ROMHÁNYI CSATA EMLÉKTÚRA 2014-01-19
Idén már ötödik alkalommal indultam el a fenti elnevezésû túrán, mely egyben az ötödik rendezése is volt a Fitt-Fut Alapítványnak, ennek a megemlékezésnek az alkalmából. Az elsõ háromévi bejárás után, idén már másodszor volt lehetõség teljesítménytúraként is részt venni az emlékezésen.
Én – a múlt évhez hasonlóan – duplázást hajtottam végre. Korán reggel a még sötétbe burkolózó Nézsáról indultam el a sárga sáv jelzésen, a bejárás útvonalát követve. Az elõzõ négy éve hatása is, hogy lámpa nélkül tudtam, merre is kell mennem. A Belegrád-magaslaton már látszódott, hogy az idei fõ nehézség a sár lesz. A Kõ-hegyre menet már kezdett világosodni, de az is látszódott, hogy nagy a köd. Igazán jó érzés volt felérni a Kõ-hegy csúcsára és megpihenni kicsit a gyönyörû állapotú feszület mellett.
Lejtmenetben örömmel láttam, hogy a szív alakú tó szépen tele volt vízzel. Szedtem a lábaimat a bõven saras földutakon és hamarosan a szép fekvésû Rovnyára értem, melyet a helyiek Szopoka-pusztának is neveznek. Innen egy kevésbé sáros úton indultam el lefelé. Egy vadásszal lepõdtünk meg egymáson, de pár mondat után kiderült, hogy az én utam nem zavarja õt. Romhány elõtt ismét a hatalmas sár nehezítette a haladásomat, de az aszfaltra érve begyorsítottam, így 1.59’ alatt átértem Nézsáról a romhányi Dombi kocsmába és ezzel teljesítettem a bejárás (12,5 km) útvonalát.
Kicsit megpihentem, beszélgettem Maszlik Brigivel és Forgács Petivel (fõrendezõk) és nekiláttam a teljesítménytúrának. Ez már 22,5 km-es távot jelentett. Elõször a Törökmogyorófához gyalogoltam el, ahol kicsit szemlélõdtem, majd egy szalagozott részen kiléptem az OKT kék jelzése felé. Innen, szinte végig emelkedõ vitt fel a Romhányi-hegy (418 m) tetejére. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétemet és kanyarogtam át a Dél-hegy (445 m) nyerge felé. Az elõttem indultakat itt kezdtem el beérni. Egy bal kanyar után a már reggel megismert szakaszon mentem fel a Rovnyára. Mondanom sem kell, hogy a sár nem lett azóta sem kevesebb.
A Rovnyáról egy nagyon szép fekvésû, tisztásos lejtõ vezetett le Legénd szélére, a „Holland-faluba”. Itt találkoztam ismételten túrázókkal és vadászokkal is. Utóbbiaknak már megvolt a trófeájuk is, ami a kocsi platóján hallgatott. Legéndre már elsõként értem be a Fûzfa kocsmába. Nagyon finom volt a káposztás süti, kettõt is elfogyasztottam belõle. Kellett is az energia, mert ismét igen sáros úton kellett kifelé igyekezni a faluból. Elérve a tölgyest és az igazi meredélyt lett csak szolidabb. Aztán ismét a reggeli útvonalat értem el és már másodszor pihenhettem meg a Kõ-hegyen, a feszület mellett. Most azonban ellenõrzõ állomás is mûködött itt, ahol pecsételtem.
Innen már gyorsan elrepültek a kilométerek. Nézsára érve pedig próbáltam a lehetõ legtöbb sártól megszabadulni. A célt jelentõ Arizona presszóba 3.50’ után léptem be. A fõrendezõk pont kipakoltak és velük együtt kaptam meg a káposztalevest. Nagyon finom volt ez is! Megkaptam a dupla díjazásomat és elindultam hazafelé.
Nagyszerû túra, nagyszerû útvonal, nagyszerû rendezés!
Múzsla |
