bírtam megenni), ami nagyon jólesett. Vásároltam egy jeges teát, s hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, jól szervezett, jól jelzett, kiváló ellátású, s az olyan jó látási viszonyok között, amilyen szombaton volt, nagyon látványos túra. Amennyire én ismerem a Velencei-hegységet, 45-ös táv az összes, a 35-ös táv a Pandúr-és Kocka-kõ környéke kivételével, a 20-as táv ezen felül a Hurka-völgy kivételével, a hegység összes látványos részét érinti. Gyakorlatilag a leglátványosabb velencei-hegységi teljesítménytúra. Az elsõ három hegynél, egy kicsit Tanúhegyek érzésem volt, de itt a hegyeket összekötõ szakaszok kevésbé monotonak. Az egyesület honlapja is kiváló. A túra térképei, itinerei és a GPS trackjai letölthetõk.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás, itineres térképes igazolólap, emléklap, kitûzõ járt. Nadapon csoki és víz, a Vörösmarty présháznál tea, a Gyapjaszsáknál alma, a Barlangkútnál tea (csak késõn jövõknek), Sukorón a néprajzi háznál zsíros kenyér hagymával és víz, a célban pedig jó húsos bableves volt az ellátmány.
|
