Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

ZiribárTúra éve: 20072007.02.04 23:26:23
Barlangtól-Barlangig - 2007.02.04.
Táv: 20,5 Km
Szint: 910 m

Vasárnap reggel 5 óra 30 perckor keltem, hogy idõben tudjak indulni a túrára. Korán akartam regisztrálni, de ez nem igazán jött össze, mert vasárnap minden közlekedési eszközre háromszor annyit kell várni, mint egyébként. Így történt, hogy bár 6 óra után indultam a IX. kerületbõl,csak 7.30-ra értem a Szemlõ-hegyi barlanghoz. Nagyon jó volt, hogy meleg helyen lehetett regisztrálni, mert én már most nagyon fáztam, átkoztam is magam, hogy nem öltöztem melegebben. Gyors regisztrálás után 7.45-kor indultam el, egyedül (a párom vállalta, hogy vigyáz a gyerekre, amíg én stresszt oldok egy jó kis túrával). Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha eltévedek, vagy kifulladok, de gondoltam, csak megoldom valahogy.

Rögtön az elején be is jött az eltévedés. Hiába olvastam az itinert, nem volt világos, hogy hol kell elkanyarodni. Egy másik lány is hasonló helyzetbe került, így már ketten néztük a térképet, de így is sikerült plusz 1,5 km menni, mire rátaláltunk a Mátyás-hegyre vezetõ K+ jelre. Nekem rögtön ez az elsõ hegy nagyon nehezen ment. Teljesen kifulladtam, mire a tetejére értem, de legalább a nap csodásan sütött és szép volt a kilátás. Rájöttem,hogy nem kellett volna még egy pulóver, ahogy az elején gondoltam. (szép kilátásban egyébként nem volt hiány a túra során, tekintve, hogy Budapest szinte valamennyi valamire való "hegyét" megmásztuk.)A Mátyás-hegyrõl leérve megtaláltam az elsõ EP-t.és megkaptam az elsõ matricát. (minden matricán egy denevér volt, és az EP neve.)

Gondoltam, ha már a Mátyás-hegy is kifogott rajtam (majdnem), akkor mi lesz a Hármashatár-hegyre menet. Ez azonban a vártnál jobban ment, csak az utolsó 50 m volt kaptatósabb a Kék jelzésen. Az EP a hegy tetején, süvítõ szélben várta, hogy ragaszthasson egy matricát az igazolólapokra. Gyors ivás, és gyerünk tovább. Még a szendvicsemet is útközben ettem meg. A HHH-ról a Hûvösvölgybe vezetõ utat már ismertem, így nem féltem, hogy eltévedek. Különben is, itt már tömött sorokban vonultak a túrázók lefelé a sárga jelzésen. Páran tettünk egy kis kitérõt az Újlaki-hegy felé, mert úgy értelmeztük az itinert, hogy arra kell menni. Itthon láttam a mellékelt térképvázlaton, hogy nem is kellett volna kitérõt tenni a sárgán, hanem lehetett volna tovább menni a kéken. Mindegy én nem bántam meg, mert szép kilátás nyílt innen is és a hegy teteje is érdekes sziklás volt. Ezután egy elég csúnya lejtõ után elértük a Határ-nyerget, ahonnan már csak lefelé kellett menni a Hûvösvölgyig. Ez volt a túra egyik legkényelmesebb szakasza. De tudtam, hogy még elõttünk van a Hárs-hegy.

Elértük a Kisvasút végállomását, ahol többen azt hitték, hogy itt van az EP, pedig az útvonalvázlat világosan jelölte, hogy az EP a Nagy-rét túloldalán egy parkolóban van. Ez volt a 3. EP, ahol a matrica mellé, két kis csokit is kaptunk. Megálltam egy padnál és úgy gondoltam, most már eltehetem a térképet, hiszen itt én már jártam, nem fogok eltévedni és elindultam balra. Nem kellett volna. 5 perc után gyanús lett, hogy senki nem jön erre. Mégiscsak elõvettem a térképet és láttam, hogy jobbra kellett volna mennem, úgy hogy visszamentem az EP-hez és újra elindultam, most már a jó irányba. Nemsokára elértük a P jelzést, ami felvezetett a Hárs-hegyi körútig. Ez egy elég brutál sziklás emelkedõ volt, ami csak nem akart véget érni. Mikor már azt hittem, hogy pihenõ jön, észrevettem, hogy az elõttem járók már egy szinttel feljebb vannak, vagyis egy szerpentin kanyargott fel a hegyre. Éreztem, hogy elkezd görcsölni a lábam, ezért jobbnak láttam megenni a két csokit, hátha segít. Segített, de 15 perc múlva megint elkezdett görcsölni a lábikrám, azután a talpam. Amikor megláttam a Kaán Károly kilátót felsejleni a fák között, elhatároztam, hogy csak azért is felmegyek, nem fog egy dombocska kiszúrni velem. Ráadásul, én becsületesen követtem a sárga jelzést, ami egy kis kunkorral vitt fel a kilátóhoz, amikor láttam, hogy mások találtak egy rövidebb utat. Többen felmentek a kilátóba, volt aki azt hitte, hogy itt az EP, de itt nem volt. Én csak az elsõ emeletig mentem, mert nagy szél volt, és a lábaim sem voltak túl jó állapotban.

A kilátótól lefelé kellett menni egy elég durva lejtõn a Báthori-barlanghoz. Az EP elõtt még kötelet is kifeszítettek a figyelmes rendezõk, mert elég csúszós volt a lejtõ. Így sokkal biztonságosabb volt. Itt volt a 4. EP. Maga a barlang le volt zárva egy elég csúnya ajtóval, de azért lefényképeztem. Innen átmentünk a Kis-Hárs-hegyre, ahol nem másztunk fel a kilátóba, mert életveszélyes. A kiírás szerint, állítólag 2007-ben fogják felújítani. Reméljük! Innen elég gyorsan lehetett haladni lefelé, az út jó volt, nagyon enyhe dagonyával. Kijutottunk az erdõbõl és az aszfalton folytattuk utunkat. Az egyik utca végén rá lehetett látni egy mészkõ sziklára, ami innen szörnyen magasnak tûnt. Egyik túratársunk megnyugtatott, hogy fel fogunk mászni a tetejére. Ami ezután következett,az tényleg nagyon brutál volt. Lépcsõ, lépcsõ, lépcsõ, vagy aki akart mehetett a mellette kitaposott kis ösvényen. Én azt hittem, hogy soha nem érek fel, de mások is voltak ezzel így. De feljutottam, és nagyon tetszett (a sok szemét nem, de a kilátás igen.) Én Bp-en születtem, de még soha sem jártam erre. A Vaskapu-barlangnál volt az 5. EP. És innen megint felfelé kellett menni, de szerintem ezt már mindenki megszokta. Ezután megint aszfalt következett, egészen a Balogh Ádám szikláig. Itt már várt minket a helyi hajléktalan, aki nagyon készségesen mutatta az irányt. Az itinerben is így szerepelt: "a hajléktalanok által lakott barlang mellett haladjunk el..." Ismét aszfalt, majd következett a Ferenc-hegy. Szerencsére ez már nem volt túl magas, sõt szinte nem is vettem észre, hogy "hegyen" vagyok. Ekkorra már szétzilálódott a csapat, siettem, ezért se magam elõtt, se magam mögött nem láttam senkit jönni. Csak reméltem, hogy jó felé megyek.
Végül 5 óra 9 perces idõvel érkeztem vissza a Szemlõ-hegyi barlanghoz, ahol szép kitûzõ és elõre kinyomtatott névre szóló oklevél várt. Ezen kívûl kaptunk egy csomó anyagot a barlangról és további rendezvényekrõl. A galérián forró tea és mindenféle kenyér (vajas, lekváros, stb.) várta a beérkezõket.

Összefoglalva: szinvonalas rendezés volt, jól használható itinerrel és útvonal adatokkal. Az ellátás is rendben volt, a viszonylag alacsony nevezési díj ellenére. A rendezõk gyorsak és barátságosak voltak, a szallagozás néhol nem volt elég észrevehetõ, de legalább volt. Mindent összevetve, jó túra volt, csodaszép tavaszias idõvel. Én kellemesen elfáradtam és nagyon jól éreztem magam. Köszönet a rendezõknek. Találkozunk a Bia 25-ön (azt is a CSBT rendezi)!!