Túrabeszámolók


Téli Mátra

kekdroidTúra éve: 20072007.01.27 18:31:46
Téli Mátra 42 - Újra túra, hóeséssel

Külön vártam a Téli Mátrát idén, hiszen ez volt (2005-ben) életem elsõ teljesített tt-je, akkor is és most is lenyûgözött a téli táj, az utak, a rengeteg résztvevõ és a profi szervezés. Sikerült a 6:50-es különbuszt elérnem Gyöngyösön, amely szépen megtelve indult Mátrafüredre. Az iskola felé menet láthattuk az éppen rajtoló futókat, gondoltam is, nem lesznek akkor olyan sokan... tévedtem. Az Erdészeti Szakközépiskola aulája tömve volt, ennek ellenére 7:16-kor már lepecsételt igazolólappal álltam az út elején.
Lajosházáig kellemes hullámvasutazásban volt részem, emelkedõ, lejtõ, emelkedõ, lejtõ, közben elõzések (engemet is és részemrõl is), gyors pecsételés a ponton. A hóesés miatt (apró szemekben, voltaképpen nem is olyan sûrûn esett) nem túl sok látszott a tájból, ráadásul a szél miatt nem is igen emeltem fel a tekintetem.
Kicsit melankolikusan érkeztem Mátraszentimrére az idõjárás miatt, itt két pohár meleg teával hangoltam magam jobb kedvre. Erõs emelkedõ a Darázs-hegyre, lejtõ, majd még nehezebb emelkedõ Piszkés-tetõre. A mezõny itt érezhetõen megfogyatkozott, szétszóródott, de mindig láttam magam elõtt valakit (vagy éppen mögöttem). A lejtõkön bele-belefutottam, most különösen jólesett. Galyatetõ felé haladva itt-ott már látszott valami a kilátásból, majd a Nap is kisütött - egy kicsit. Galyatetõn a pontõröknek most nem kint kellett fagyoskodni, ennek én is örültem, habár nem sokat idõztem ott.
Gyors tempóban indultam Nyírjes felé, közben néha felnéztem a földrõl (nem rosszkedvû voltam, csak nem akartam elesni), látszott a felhõbe burkolózó Kékes és a Csór-réti víztározó, valamint a Mátra déli hegyei. Lendületem a Csór-hegy oldalára vezetõ emelkedõn esett vissza, ez eléggé megviselt. Az ellenõrzõ állomás a Vörösmarty turistaháztól áttelepült az Országos Kék - kék háromszög elágazásához, gondolom, hogy megakadályozzák azt, hogy akinek erre hajlandósága van, az se hagyja ki a kék emelkedõjét az országúton gyalogolva. Nekem amúgy tetszik ez a módszer.
A turistaháznál erõlevest kaptunk, itt elvált a 36-os táv, helyette becsatlakozott a 26-os, amelyen igen sokan indulhattak, hirtelen ugyanis megnõtt a népsûrûség.
Néhol jeges úton (amelyre nagyon figyelni kellett, ezért aztán megint nem sokat láttam az erdõbõl) séta a Pisztrángos-tóhoz (köszönet a sporttársnak a zsíros kenyérért, sajnos nem emlékszem a nevére, pedig ki volt írva).
A Gabi halála sosem volt a kedvenc emelkedõm a Mátrában és ez úgy tûnik, nem is fog megváltozni. Pedig mindenki azt mondta, akivel beszéltem, hogy nem is olyan veszélyes - vagy csak mindenki kemény legény és nem vallja be :).
Kékesre társaságban mentem, lefelé már egyedül. A piros sávig nem is volt gond, hiszen sütött a Nap, lehetett kocogni, akit megelõztem, készségesen elengedett, aki engem megelõzött, azt is igyekeztem a lehetõ leghamarabb elengedni. Aztán a kifeszített kötelek ellenére (megint, köszönet érte a támogató sporttársnak, az õ neve is ki volt írva) sikerült egy szép esést produkálni, a mögöttem levõk szórakoztatására. Jött az utolsó ep. (nem is jött, mi mentünk oda), majd a patak mentén séta Mátrafüredre, ahol körülbelül fél perc várakozás után átvehettem a díjazást és egy poharat a teának.
Mindent összevetve még mindig az egyik kedvenc túrám a Téli Mátra, köszönet a szervezõknek a túráért, nagyon jól éreztem magam.