Elsõ kiírás, picit tartottunk is tõle, mert sosem túráztunk még a környéken. Kellemesen csalódtunk.
Itiner: Hasznos, jól követhetõ. Szép színes, áttekinthetõ térképvázlat. A szöveges leírás érthetõ és hasznos. Nagyon jó, részletes táv- és szintadatok szakaszokra lebontva, bár a szintadatok szerintünk nem mindenhol voltak teljesen pontosak.
Útvonal: Végig jól jelzett, nem lehet eltévedni, még akkor sem, ha ismeretlen a terep. Ja és tök szépek a várak, meg jópofa, hogy átmegyünk Szlovákiába is.
Nehézség: a kb. 6 km-nél található hosszú és kõkemény hegymászást leszámítva kellemes, baráti. A szintek egyenletesen oszlanak el, rövidebb, bírható kaptatók, kellemes levezetõ és sík szakaszok váltják egymást, meg néhány óriáscsúszda.
A kiírás szerint még 600 Ft a nevezés, TTT-seknek 500, a rajtban már mindenkinek csak 500-at kell fizetni. Kellemes meglepetés, bár mi speciel TTT-sek vagyunk. Az elsõ pont, a Baglyas-kõ vár nem messze található Salgótarján csekély vizuális élményt nyújtó belvárosától. Felírjuk a kódot, majd rövid úton kiérünk az erdõbe. Kb. 6 km-es bevezetõ szakasz után a Gerecse 50-rõl megismert Bánya-hegy nagy testvérébe botlunk - kb. háromszor olyan hosszú, és még közelebb áll a függõlegeshez. (Megmásszuk, túléljük.) Eztán megtekintjük a Karancs-kápolnát és a Karancs-kilátót, felírjuk a kódokat, majd elérkezünk az elsõ számú óriáscsúszdához, amelyen nagy mennyiségû avar segít a (még) gyorsabb haladásban. Megállunk a tetején, a többit a gravitáció nagyjából meg is oldja. Közben felbukkantak a határkövek, átértük Szlovákiába.
Hosszú, lightos, jól megérdemelt lankákon csalinkázunk le Siatorská Bukovinka parányi településére, ahol az egyetlen szervezõ, Orbán Imre, aki rajtoltató, céloltató és pontõr egyben, vár minket. Ez túránk egyetlen, pontõrrel felszerelt pontja. Majdan lankásan és hosszan emelkedünk a somoskõi várhoz, amelyet messzirõl már rég megcsodáltunk. A vár lábánál kicsiny település, turisták. Településrõl ki, irány a következõ várunk, a Salgóvár, ekkor már kicsit kezd megmutatkozni a fél hatos kelés, meg az, hogy hajnalban két órát vezettem sûrû ködben... még szerencse, hogy már csak 10 km van hátra...
Salgóvártól már csak egy köpés a Boszorkány-kõ, amelyet a 2., és egyben a durvább óriáscsúszda követ. Megállok a tetején, majd pár másodperc leforgása alatt a közepén találom magam. A vízicsúszda mintájára ez az avarcsúszda. Az alsóbb régiói már kevésbé meredekek, itt több-kevesebb eredménnyel sikerül kiviteleznem a lábon történõ haladást.
Szürkületben érjük el az utolsó kaptatónk, a Pécs-kõ alját. Már sötétedik, mi meg már idegesek vagyunk, benézünk egy letérést, szerencsére épp a közelben tartózkodik egy nyugdíjas öregúr, aki düledezõ vályogkunyhója mögé mutatva útbaigazít minket: "Arra, a kerten át." Acsargó kutya, félig leszakadt drótkerítés, fáskamra, üveg nélküli ablakú lakóingatlanok és lakóik között kelünk át a mondott irányban (a lakók igen szívélyesen útbaigazítanak minket, szavaikból kiderül, hogy gyakorta bukkannak fel eltévedt turisták a házuk táján), mígnem végre ismét belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe.
A Pécs-kõnél véletlenszerûen a túratársak több kisebb csoportja is összeverõdik, 10-15 fõs kis gyülekezetünk libasorban vág neki a hegyoldalnak. Kisvártatva elhaladunk egy víkendház mellett, melynek riasztója a jöttünkre valami elképesztõ hangot ad, majd kutyák ugatnak meg minket. A víkendház riasztója rendre beriaszt csoportunk utóvédjére és a lemaradókra is, a kutyák ugatnak ezerrel. Hála az égnek, hamarost célba érünk.
Megkapjuk a szép kitûzõt és oklevelet, majdan hazatérünk. Jó túra volt minden szempontból, a jövõre nézvést esetleg annyi javaslatom volna, hogy a rajt/cél olyan helyen legyen, amelynek van saját parkolója, mert a vasútállomás környékén csak fizetõs parkoló található - háromszor is körbejártunk, mire beláttuk ezt a tényt (és kérdezõsködés során érdekes információkra tettünk szert, például megtudtuk, mi az a parasztelosztó: a távolsági buszpályaudvar helyi megnevezése). Köszönjük a szervezést, igazán jól éreztük magunkat. |
