Túrabeszámolók


Magyarországi Forrástúrák

Cam MogóTúra éve: 20142014.04.08 13:10:46

 


Forrástúra a Bükkben 2014. Hosszútáv

Ez év tavaszán a Magyarországi Forrástúrák sorozat a Bükkbe látogatott. Egerben, a veretes nevû Fekete Ló Fogadó volt a rajt-cél helye. Az itinert kézbe kapva láttam, hogy akárcsak korábban, most is sok ellenõrzõ pont lesz, és ezeken valamilyen kérdésre adott választ vagy kódot kell beírni.

Az Eger patak mentén indultam el, a ligetben a reggeli fényben szebbnél szebb fákat fotóztam. Az elsõ forrás is a városon belül, a Makovecz-uszodával szemben csordogált. Ez a József forrás, ami egy olyan városi kút, ahova kannákkal és palackokkal járnak az emberek (Szegeden az Anna-kút is ilyen).

Kikecmeregve a városból a szekérutak ide-oda kanyarogtak és lassan emelkedtek. Egy tanösvényt értünk el, amely sorra látogatta a környéken található kaptárköveket és riolitba vájt sziklalakásokat. Csak találgatni tudtam, hogy kik és mi okból vájták a sziklába ezeket az üregeket? Mikor és miért laktak bennük? A Király-kút és Király-forrás környéke havasi legelõhöz hasonlított, legelészõ gulyával, gémeskúttal (na jó, ez nem a havasi legelõ jellemzõje...)

Majd üdülõtelepre értünk, felduzzasztott kis tóval. Síkfõkút házai, kertjei tele voltak szebbnél szebb virágzó fákkal. A tóparton a finom vizû Imre-forrás, mellette ellenõrzõpont. Itt Cserlaci személyesen pecsételt, és útravalónak elmondott nekünk egy viccet. Szikrázó napsütés, kék ég, madárfütty közepette indultunk tovább Cseres-tetõre. A forrásokhoz legtöbbször szalaggal jelzett kitérõkkel jutottunk. Katalin-forrás, Hármas-kút, Attila-forrás, István kútja, Szt. László-forrás. Volt közöttük szépen befoglalt, kifolyós, és volt néhány éppen-csak-víz-vagyok merítõs is. Ahol lehetett, ittam a vízbõl, mert szinte nyári meleg volt, és én folyamatosan szomjas voltam. Azért a változatosság kedvéért Várkúton, a turistaházban benyomtam egy korsó sört is.

A felsõtárkányi tóhoz leérve Gyõri fater pecsételt. Innen egy hosszú emelkedõ vezetett fel a Bükk- fennsíkra: Varróház, Pes-kõ ház. Egy darabig a régi kisvasút nyomvonalán haladtunk. Azután a Pes-kõ lenyûgözõ sziklatömbje alatt megkezdõdött az igazi emelkedõ, ami az Õrkõ-rétig tartott. Katonasírok után Bélapátfalva felé vettük az irányt. A gyári tó elõtt volt egy etetõpont, ahol jó kis társaság gyûlt össze. Mindenki habzsolta a vajas- májkrémes- zsíros- lekváros kenyereket, szörpöket, de volt itt parizer és sütemény is.

A Bélkõ csodálatos látvány, fõleg naplemente idején, ahogy visszatükrözõdik a tóban. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a következõ forrás a Bélapátfalvi Apátság tövében csordogált. Mindig megragad engem ez a templom, most is jó néhány fotót készítettem róla. A kéken továbbhaladva láthattunk egy szép naplementét, de még sokáig lámpa nélkül lehetett menni. Azután már sötétben keresgéltük a további forrásokat, és ez bizony csapatmunka volt - nekem egyedül nem hiszem, hogy sikerült volna. Volt olyan is, hogy megálltunk, leoltottuk a fejlámpát és csak bámultuk a szikrázó csillagokat. Szarvaskõ után hosszú menet következett, aminek a végét már Eger utcái jelentették. Éjfél elõtt félórával értünk be Vinattival, akinek ezúton is köszönöm a társaságát, mellyel szinte észrevétlenül küzdöttem le a városba bevezetõ hosszú szakaszt. A célban kapott jelvény mellé még egy harmadik tájegység teljesítéséért járó, nagyon míves jelvény is járt. Köszönjük a rendezõknek a túrát!