Idén rendhagyó módon készültem erre a sokszor látott túrára. Feleségem jóvoltából ugyanis nyertünk egy teljes hétvégét, a mátrafüredi Avar szállóba.
Reggel 10 perc alatt leértem a suliba, így már fél hétkor a rajtban voltam és türelmesen vártam az indulást. Betmen70-el beszélgettem egy kicsit, majd offtopik P.Z. is megjelent. Sétálós bácsival szerettem volna menni, de miután felhívtam õt, kiderült hogy késik kicsit. Abban maradtunk, hogy majd utolér.
Az elsõ lehetséges idõpontban Betmen 70 és offtopic P.Z. társaságában vágtam neki a hetedik Téli Mátra 36-nak. Ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor csak az ötödiknek, mert az elsõ kettõ még Téli Mátra 32 néven futott, lévén több helyen is más volt az útvonal. Csóványos és családja is csatlakozott hozzánk, de pár helyen más nyomot választottunk. Nagyon szép volt a napfelkelte. A Haluskázó nevû részrõl csodálatos volt a rálátás Gyöngyösre és Gyöngyössolymosra. Néhány futó megelõzött bennünket ill. pár gyalogost még utolértünk. Lassan elértünk Lajosházára. A pontõrök éppen akkor kezdtek el kipakolni.
Kettesben indultunk tovább P.Z-vel és élveztük a Szén-patak-völgyének szépségeit. Meglepett bennünket a keresztirányú patak. Meg is állapítottuk, hogy az ötszázadik embernél már lehet, hogy be fog szakadni a jég. Egyszercsak sífutáshoz hasonló hangokat véltem felfedezni. Csóványos és családja érkezett meg, botozva. Elõl Bori haladt és nagyon beindultak. Ezzel felbíztattak engem is és elkezdtem "neki kenni". Közben kiértem a napsütésre is, mely újabb erõt adott. Az elsõ patakátkelés után elment melletem vagy 5-6 futó. Egyikükben Larzent véltem felfedezni. Utánaküldtem egy kis bíztatást és a hátranézése jelezte, hogy jó volt a tippem. Innen egy légürestérbe kerültem, mert már gyalogos nem volt elõttem, a futók pedig csak nem érkeztek. Már túl voltam valamennyi "természetes" patakátkelésen, amikor VadMalac ért utol. Elkezdtünk beszélgetni és szerencsére volt kedve egy kicsit hozzám lassulni. Rengeteg téma jött elõ belõlünk. Ám még így, beszélgetve is kissé hosszúnak tûnt ez a szakasz. Már a Blokkház felett jártunk, amikor régi bicajos barátom, az egri Kovács Laci húzott el. (Utólag néztem, hogy megint jó kis idõt ment.) Aztán rákanyarodtunk a "hard" emelkedõre, mely Mátraszentimrére vezet. Kissé fogvicsorgatva, de nyomtuk keményen. Elérve a mûutat megjegyeztem, hogy kb. 820 méteren vagyunk.
-800! - jött a válasz hátulról.
Visszanéztem és kiderült, hogy megérkezett Sétálós bácsi is. Még egy kis aszfaltozás és már kortyoltuk is a forró teákat.
Nagyon jól álltunk az idõvel, de kíváncsi voltam, hogy meddig maradhatok ebben az "illusztris" társaságban. Pár futó el-elhúzott mellettünk, de a Darázs-hegyen mindenki belassult. Meglepett bennünket a turistautak jól járhatósága. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a múlt heti börzsönyi túrámon sokkal nagyobb hóval találkoztam. Itt a Mátrában azért akkora nem esett. A Lengyendi-galya csúcsát most az új OKT vonalán elkerültük. Nem volt rossz ez sem, örülök hogy végre tesztelhettem az új utat is. Ekkor elõzött meg a többszörös nyertes Szekeres Tomi, aki anno a "Bakony királya" kerékpáros teljesítménytúra fõrendezõje volt. Galyatatõnek felfelé megálltunk mindkét "párkányon" fotózni. Közben elbújt a nap és mint késõbb kiderült, erre a napra már nem is bújt elõ. VM ekkor elköszönt tõlünk és elkezdett kocogni. Sétálóssal tovább beszélgettünk és a Péter-hegyese érintésével (korábban itt volt az elenõrzõ állomás) elértük a következõ ep-t is.
Egy alkalmi szánkópályán indultunk el, majd rátértünk a a kis ösvényre, mely a Nyírjes felé indul. Kékes-tetõ egyre közelebbinek tûnt. Sétálós rengeteg élményét osztotta meg velem. Az már az éves statisztikájóból is kiderült, hogy történtek vele érdekes dolgok, de így egyenesben azért izgalmasabb volt. Megjegyeztük az irtásra érve, hogy itt még anno erdõben OKT-ztünk. Nyírjesbõl felfelé Sétálós elõre engedett. Gondolom igazodni akart az én tempómhoz. Nem akartam szégyenben maradni, úgyhogy lépkedtem ahogy csak tudtam. Itt már elég kevés nyom volt, de tudjuk miért. Csór-hegyrõl lefelé elég sok gallyat kelett kerülgetnünk. Még egy rövid emelkedõ várt ránk és megérkeztünk a Vörösmarty th-hoz. Sétálósnak felajánlottam a levesemet és még egy útravaló sütivel is elláttam.
Elköszöntünk egymástól is ki-ki a maga útján folytatta útját. Sok túrázó érkezett a zöld +-en, de az én útvonalamon csak szánkósokkal találkoztam. Közben megittam egy fél literes Gatorade-t és felértem Mátraházára. Nagyon jól lehetett innen haladni. Néha egy-egy futó kedvéért álltam csak félre, de gyorsan haladtam a cél felé. Nagyon tetszettek a csúszós helyeken lévõ kötelek. Nagyban segítették a biztonságos lejutást. A Gyökeres-forrásnál bekerült az utolsó pecsét is a füzetembe. Ekkor felhívtam a feleségemet, hogy ha kedve van, akkor elindulhat a cél felé.
Megint nagyon tetszett a Kalló-völgy. Sajnos a kereszt teteje már letört, de így is feltûnõ. Volt még egy-két patakátkelés is, melyek igen csúsztak. Aztán Mátrafüreden a park mellett feltûnt a feleségem. Innen az õ sétatempójában mentünk el a célig. Nem érdekelt már az idõ, hisz idáig érte siettem, de innen már nem volt lényeges. Szerintem így is jól sikerült a túra, hisz 5.33' mentem.
Érdekes volt a célban, ilyen kevés embert látni. Ez egyébként útközben is feltûnt. Így elmondhatom, hogy nem tömegtúrán voltam, pedig nem is futottam.
Kettõkor már az Avar szálló ebédlõjében kortyoltam a levest.
Nagyon szép délelõtt volt! Köszönöm a túratársaknak is!
|
