Túrabeszámolók


Szent László

MúzslaTúra éve: 20072007.02.06 11:55:17
Szent László 35

Nem, nem tévedés. A sok helyen 33-nak nevezett hosszú táv bõvült távolságban már jó pár évvel ezelõtt, csak bizonyos helyeken még mindig így emlegetik.

A múltat tekintve, anno 2002-ben lett megrendezve elõször ez az igen szép útvonalvezetésû túra. Én akkoriban kerültem be a topikosok körébe és emlékszem, hogy mennyien mentünk el erre a rendezvényre. Mivel akkor száraz, fagyos körülmények voltak, a bringás teljesítés mellett döntöttem. Azóta úgy adódtak a programjaim, hogy mindig ki kellet hagynom ezt a túrát, de a múlt évben végre ismét eljutottam rá, ahol is sétáLóssal Tusnyikkal valamint Szahotennel teljesítettem a havas, zúzmarás túrát.

Idén OT Pisti kerékpáros barátommal robogtunk Pásztó felé a reggeli zuhogó esõben. Az autót leraktuk a célban, majd elsétáltunk a vasútállomásig. Az esõ még mindig esett. A vonatra várakozva megjöttek váci ismerõseink, akik a buszos átközlekedést javasolták. Így legalább megelõztük a vonatot és viszonylag nyugodt körülmények között nevezhettünk. Nem kritikaként, de megemlíteném, hogy a szervezõk EGY íróeszközzel rendelkeztek összesen. (Tudom, én is hozhattam volna.) Némi huza-vona után hétkor el is rajtoltunk.

Pisti egy bolttal kezdett, én addig a világító holdról készítettem felvételeket. Aztán beálltunk a váciak csapatába és igyekeztünk nem elesni a Zagyva hídján. A hajnali esõ elõtt ugyanis még erõs fagy volt, így egy vékony jégpáncél húzódott meg a vizes burkolat alatt.

Hárman a csapatból elkezdtek futni, õket már csak a célban láttuk. Az elsõ pont gyorsan meglett. Talán ilyen gyorsan egyetlen túrán sincs ep., hiszen 8 perc alatt már ott voltunk. Az itt kezdõdõ emelkedõre jól emlékeztem még a múlt évbõl, hiszen a „hevesi fiatalok” simán kenték neki a 6,5-es átlagot. Szeretem nagyon én is a hegyeket, így nem is apróztem el a lépteimet, hanem nekiugrottam a szintnek. Útközben meg-megálltam és megörökítettem a felkelõ nap okozta árnyjátékokat. Látszott, hogy a Kerek-bükk „szoknyája” még havas.

A Csapás-tetõn bevártam Pistit és a csodaszépen pompázó napsugarak közepette ereszkedtünk le Szentkútra. Nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig külön öröm, ha itt lehetek. A pont személyzete velünk együtt érkezett a remete-barlangok feljáratához, így a pecsétet (aláírást) már itt megkaptuk. Jó kis emelkedõ következett, majd a végén parádés kilátás és igaz csönd fogadott.

Innen egy hangulatos utacskával értük el a Szent László hasadékot. Útközben láttuk, hogy az orkán kidöntötte a világító keresztet. :-( Igazából itt kanyarodtunk rá az eredeti útvonalra, ahol is a patanyomnál mûködött anno az ellenõrzõ pont. Ezen a szakaszon elfutottak mellettünk ketten, majd kissé feljebb a kõolaj vezetéknél hagyott el bennünket Sápi Endre (nem tudom, hogy megismert-e).

Szerelvényigazítás után beértünk a Szálláska-völgybe. Sámsonháza evangélikus temploma már messzirõl látszódott és lassan elértük a frissítõ állomást is. A tea szerencsére nem volt forró és gyorsan felhörpintettük. Az átlagunk még mindig nagyon bíztató volt, aminek Pisti is nagyon örült, hiszen a hat órán belüli beérést céloztuk meg.

Nagybárkányból is elõször a temploma látszódott arról a dombról, amit elõtte le kellett küzdeni. Ez a templom viszont kicsit többet jelent nekem a környékbelieknél, mert anno az itteni plébános adott össze bennünket.

A kajaponton jó kis frissítést tartottunk. Minden nagyon finom volt, de nagyon nem ettük magunkat degeszre, hiszen következett a túra neheze. Nekiugrottunk hát a domboldalnak és egyenletes tempóban próbáltunk meg túljutni a nagyon saras földúton. Útközben egy sporttársat visszaelõztünk. Kissé feljebb érve már javultak a viszonyok és szépült az erdõ is. Az egyik fán találkoztam az „Élet gyöngyei” zarándokút jelzésével is, aminek a végigjárása nagy-nagy tervem.

http://www.eletgyongyei.info/zarandokut/

A nyeregben készítettünk pár fotót, majd egy rövid lejtmenetet követõen ismét nekivágtunk az emelkedõnek. Gyönyörû volt a kilátás és az orkán erejû szél csak még tisztábbá varázsolta a levegõt. Azt hiszem, hogy ez a szakasz a Cserhát-hegység krémje, legalábbis számomra.

Jöttek sorban a csúcsok (ill. azok nyerge) Köves-bérc, Varjú-bérc aztán egy nyiladék majd Nagy-kõ-tetõ (az állomás kivitelezésében én is részt vehettem anno). Tavaszias idõben ereszkedtünk le a Garábi-nyeregbe és láttunk neki az utolsó három csúcsnak. Természetesen a Macska-hegy panorámája megállásra késztetett bennünket. A Purgán megemlékeztünk a mai nap csúcsáról és elkezdtünk ismét ereszkedni. A köves, technikás ösvényrõl már látszódott a kilátó. Idõközben megelõzött bennünket egy futó is, de nagyon el lehetett fáradva, mert a csúcshoz már együtt értünk fel. Betmen70 pecsételt és váltottunk pár szót, majd elkezdtünk ereszkedni. Az idõvel jól álltunk, hiszen egy óránk volt még a nyolc km-re. A tempó ellenére ezért meg-megálltam fotózni, mert nagyon szép erdõk húzódtak az út mentén.

Eleinte még csak a keréknyomok voltak sárosak, de kiérve a mezõre már komplett betöltötte a mozgásterünket. Jó pár kilóval lett nehezebb ekkor a bakancsunk. Amikor kissé javultak a viszonyok lepucoltuk a lábbeliket.

A lejtmenetben végig lehetett gyönyörködni a panorámában. Bõven volt mit fotózni is, többek között a Muzsla vonulatát. :-) A tanyánál a kutyus nem jött elõ és hamarosan le is értünk a 21-es fõútra. Átkeltünk rajta és a tócsák áztatását kihasználva ismét pucoltunk egyet. Ekkor húzott el ismét egy futó.

Szedtük a lábainkat és 12.55-kor már Parádi Lacival kezeltünk. Az elsimerések átvétele után elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit is.

Igazán nagyszerû túra volt! Az útvonalválasztásról pedig csal legekben tudok beszélni!

Remélem, hogy jövõre is szabad szombatom lesz ezen a napon. :-)