Túrabeszámolók


Vödörvölgyi Mikulás

nafeTúra éve: 20132013.12.18 21:39:15


Vödörvölgyi Mikulás


GPS-el mért távolság: 14,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 305 m.


Lassan megszokottá válik, hogy 24 órás szolgálatból indulok teljesítménytúrára. Nem siettem túlzottan, hadd menjen le a kezdeti roham a nevezésnél. Nem jött össze. Bõ negyed órát állhattam sorba. Jó sokan jöttek el. Ismerõs is bõven van. Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor be akartam kapcsolni a GPS-t. Nem sikerült. Ráadásul, valahogy könnyûnek is tûnt. Elemtartó fedél le. Hát igen. Elem nélkül nem is fog bekapcsolni. Mivel fényképezõgépet sem hoztam, így a tartalék akkuk sincsenek nálam. Már forgolódtam is merre találok boltot. A 71-es út túloldalán ott a Penny Market. Megmenekültem. Nevezést követõen irány a bolt. Nem jutottam el a Pennyig, mert közelebb megbújt egy Coop bolt, ahol biztos kevesebben vannak. Megvettem az elemet, s végre nekivághattam a rövidke távnak.


Az idõ ködös-párás, némi ködszitálással és nulla fokos hõmérséklettel. Nem a legkellemesebb idõjárás. Erre számítva nem hoztam fényképezõgépet. Jó tempóban haladtam kifelé a városból. Megelõztem egy iskolás csapatot, s végre kiértem. A bicikliút mellett ballagva értem el az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés után, kikapaszkodtam a völgybõl, s ismét építet környezetben ballagtam. Megelõztem egy ajkai csoportot, majd egy újabb EP után, megkezdtem a leereszkedést a Malom-völgybe. Irány Szentkirályszabadja. Az emelkedõn jött szembe az egyesületi csapat. Üdvözöltük egymást, s szuszogtam tovább fölfelé.


Az iskolában megkaptam a következõ pecsétet, ittam egy bögre teát, s gyerünk tovább. A falu szélén Bernadett jött szembe, a lányát cipelve, aki eléggé elfáradt már, ami ekkora törpillánál nem is csoda. Le a völgybe, föl az EP-hez. Közben egy-két perc beszélgetés Viktorral. Következett a túra legszebb része, a Malom-völgy elõtti sziklák. Mellõztem a fölmenetelt, ugyanis az idõjárás miatt nagyon gyér a kilátás. A szalagozott részen, utolértem a székesfehérvári csapatot, s csatlakoztam hozzájuk. Jót beszélgettünk a célig, Pintér Józsiékkal. Mindig tanulok tõle valami újat túraszervezéssel kapcsolatban. Sajnos hamar vége lett az erdei résznek, s ismét lakott területen koptattuk a bakancsok talpát. Igencsak hamar értünk be a célba.


Nem csak a nevezés tartott sokáig, hanem az utolsó igazolás is. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, majd beálltam a másik sorba, az Észak-Dunántúl Kupáért. Itt rövidebb volt a sor. Megkaptam a kupát, immár nyolcadik alkalommal, s hozzá a jövõ évi kiírást. Nem rossz! Zala-megyét hiába kerestem rajta, valamiért már nem lesz benne. Jövõre öt megyében rendeznek kupatúrákat. Szerintem ez az eddigi legkiegyensúlyozottabb kiírás. Igaz, a legtöbb túra, jövõre is Fejér és Veszprém-megyében lesz [az õ adottságaik a legjobbak (két megye, négy hegység)], de még Gyõr-Moson-Sopron-megyében is öt túra kerül megrendezésre, s ez a legkevesebb, ráadásul most is lesz Joker túra, s 40-42 túrából lehet választani! Az idõbeli eloszlás is igen jó, még a nyári három hónapban is 7 lehetõség lesz, ami eddig elég lyukas volt. Ebbõl kell 12/8-t teljesíteni.


Kellemes, könnyû, rövid kis túra volt.


Tudtam, hogy gond lesz, ha nem hozom a fényképezõgépet. A túrán nem hiányoltam, viszont hazafelé, a Szentgáli-tiszafás fantasztikusan nézett ki. Már messzirõl néztem, miért olyan fehér foltos a hegytetõ. Épp csak fölemelkedett a felhõ, a hegyoldalból, s ezen a részen, a fák legteteje zúzmarás volt! Fantasztikus, ritka látvány.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 300/200 Ft-ért, térképvázlatos igazolólap, emléklap és kitûzõ járt. A bicikliútnál szaloncukor és alma, Szentkirályszabadján pedig tea volt az ellátmány.