Malofatranska Stovka 2014
A hétvégén Szlovákiába helyeztem át a székhelyemet, és az év egyik legkeményebb teljesítménytúrája várt rám. Tavaly szerencsésen teljesítettem a megmérettetést, most ismét ezen volt a hangsúly. Ja, hogy a paraméterek? Pontos mérés szerint 114 km, és 7200 m szintkülönbséget kellett leküzdeni. Ezt még hallani is sok.. Na de most ez a küldetés. Pénteken este már a kedves cseh, és szlovák ismerõseimmel társalogtam a szálláson, egy "Velká Kofola" társaságában. Aztán hamar pihenõtt fújtam, mert szombat reggel korán szólt az a fránya óra.
Reggel 6:00-kor útnak eresztettek! Mindenki bekezd mint a barom, Nyakas Gabival kellemes tempóban kocogunk az aszfalton, elõttünk vagy 60 ember próbálja egyszuszra megváltani a világot. Stefánováig kellemesen futható aszfaltút van, majd elkezdõdik a meredek emelkedõ fel a Rozsutec hegy nyergébe. Pár sporit pikk-pakk begyûjtünk, majd hamar fent is vagyunk a nyeregbe, ahol mesés kilátás mutatkozik a Velky Rozsutec nevû 1600 m-es hegyre. Õ ma az enyém lesz, megmászom! Kis frissítés a nyeregben, majd azon kapok magam hogy lassan már négykézláb mászok fel a Rozsutec tetejére. Felfele erõsek vagyunk Gabival, folyamatosan elõzzük ki a jónépet. A csúcson nagy levegõ, majd indul a lejtõ Zázrivá nevû településre. Na de a lejtõ sem olyan ám mint a kedves magyar turista megszokta. Olyan meredeken kell lemenni, hogy áldom az eget hogy erre a túrára biztosítást kötöttem. Ne nevessetek! Ez kötelezõ kritérium volt! Bármikor ellenõrizhették a túra folyamán a kötelezõ felszereléseket, ami végül nem történt meg, de a lelkiismeretem (nagyjából) tiszta volt :) Végre Zázrivá! Frissítõpont! Egybõl rákattanok a "nemzeti kólára" alias kofola. Pár finom falat, majd Gabival hasítunk tovább. Ismét kocogható aszfalt, de itt el volt mérve a táv, mert 6-os átlaggal gyalogolni szoktam, nem futni. Csakhamar ismét emelkedõ veszi kezdetét vissza a Rozsutec nyeregbe, de egy teljesen más útvonalon. Az emelkedõ nem volt meredek, csak folytonos. Jó tempóban haladunk, hozzánk csapódik Tomas Zaplatílek, akivel a Mátra 115-ön jöttem végig. Erõs srác, és nagyon jófej is! Felérünk a nyeregbe. Nicsak. Utólértük Barta Lacit is! Na ezt elsiettük, ritka ez a pillanat. Cserébe egy nagy frissítést megejtünk, nálam a banán volt a befutó!
Itt 24 km-nél, és 2000 m szintkülönbségnél jártunk. Kerek 4 órája vagyunk úton, de a magashegyi terep 100 % nehezebb mint az itthoni. Megindulunk az 1600 m-es Stoh nevû hegy irányába. Na annyira azért gyorsan nem megyünk mint a "Stohl", de azért igyekszünk a magunk tudásához mérõen. Jön a meredek, nicsak, egy kedves ismerõs, Peter Cisár csinál pár kompromitáló fotót a szenvedõ alanyokról. Pár perc, és titkos ellenõrzõpont jön. A többiek mennek tovább, én megállok és fotózok, sosem lehet tudni ezen múlik-e a teljesítés. Tomas velem tart, és innentõl Laci és Gabi hátát látjuk, de azt egyre messzebb. Jönnek-mennek a meredek emelkedõk, lejtõk. Laci zöld pólója mérvadó, mindig látom merre járnak elõttem a kitett gerincen. Chata pod Chlebom. Egy turistaház teraszán utólérjük a magyar kettõst, õk lassan végeznek azzal a finom levessel amit itt most ingyen, és bérmentve kapunk. Meleg van, izzadunk mint a ló. Laciék már mennek is hamarosan, én akarok kofolát venni, de hatalmas sor áll, így az utálatos vízzel kell beérnem. Tomas elindul amíg én sorbaállok, elkönyvelem hogy majd egyszer, valahol újra... Magányos utamat rovom, ámde a kilátással nem gyõzök betelni. Imádom ezt a túrát! Képekkel fogom illusztrálni miért is. Mellettem a Velky Kriván 1730 m-es csúcsa.Tavaly föl kellett menni, most nem. A túra 70%-a a P- jelzésen megy, na de most nagy figyelem, hamarosan balra S-. A szlovák "smerovnikok" (útjelzõk) tökéletesek, és örömmel nyugtázom a napot, hogy jó úton vagyok. Nah, Tomast utólérem, de nem megyünk együtt, most én loholok elõl, és utólérem egy másik ismerõsömet Peter Valo-t is.
Ismét egy "chata". (turistaház). Chata pod Suchym. Bitang meredek emelkedõ után egy kellemes lejtõn érek le a házhoz. 44 km-nél, és 3600 m szintkülönbségnél jártam. Itt még utólérem Lacit és Gabit, de õk épp indulnak tovább. Nekem viszont muszáj itt megpihenni, kicsit rendezni kell soraimat. Kõkemény pénzösszegeket hagyok ott hogy utántöltsem kiürült flakonjaimat, ráadásul technikai szünet is beficcen, így jó 20 percet itt töltök. Tomas is elment, ismét egyedül vagyok. A terep ismerõs, a P- jelzés haladós. Lekoccanok Strecnoba, itt 50 km-nél járok. Jó negyed óra pihi ismét. Zoknicsere, mert a másik már nagyon szétszedte a sarkam. Nagy levegõ, jön az egyik legnehezebb rész. 12 km-en 1300 m szintkülönbség vár rám. Tavaly is erre kellett menni, tudtam mi jön, a memóriám nem hagy cserben. Néha meg-megállok, éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, tovább nem is sorolom.. X idõ után végre felérek a Krizava nevû 1462 m-es toronyhoz, aminek a belsejében frissítõasztal várt (63 km - 4917 m szint). Lacit és Gabit még láttam elõtte elindulni. Ha 2 perccel elõbb érek oda még pár bíztató szót is válthattunk volna. Pár túrázó (futó) bent ül, én érdekes módon alig 10 percet töltök bent, majd indulok is, ezzel magamat is meglepve. Sikeremet koronázta, hogy még Tomas-t is utólértem, és innentõl jó darabon át együtt megyünk. Hegyek-völgyek váltják egymást, majd sajnos benézünk egy kanyart, és lemegyünk a mélybe, a P- jelzés most cserbenhagyott :( Szerencsére Tomasnál volt térkép, így nagy nehezen kiokoskodva vissza másztunk 300 m szintet, ami nagyon nem esett jól. De legalább jó úton járunk végre. Egy Tolvaj-hegyes lejtõ után a 75 km-es pont jött. Tomas kicsit késõbb érkezett mint én, így hamarabb elindultam abban a hiszemben hogy majd utólér, de innentõl végig magányosan tengettem utamat a túra során. Nem kellett sok idõ, hamarosan besötétedett. Még erõltettem a lámpa nélküli menetet, és vagy 80 km-ig kihúztam. Innen jött egy borzasztó nehéz emelkedõ, tavaly is küzdöttem, idén is, bát fittebbnek éreztem magam. A "Klak" nevû hegy mászása következett, de vagy másfél órán át. Ez egy szemtelen, kegyelmet nem ismerõ emelkedõ. Ámde ha felérsz akkor mesebeli panorámában lehet részed. Persze csak ha nincs sötét.. Nekem az volt.. De legalább nem láttam az emelkedõt, csak leszegett fejjel bandukoltam. A csúcs elõtt megelõzök egy sporit, kivolt mint a kutya, de nekem ez csak erõt adott. Fent vagyok! (85 km - 6000 m szint) Innen S- jelzés a Fackovské Sedlo nevû célig(?). Kellemes lejtõn kocognék, ha nem lenne olyan köves és sziklás, hogy kb. a gyalogtempóm gyorsabb mint a jelenlegi. Utána sárlavina, totyogás, türelemjáték. Velem nem szúrtok ki!
Micsoda idõzítés. 00:00 perckor beérkezek a 91 km-es ponthoz. Érdekes egybeesés, hogy halál pontosan együtt érkezek be az elsõ két helyezett sráccal. Hohóó! Na de õk már megtettek + 14 km-t, ugyanis ez a pont a 91 km-es pont is, meg a 105 km-es cél is. (az itiner alapján írtam adatokat, a valóságban már többnél jártunk). Vastaps fogad minket, én hamar odébbállok, nehogy félreértelmezzék a helyzetet :) Viszont én is a mezõny eleje fele vagyok, ezt viszont jó érezni. Amíg Patrik (õ volt az elsõ) megbontja a jól megérdemelt sörét, addig én ugyanezt teszem egy Hell Energy Drinkkel (ez itt a reklám helye). Õ már pihenhet, nekem most jön még a bónusz 14 km. Eszegetek-iszogatok, az esõ is elkezd komolyabb fázisokat ölteni.. Nincs kedvem tovább indulni jelenleg, borzasztó demoralizáló érzés a következõ etap. 7 km-t kimész egy jókora hegyre, majd tök ugyanazon az úton vissza a célba.. Grrr... Rossz belegondolni. Sokat adták föl emiatt a túrát itt 91-nél. Én viszont tudtam hogy tovább fogok menni, csak kivártam, hogy mikor áll el az esõ. Na végre, jó 20 perc pihi, és eljött az én idõm. Nekiindulok a hegynek, majd alig telik el 5 perc és ismét esik.. Pff.. Ráadásul csomó ideig fûben kell menni. Egy pillanat alatt átázik a zoknim-cipõm. Nem érdekes, innen már kötelezõ beérni ha már tovább indultam. Jönnek szembe a gyorslábúak, õk már mindjárt célban vannak. Lacival, és Gabival is találkozok, nagyon szépet mentek végül! Aztán elérem a Javorina hegyet, majd ugyanazon az úton vissza ismét 7 km-t.. Én is találkozok többekkel, Tomast bíztatom, jó 40 perccel van mögöttem kb.
Végül vasárnap hajnal 3:11 perckor, 21 óra 11 perces menetidõvel, a 11. helyen beérkezek a célba. A nehéz teher leesik a vállamról, és örömmel nyitok be a célba. Boldog vagyok, mert teljesítettem ezt a borzasztó nehéz, ámde az egyik legcsodásabb teljesítménytúrát amin eddig részt vehettem sok-sok év alatt.
Mesés hétvége!
http://mf100.weblahko.sk/2014.html
