Nemszázas teljesítménytúra
Bakony
2014.06.21-22.
Hol is kezdjem?Mert ehhez a menethez bizony elég kacskaringós út vezetett.Sok töprengés,naponta módosuló elképzelések,kételyek,félelmek mentén folyt a felkészülés és bizony a döntés csak a túrát megelõzõ este született meg.Makacs hátfájással küzdök a Lepke 40 óta,azért nem a pontos dátumot írom,mert az már oly rég volt,oly aggasztóan rég,hogy már szinte a hónap sem rémlik.Nem is tudtam annyi rávezetõ túrát teljesíteni amennyi szerintem szükséges lett volna,lényegében egy Négyszögletes kerekerdõ 55 és egy Oroszlány 60 tapasztalataiból vonhattam le következtetést.Azok viszont elkeserítõek voltak.Megállapítottam,hogy a 100 most sok.
Aztán eltelt 1 hét…
Majd még pár nap…..hátfájás nincs(fõleg ha bemagyarázom magamnak..:))….közeleg a Nemszázas….szerda…csütörtök…dönteni kellene..:)Sok a 100(107),de a túrát mindenképp meglátogatom,megyek a 70-re.Levélváltások Bazsival,elõnevezek a 70-re,örülnek nekem,nagyon jólesik!Aztán átnevezési tervek jönnek szóba,elvileg erre Bakonybélben a 45. kilométer környékén van mód.Megy az agyalás….:))
Majd eljõ a túra napja:Leautózom Vinyére,barátsággal fogadnak-No mi lesz?-kérdezi Bazsi.-Megyek a 100-ra,ha beledöglök,beledöglök,lesz ami lesz,majd kiderül!-mondom én.-Ugye megmondtam,veti oda Zoli Bazsinak,mármint hogy úgyis a 100-on fogok indulni.Megint nagyon jólesik a bizalom…kösz fiúk!:)Nevezek tehát a 100-ra,átfutjuk az útvonalat,Kerteskõi-szurdok idén is kimarad,egyáltalán nem bánom,a táv így is 107,szurdokkal meglenne a 110 is.Nekivágok.Hosszú nadrágban tolom,Az Oroszlány 60-on az idegösszeroppanás határára jutottam amiatt,hogy vagy 65ször kellett levennem a bakancsot a belejutó kavicskák miatt.Nem szeretem melegben a hosszú nadrágot,de az elõbb említettek miatt elviselem.Az aláöltözet póló fölé még felveszek egy vékony polármellényt.Öltözetrõl ennyit.
Kisétálok tehát Vinyérõl,a Kõpince-forrás(ok) felé veszem az irányt.A Cuhában víz alig mutatkozik,simán átkelek a túloldalra.Töltök egy palack forrásvizet majd elindulok a jobb parton.Kisebb emelkedõ mindjárt itt az elején,a fonódott sárga/zöld sávon hagyom el a völgyet majd a zöld nemsokára felkanyarodik a Zörög-tetõ irányába én viszont maradok a sárgán.Jobb ez így nehogy már mindjárt hegymászással indítsunk,szépen átóvatoskodunk Csesznekre itt a hegy lábánál.Egy szakaszon a sárga eltûnik-kivágták a jelzett fákat-az irány viszont egyértelmû,no meg ismerõs terepen járok.Szántóföld szélén jobbra,majd hamarosan ismét be az erdõbe,gyönyörû bükkösben folytatódik a menet,közben szép kilátások rögzíthetõek a bakonyaljai lankákról.
Sárgáról letérek,átváltok a S+-re,ezen az átkötõ jelzésen érem el a Zörögrõl(jobbomról)befutó zöldet,ami aztán a Suttonyi aluljárón keresztül szépen bevezet Csesznekre.
Szép arcát mutatja a falu,az idõjárásra sem lehet egy rossz szavunk sem,az égen gyönyörû gomolyfelhõpamacsok úsznak,a hõmérséklet ideális 20 fok körüli,esõ sem várható.Bánhatja aki otthon maradt!:)Szóval Csesznek.Kõmosó-szurdok bejáratánál 7:55-kor pecsételek(pecsételnek nekem),majd a szurdokvölgyet végigjárva érek ki a falu tulsó végére.Szurdokban nem fotózok,kevés a fény.Falu szélén elköltöm a szokásos reggelimet,a változás annyi a korábbiakhoz képest,hogy a közkifolyót lezárták.Sebaj,az 5. kilométernél azért ez még nem jelent különösebb problémát.Innen a piros sáv a követendõ,azon haladok a Töbör-hegy irányába,közben néha vissza-visszafordulok fotózni,érdemes!Tényleg gyönyörû idõt fogtunk ki!Töbör-hegy oldalában hullámvasutazok,egy futó leelõz,ezen kívül eseménytelen a szakasz.Itt is van az Ördög-árok bejárata,betérek,mint szinte mindig,az árok csont száraz.Viszont nagyon látványos,nem is kapkodok,egy 70-en induló sporttárs elõz le,majd egy csinos futó lányka,ezután ismét egyedül maradok a gondolataimmal….
Azért a szárazságnak elõnye is van,lényegesen könnyebb így az árok átjárása.Annyira semmi víz nincs,hogy még a Gizella-átjáró(Ördög-gát)medencéje is porzik(kis túlzással:).Egy csepp víz,annyi sincs benne.A gátat most is a tereplépcsõn kerülöm ki,nézegettem a sodronyt de aztán mégsem.Haladok tovább,átkelek a kisebbik gáton,majd fellépek azon az érdekes letörésen,innen kezdve lényegesen szelídebb a terep.Jó párszor keresztezem a patakot mindenféle nehézség nélkül,itt a fentebbi szakaszon is alig-alig van víz a mederben.A zöld sáv megérkezésénél aztán újabb pecsét kerül a lapra,egy csoki meg a bendõbe.
Zöld sávra váltok tehát,ezen haladok a Kõ-árok bejáratáig,onnan a piros kereszt vezet fel Gézaházáig.Kiérve az erdõbõl megint csak elámulok a természet szépségén amit a látványos felhõzet csak fokoz,készül is jó pár fotó,késõbb a galéria elkészítésekor nehéz szívvel törölök egyet-egyet-ha ez nem így lenne a fotósorozat állna vagy 200 képbõl,azt meg ki nézné végig…?:)Átkelek a 82-esen,a Zsellérek-földjét taposom,valami növény állandóan rátekeredik a lábamra,lépéskor meg néha valami pukkanásfélét hallok-hát nézd már ez meg itt borsó!Borsót még úgysem ettem egy túrán sem,örömmel bontogatom egymás után a hüvelyeket:)))Elérem a piros 4zetet,átállok arra,ezen ereszkedem le az Aranyos-völgybe,azon meg a Cuha völgyébe.Az Aranyos-völgy egy szakaszán szemben feltûnik a Kõris-hegy vakítóan fénylõ radargömbje,de marha messze van az még,gondolom.:)Porva-Csesznekre ha jól rémlik valamikor 11 óra környékén érkezem.
Nincs nyitva a turistaház.Ajjaj,ez semmi jót nem jelent,mármint az ebédemre nézve.:)Bemegyek pecsételni a büfébe,Anita majd csak késõbb jön,tudom meg a büfés sráctól.Hát ez van,a tojásos nokedli ma nem lesz megmikrózva.Sebaj,így is finom.Békésen falatozok,közben több túratárs is érkezik.Te szoktál beszámolókat írni?-kérdezi egyikük.Szoktam,így én.Aha,akkor te vagy a „nokedlis”!Én bizony,válaszolok nevetve,mondjuk még midig jobb,ha valaki nokedlis,mint ha nokedli lenne…:))Másik srác kérdezi melyik távon vagyok,elárulom,ja õ is-mondja,csak az a baj,hogy a sarkán már most vízhólyag van.Elkeseríteni nem akarom,lebeszélni se semmirõl,így csak annyit mondok,hogy az bizony elég nagy baj…Aztán szép lassan mindenki elszállingózik errõl a szép vasúti megállóról,én is visszahúzom a bakancsomat és elindulok Borzavárra.
A zöld sáv a turistaház mögött hamar felkanyarodik Porva felé,mi maradunk a jelzetlen murván,ezen jutunk át Borzavárra.Az erdõ sem csúnya de mikor kiérek belõle a Keskeny-dûlõre szinte eláll a lélegzetem annyira szép a táj.A vetemények arany és ezer árnyalatban játszó zöld színe,a homokút barnája,az ég kékje rajta a gomolyfelhõzet fehérjével valami olyan színkavalkádot alkotott ide,hogy csak kapkodom a fejem és a fotómasinát csúcsra járatva haladok elõre.A túra egyik legszebb része ez a máskor oly jellegtelen vidék szerintem.Készül itt is vagy 30 kép,fájó szívvel törölöm a többségét a már említett okok miatt.
Beérek Borzavárra.A közkifolyó,ahol az itt szokásos mosakodást szoktam megejteni,nem hogy el van zárva,de nincs is.Eltûnt.Elvitte a rezsicsökkentés.Bár nincs kánikula a sót azért már lemosnám az arcomról,bízom benne,hogy a lentebbi kék kút nem jutott az elõzõ sorsára.Mert ha igen,mehetek vissza a temetõhöz,ott láttam mûködõ csapot.Szerencsére ez még áll,ki is használom,lecserélem a felmelegedett vizemet és beteszem az éjjel lefagyasztott mellé,több palack együtt tovább tartja magát hidegen.Jól lemosakszom aztán a templom mögött a templom renoválása miatti káoszban alig észrevehetõ meredek ösvényen kikapaszkodok a faluból.Hát mit mondjak,a látvány itt sem csúnya,a távolban a Kõris-hegy zárja a látóhatárt,elõtte szépen megmûvelt mezõgazdasági területek,és ez a gyönyörû égkép….!
Aszfalt szélén baktatok el Szépalmapusztáig,onnan a lovak melletti köves úton haladok tovább.Ahol a kerítés véget ér(a sarkánál)lekanyarodok az útról(itt jó lenne valami ebbõl az irányból is látható nyilazott kék sáv jelzés)majd kisebb mezõ mellett az erdõ szélén haladva követem az itt csak a térképeken létezõ jelzést.Erdõ sarkánál aztán már van újra,csak az a baj,hogy aki itt nem ismerõs idáig talál el nehezen szerintem.Kis erdei szakasz után újra burkolt útra érek,nevezetesen a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára,azon jobbra fordulva elgyalogolok az egykori Kisszépalmapusztára.Emlékszem,mikor úgy 7 éve elkezdtem teljesítménytúrázni még állt itt egy lerobbant épület az egykori település mementójaként,mára már az is eltûnt,helyette van néhány pad asztallal meg esõbeállót is ácsoltak dolgos kezek,nagyban megkönnyítve ezzel mondjuk egy pontõrcsapat életét.Találok is pontõrpárost a padoknál,a felkínált ételt most kihagyom,tart még a nokedli ereje,iszom pár kortyot,majd nekivágok a túra legdurvább kaptatójának.
Hát igen,ez a kék sáv-szakasz nem piskóta,vagy 240 métert emelkedsz 2 kilométeren belül,a turistautak közül ez a hegy meghódításának egyik leggyorsabb ám de legnehezebb változata is.Valamikor délután kettõ körül vagyok fent a tetõn,sok turista múlatja itt az idõt,többek elhûlve hallgatják a pontõrök beszámolóját a mai túra távválasztékáról…:)Kõrisrõl lefelé a piros sávon,elõször aszfalton kanyarog a szerpentin majd letérek róla és szép bükkösben vesztem tovább az elõbb keservesen összekapart szinteket.Negyed négykor pecsételek az Odvaskõ Hotel parkolójában.
Bakonybélt a Gerence bal partján futó néha elég technikás fel-le szakaszokkal tûzdelt kék kereszt jelzésen közelítem,közben utolér egy páros akik még valahol Porva-Csesznek környékén elõztek le…(???)Kiderül,hogy Attila és Tamás bizony elindultak a kék kereszten,csak épp rossz irányba,még szerencse,hogy ezt viszonylag hamar észlelték,nem mondjuk Hubertlaknál tudatosult bennük a hiba.Újra leelõznek,gondolom szeretnék behozni az 1-2 kilométeres hátrányt,megint csak egyedül maradtam.Jön Bakonybél,közeleg a 70-re való átnevezés lehetõsége.Ez a legnehezebb,mikor van ilyen lehetõség és lenne ok is a rövidítésre.A derekam bizony nem tünetmentes.Menni viszont van kedvem,bakker ez mégiscsak a Nemszázas,én ezzel a túrával már a születésétõl fogva szinte együtt élek,mára már négyszeres indulóként,eddig kétszeres teljesítõként nehogy már átnevezzek egy rövidebb távra!!:))
Beérek a faluba,a buszvárónál lemosakszom és bekenem a derekam a doktornéni által felírt krémmel.Pár perc és mintha kicseréltek volna!A friss hideg víz és a derekamat kellemesen égetõ krém meghozta a várt hatást,kérdés egyszer és mindenkorra eldöntve,én még látni akarom a Pisztrángos-tavat,látni akarom Németbányát is,úgyhogy semmi átnevezés irány a 107!!Átgyalogolok Bakonybélen,ezen a gyönyörû környezetben felépült településen,közben veszek egy jéghideg kólát,ma már a másodikat.Megiszom a felét,a többit elteszem késõbbre.Mint említettem nincs ma kánikula,viszonylag sokáig iható hõmérsékletû marad a folyadék a zsákban.A központban érem utol az épp frissítõ Attilát és Tamást,hármasban indulunk el Szentkút irányába.Innentõl lényegében a trió együtt is marad.
Szent-kútnál számba vesszük a lehetõségeket és úgy döntünk,hogy ma kihagyjuk a Fehér-kõ-árok dzsindzsáját,otthagyott fatörmelékét és a kicsit hosszabb,de kényelmesebben gyalogolható murvás úton jutunk el az amúgy is a murvás út végén ránk váró pontõrséghez.Hát ez a murva bizony jó hosszú,nagy megkönnyebbülést érzek mikor végre feltûnik a pont.Pecsét mellé energiaital jár,igaz,hogy taurin már nincs benne,de azért a koffein jól jön,le is burítok egyet gyorsan.Pár percet elidõzünk itt,zoknit,lábat szárogatok,a pihenés sem esik nehezünkre,pár falat ennivaló is lecsúszik.Felkerekedünk aztán,a pilóta emlékmû mellett elhaladva ráállunk a piros sávra.Ezen haladva jutunk le a Hajag lábához.
Hurrá,a kaszálón nincs embermagasságú növényzet!!Ez több okból is üdvözlendõ,egyrészt jóval szebb így a táj,másrészt talán megúszunk jó pár kullancscsípést,tavaly Zsuzskával ezen a szakaszon fejenként begyûjtöttünk vagy hatot.Hát igen,a jelzés itt ritka mint a fehér holló,néha azért én észreveszek egyet-egyet,de aki nem ismerõs errefelé bizony agyalhat,hogy akkor most merre is az arra.Az itiner egyébként segít.Elérjük Öreghálást,balunkon nem messze vaddisznócsaládot ugrasztunk ki a dagonyából,ráállunk a piros keresztre.Piros kereszt jól követhetõ aztán kiérünk a murvára.Elvileg a piros kereszt itt keresztezi az utat és fut tovább Csehbányára.Legalábbis tavaly még így volt,a térképen is így van.Most viszont a szembeni ösvényen nem látunk jelet,a fák nagy részét itt kivágták.Ez az a keresztezõdés ahol jobbra kell mennünk Németbányára?Elbizonytalanodom,jelet keresek.Találok is egyet a murva balos ágán,elég frissnek tûnik.Akkor lehet,hogy még tovább arra.Viszont arra lejt az út,az itiner meg emelkedésrõl ír.Tamásék beizzítanak egy helyzetmeghatározást,abból kiderül,hogy most kell jobbra térnünk.Az itiner is ír egy nagy fatörzset,az is van itt,menjünk jobbra!A látottak szerint a jelzés nyomvonala itt módosult tavaly óta.Megyünk tehát jobbra,késõbb aztán ismerõs a vidék,még azt az ösvényt is megtalálom,ahol annak idején letértem,mikor még itt fordított volt a túra útiránya.Megnyugszom.
Pár kilométer kanyargás a murván majd jó fél óra az erdõben és már itt is vagyunk a Pisztrángos-tó mellett.A út melletti forrás mûködik,a felmelegedett vizet lecserélem,társaimnak is folyadékpótlást javasolok,mert ha Németbányán esetleg elzárták a köztéri csapot a Hubertlaki-tóig,de lehet hogy Kisszépalmáig nem lesz erre módunk.Azután elsétálunk a pontra.Itt aztán hatalmas vidám társaság székel,emelkedett a hangulat!Jó arcok amúgy,kiderül,hogy 3 éve õk mentettek le a Hajagról,a viszontlátás okán közösen örülünk egymásnak.A bogrács épp most ürült ki-mondják,ha fél órával elõbb érünk ide még abból is megkínáltak volna!Ehelyett sörrel,borral kínálnak,a pálinka már elfogyott,ezeket azonban különbözõ okokból kénytelenek vagyunk visszautasítani,a kólát viszont szívesen elfogadjuk.Közben ellenõrzöm a talpam állapotát,idejövet már enyhén elkezdett égni,megelõzve a bajt a kritikus helyeken leragasztom.Ez késõbb kiváló döntésnek bizonyul,egyetlen vízhólyag nélkül letudom a túrát.
No,de ne rohanjunk ennyire elõre,búcsút intünk a csapatnak és belevetjük magunkat a nagy bakonyi éjszakába!
Németbánya jön tehát,gondolkodunk,hogy a sárga hal jelzésen vagy a kiírás szerinti el-eltünedezõ sárga kereszten ereszkedjünk-e le a faluba,én utóbbit javasolom a korrektség kedvéért,az a követendõ hát menjünk arra.A jobbos letérõ simán megvan,viszont a meredek balos ösvény nincs seholElkezdek izgulni,hogy hogy fognak engem szidni Tamásék,ha kénytelenek leszünk visszamenni a hal jelzéshez….Aztán megtalálom az ösvényt,fentebbre emlékeztem,hát kicsit lejjebb lett meg.Lecsorgunk rajta a faluba.A községházában valami rendezvény folyik,szerencsére a csapból is folyik valami,ami nem más mint víz,ennek azért örülök különösképp,mert így újra tudom krémezni a derekam és a kezemrõl le tudom mosni a csípõs maradékot.Véglegesen beesteledett közben,igaz már a falu feletti ösvényen is elkelt a fejlámpa.Most viszont már tényleg sötét van.Az Üvegtigris már rég bezárt,a mindig mattrészeg partizán sincs sehol….
Kigyalogolunk a faluból a Gesztenyés utcán(az itiner itt valami Z jelzésrõ ír,ilyen sem a helyszínen sem a turistatérképen nincs)innentõl jó darabon az itinerre vagyunk utalva,pár kilométer jelzetlen szakasz következik.Az itiner viszont jó.Igaz egy helyen kis félreértés áldozatául esünk,Tamás egy sorral eltéved az olvasás közben és 100 méteren belül várjuk ezért a jobbos letérõt,500 méter után már én is aggódok,aztán kiderül a hiba,egy kilométer múlva be is fut a várva-várt jobbos.Na ezt a jobbost aztán várta a fene!!:)
Vagy 100 méter szintet veszítünk el egy rendkívül nehéz talajú,fatörmelékes,köves lejtõn,miközben a Hosszú-hegyról lezúdulunk a Csollányos-völgybe.Marhára nem esik jól ennyi gyaloglás után már az ilyen meredek,bokatörõ lejtõ.Leérve aztán még kicsit bizonytalankodunk is az embermagasságú csalánosban de végül kitalálunk az aszfaltra,ahol balra fordulunk:irány a Bakonyi Gyilkos-tó!
A legóvatosabb becslésem szerint is minimum 6-7 kilométer aszfaltozás jön most,ugye nem kell különösebben ecsetelnem,hogy a 70. kilométer tájékán tök sötétben nem ez a legvágyottabb programja a turistának!:)Baktatunk hát,ahol lehet természetesen az út szélén nem az aszfalton,minden lépésért amit puhább részen követünk el hálás a talpunk!Attila GPS-e kilométerenként jelez,itt azonban valami történt a készülékkel,vagy rosszul kezdett mérni,vagy átállítódott két/három kilométerenkénti jelzésre,de hogy ritkábban szólalt meg mint eddig az tuti!:)Társaim minden kanyar után a letérõt várják már,én tudom,hogy odébb van az még így nem is aggódok,majd csak odaérünk egyszer.Tavaly ilyenkor már a kínok-kínját éltem át a rossz zokniválasztás miatt,a talpam fele már egy nagy vízhólyag volt lényegében,na ahhoz képest az égvilágon semmi bajom,úgyhogy nem aggódom,igaz,hogy monoton a szakasz de rakom a lábaimat,egyiket a másik után,egyszer csak odaérünk!!:))
Persze,hogy odaérünk,itt is van a letérést jelzõ lap,a pontig meg még valami világító izékkel is megerõsítették a pontõrök az utat,simán megvan a tópart.Hát megjöttünk!Finom paprikás krumplival kínálnak a pont õrei,amit asztalunkhoz is szervíroznak,elsõrangú kiszolgálás,már-már zavarban érzem miatta magam.Kiderül,hogy Zoli is itt van,aki azon az ominózus túrán egészen Vinyéig fuvarozott az autójával.A pont egyébként nagyon hangulatos,fáklyákkal,tûzzel….
Mivel tök sötét van azért muszáj megkérdeznem,hogy merre is tovább,majd elindulunk a mutatott irányba.Kék kereszt a keresendõ.Attila mozgása elég robotszerû,hatodik túrája ez életében,nehezen megy már az újraindulás.Azt mondja õ a túra további részében már hosszabb idõre nem tervezi a megállást.Õ tudja,én tuti eldõlök Kisszépalmán is,na meg Porva-Cseszneken is pihenni szoktam egy nagyobbat az utolsó ötös elõtt.Cél a szintidõ mínusz 1 másodperc.:)Elhaladunk a tó mellett,látszik milyen,látszanak a facsonkok,fényképet azonban sajnos nem sikerül készíteni.Ahhoz már túl sötét van,a téma meg nem túl közeli.Megvan a kék kereszt,elindulunk rajta felfelé,egy-két cseles kanyar rövid idõn belül(leírás tökéletes) és máris a Molnár-kút-árokban ereszkedünk lefelé.Leérünk a Gerence-pihenõhöz,a fahídon átkelünk a patakon,egy-két méter aszfalt aztán jön a Bakonybéli-Szarvad-árok!!
Jó 3-4 kilométer felfelé,igaz az utolsó pár tíz méteren kívül nem olyan meredek,mint ami tavalyról rémlett de azért nem bánkódunk mikor felérünk.Annál többet a lefelé tartó lejtõn!Ez is jó bokatörõ,mindenféle kövekkel,fatörmelékkel,vízmosással,így a 85.kilométer környékén,fáradtan már elég bosszantó.Szerencsére hamar vége van,a murván jobbra elküldjük a jelet(Z+)Bakonybélbe,mi meg elindulunk balra a Z sávot megkeresni.Meg is van a fonódott K/Z sáv jelzés,társaim már mennének arrafelé,de inkább lebeszélem errõl õket,ha csak nem akarnak ellátogatni Bakonybélbe.Nem akarnak,úgyhogy még egy kicsit tovább,aztán jobbra be,erre visz a Z sáv,a K sáv meg fut fel a Kõris-hegyre.Hullámvasutazunk a Barátok útján,hosszú ez a szakasz,sosem lesz vége,hol van már az a jó dagonyás rész!!??Már-már attól félek rossz irányba tartunk(tudom hogy nem,de mégis:)aztán csak eljön a várt szakasz,ráadásul feljavították valamelyest az utat,a mély,vízzel telt keréknyomok nagy része eltûnt,nem kis örömömre.Elérjük újra Kisszépalmát.
Egy 100-as túrán nem alkalmazkodunk senkihez(na jó egy bizonyos fokig talán)úgyhogy én leheveredek a tûz mellé,Tamás követi a példát,Attila menne de aztán inkább marad.Elmagyarázom nekik a hátralevõ szakaszt,nyugodtan elindulhattok,mondom nekik,én sehova nem sietek,nem sértõdöm meg,ha itt hagynak.Mégis úgy döntenek,hogy mindketten maradnak.Jó 20 percet elidõzünk aztán nekivágunk az utolsó 15-nek.Attila zombimozgása tanítani való!:)Na jó,bocs a poénkodásért,nem kis fájdalmai lehetnek szegénynek.Az én talpaimnak is kell azért párszáz méter,mire elmúlik a kellemetlen,égetõ érzés.
Ménesjáráspusztánál lekanyarodunk Porvára,a faluba még sötétben érünk be.Átgyalogolunk Porván,a egy lélek nem mozdul sehol,aztán a Z sávon felcaplatunk a Nyolckaszásnál a dombtetõre.Pirkad.
Megkeressük a betérést az erdõbe majd a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutunk le ismét a Cuha völgyébe,pontosabban a Porva-Csesznek vasúti megállóba.Mire ideérünk szépen kivilágosodik.Két útitársam már eléggé odavan,ilyen-olyan fájdalmakkal küszködnek,de nem panaszkodnak,viszont már szeretnék letudni a túrát úgyhogy el is indulnak Vinyére.
Én még ücsörgök kicsit,bár a két évvel ezelõtti hangulat így világosban már elmarad.Igaz,hogy most is csicseregnek a madarak,igaz,hogy hatalmas a nyugalom,de már világos van és ez így már nem ugyanaz.Kezdek azonban fázni úgyhogy elõveszem az utolsó friss zoknimat,felhúzom és megindulok az utolsó ötösre.Most nem annyira szenvedõs,kicsit több,mint egy óra alatt át is érek,a célban Bazsi,Zoli,Tamás és Attila fogad,mindenki gratulál mindenkinek,örömködünk.:))
Hát ez is megvan!Háromszoros Nemszázas teljesítõ lettem a meccsem a túrával tehát 3:1-re áll.Az elsõt ugye 65-nél elmosta a zivatar,a második volt talán a legsimább,tavaly még beszámoló sem készült akkorát szenvedtem a rossz zokni miatt( a szenvedést meg felesleges ragozni)az ideitõl féltem a legjobban,de meglett,büszke vagyok magamra!Gyõzött az akarat a fájdalom felett!
Köszönöm a lehetõséget,köszönöm a rendezést,útitársaimnak a társaságot,Endrének és nejének(Vinye.hu team) a finom lángost a célban!Jövõre remélem ugyanitt!
Fotók az utamról itt:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas107?authuser=0&feat=directlink
dnvzoli |
