Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

nafeTúra éve: 20132013.11.19 19:44:04


Fehér-Vár-Palota 40


GPS-el mért távolság: 42,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 960 m.


Elszámoltam magam, s egy órával késõbb keltem, amibõl végül sikerült félórát lefaragnom. Esélyem se volt a rajtidõ elejére Fehérvárra érni. A radar és mûholdképet sem volt idõm megnézni, pedig terveztem. Tudni szerettem volna, hol tart az ígért hideg front. Elinduláskor kiderült, jön. Estéhez képest, a nap leghidegebb órájában, két fokkal melegebb volt, Farkasgyepûnél meg még eggyel. Igen jó passzban értem Várpalotára. Kikaptam a cuccaimat a kocsiból, irány a buszállomás. 3-4 perc múlva indult is a gyorsjárat. Elõzetes tervezgetéseimmel szemben, csak a klasszikus 40-es távon indultam. Valahogy nincs egészen rendben sem a térdem, sem a csuklóm. Ennek megfelelõen, amíg csak lehetett mellõztem a túrabot használatát. 07.20-kor sikerült nekivágnom a távnak. Azért nem tettem le a tervemrõl, hogy egy 25-öst csináljak Iszkaszentgyörgyrõl, Csóron megszakítva, s onnan egy 12-est, mivel ez utóbbi olyan részeket is érint, amik érdekelnek.


A szép idõben hamar letudtam a városból kivezetõ részt, miközben begyûjtöttem az elsõ pecsétet. A halastavak melletti ösvény nem a kedvencem. Most is jó vizes a fû. Végre elhagyhattam a csatornapartot. Ettõl kezdve, ha sík is a terep, de kellemesebb. Az idõ egyre melegebbé vált. Szidtam magam, amiért nem hoztam vékonyabb sapit, meg a kevésbé szélálló dzsekimet. Melegem volt. Moha elõtt, megélénkült egy kicsit a szél. Észak-nyugaton olyan elmosódott peremû, de mégis éles határvonalat jelentõ sötét felhõ uralta az eget, ami jelezte, itt a hidegfront. Nem bántam volna, ha az elõre jelzetthez képest késik, de hát inkább sietett. Mohán, a szokott helyen megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet, hozzá egy kis Gyõri jó reggelt kekszet, amit zsebre vágtam, valamint meleg teát. Ez nagyon jólesett. Észre sem vettem, mikor szedtünk össze 130 m szintet.


Ballagtam tovább. Újabb eseménytelen, de kényelmes kilométerek után értem el a külön lapon említett változást. Egy-kétszáz méter után, izgalmassá vált a terep. Nem mintha sok lett volna a látnivaló, viszont annál több volt a néznivaló. Ilyen alaposan elaknásított mezõn és ösvényen még nem jártam. Nagyon figyelni kellett, nehogy gyalogsági taposóaknára, vagy inkább bele (friss tehénlepény) lépjen az ember. Kerülgettem szorgalmasan. Az aknamezõ túlsó szélén Laciéktól kaptam a következõ pecsétet.


A folytatásban kevesebb lett a tehénlepény, de azért nem lehetett lazítani. A kincsesi utat keresztezve megmásztuk a Kõ-hegyet, s beértünk Iszkaszentgyörgyre. A kastélyban újabb pecsét, s hozzá egy szelet csoki, amit azonmód továbbpasszoltam egy igen ifjú (2-3 év) indulónak.


Eddig tartott a lazaság. 17 km-en 190 m szint. Ettõl kezdve szintesebb a túra, viszont sokkal látványosabb is egyben. Elõször a kõasztalt érintettem, majd az általam ismert kilátók legfeleslegesebbje tövében visszakéretõzött rám, a Moha elõtt levetett póló. Egyre romlott az idõ. A szél kifejezetten hideg, ráadásul már éreztem az arcomon egy-két nagyon apró csepp esõt. A Szenes-horog elõtt, az esõkalap is lekerült a hátizsákról. A keskeny völgyben nem ért úgy a szél, de hamar kikapaszkodtam belõle. A látvány csodálatos. Amíg az esõ engedte gyakran használtam a fényképezõgépet. A következõ útvonalváltozásnál, az eddigi kispistázó útvonalra vezették a túrát. Kisvártatva beértem Csórra, s megvan az új helyen települt EP is. Az innen induló új résztáv szempontjából sokkal jobb az eddigieknél. A ponton, egy csomó ismerõs dolgozik. Beszélgetek egy kicsit, míg megeszem a zsíros kenyeret, jó adag teával öblítve le.


Visszaballagok a zöldig, s irány a Kilátó-hegy. Néha szétnézek, de mire elõvenném a gépet, már nincs miért. Újabb pecsétet követõen kereszteztem az elõzõ szakasz útvonalát. A Száraz-horog felé, illetve magában a völgyben ismét szép a látvány. Következett a Meredélyfõre vezetõ kaptató. A vége igen szép. Fönt gyakran megálltam fotózni. Kanyarogtunk még egy kicsit, majd irány le a völgybe, hogy a legkisebb magasságról kezdhessük a Baglyas megmászását. Eléggé rákezdett az esõ. Az erdõ szélén, biztos ami biztos alapon elemcsere a GPS-ben, ha már otthon elfelejtettem. A nyílt mezõn, kellemetlenül vágta az esõt a szél. Már többedszer gondolkoztam az esõkabát fölvételén, de most is megúsztam. Az EP-n, ismerõs pontõr poénkodik, milyen jól tudja, melyik névnap, mikorra esik. A Ferenc nem jött össze (mert hát nem nõi név), pláne amikor mondtam, hogy a december 3-on kívül, jöhet még a többi öt dátum is. Jót nevettünk, s folytattam a Baglyas meghódítását. Fönt egy-két fotó, s a hideg szél már el is ûzött. A piroson mentünk le, ami könnyebben járható zöldnél és látványosabb is. Az utána következõ Hideg-völgy meg pláne. El kezdett sötétedni. Még éppen elegendõ volt fény a fotózáshoz. Nagyon nem tetszik a Hideg-völgybeli murvabánya. Szerintem megengedhetetlen ilyen természeti értéket tönkretenni.


A következõ hegyen, már látszott, komolyabb esõ jön. Az utolsó pillanatban sikerült fölvennem az esõpelerint. Most vizsgázott. Jól. Az ilyen szeles idõre viszont ki kell találnom valami hasonló térd alatti rögzítési módot, mint a biciklis rain legs-nél, hogy a térdeimet meg tudjam védeni, esõnadrág nélkül is. Kis szélben nem lenne gond, de most nem az van mûsoron. Inotán nekem új útvonalra vitt a szalagozás, be helységbe. Elõ kéne venni a térképet és az itinert. Jó szokásom szerint, csak az elejét olvastam el az itinernek, így ez a rész nem is rémlik. Végül, csak a víztározónál bányásztam elõ, mert nem akartam pacallá áztatni. Ennek megfelelõen a Böllér vendéglõt kihagytam. (Ez azonban csak otthon derült ki.) Mentem el valami ittasellátó hely elõtt, de nem vettem észre bóját, így nem is törõdtem vele. A víztározónál újabb pecsét. A hozzákapott banánt helyben megettem, s kezdtem meg a templomhoz vezetõ kaptatót. A második hegyen, alig hiszek a szememnek: fehér szegfû virágzik novemberben! Egy jó darabig az orrom után megyek, mivel sehol egy turistajelzés, vagy szalag. Az-az, szalag volt, csak mindig a hegy túloldalán. Gyanítom, ezt a részt Várpalotáról indulva szalagozták. Azért csak beértem Várpalotára.


Ettõl kezdve már csak egy sima menetgyakorlat a célba érés. Megkaptam az emléklapot, a kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, amit a hideg idõre tekintettel magammal hozott forró teával öblítettem le. Beszélgettem egy kicsit, s hazafelé vezettem az irányt. A 83-as út bakonyi szakaszán sokkal jobban esett az esõ, mint a túrán.


Az elsõ 15 km-en kissé monoton a túra, amit enyhített a kellemes idõjárás és a jó útviszonyok. Iszkaszentgyörgytõl kifejezetten látványos. A Keleti-Bakony legszebb részein vezet. A Szenes-horog, a Hideg-völgy és a Baglyas jelenti a leglátványosabb részt. Az idõjárás fokozatosan vált rosszabbá, de csak Inota után tette lehetetlenné a fotózást, amikor már egyébként sem volt elegendõ fény. A túra végig jól szervezett, kiváló ellátású.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes, térképes, itineres igazolólapot (saját térkép szükségtelen), emléklapot és kitûzõt kaptunk. Mohán, Gyõri jó reggelt?; Iszkaszentgyörgyön csoki; Csóron zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma és tea; a Baglyasnál csoki; az Inotai-víztározónál banán; a célban pedig, a Várpalotán megszokott látványos és finom zsíros kenyér, valamint szénsavas- és szénsavmentes ásványvíz volt az ellátmány.