Túrabeszámolók


Muzsikál az erdő

Norbert AlexanderTúra éve: 20142014.07.20 09:54:37

MÁTRAKERESZTES 25 – Erre csörög a dió


Jóval késõbb értem Hugomért Rózsaszentmártonba mint akartam, így a 21 es fõúton kicsit tempósabbra vettük a figurát kicsi kocsimmal. Pásztón még tévelyegtünk kicsit, mire megtaláltuk a leágazást Hasznos Keresztes felé, de ott már könnyen rátaláltunk a patak melletti parkolóra, s a rajtra. A Zöld Sas büfé csekkolása elõtt még egy kis keserû feketét bevágtunk, 7:51 es idõvel pedig elindultunk a mûúton felfelé.


FALLOSKÚT – szintbejutás


Egyébként ezt a hétvégét is valami lakásfelújítással töltöttem volna, pedig nem is ez a szakmám és nem is vagyok topmester de valahogy mindig odakeveredek, és mint most is sikerült ugyanis másnap csaknem úsztam megJ De ezt a túrát semmiképp sem akartam kihagyni, hisz tavaly elõször vettem részt rajta és belopta a szívem közé magát. Bár meg kell jegyeznem, sajnálom, hogy Zoltán – Forrásra nem kaptak engedélyt a szervezõk.


Visszatérve utunkhoz.  A mûútról a szalagozás hamarosan elvitt jobbra( még szerencse hiszen az S+ kilométereket kanyarog mire eléri Falloskutat) minket pedig a filmvilágába. A szuperhõsös filmek eszmecseréje után átadtam Hugomnak egykezes fokosomat(feljegyzés: hugom elõször rázta ki cipõjéból a kavicsot), mert balra fölfelé kissé nagyobb emelkedõn haladtunk, mint amire tavalyról emlékeztem. Túratársam talán azért jött velem, mert többször hangoztattam, hogy igazi emelkedõ valójában majd a Vöröskõi kilátó felé lesz, de elfeledkeztem róla, hogy elõtte ahhoz szint be is kell jutni. Napsütötte földes kavicsos úton baktattunk fölfelé, fák csak a hegyoldal végén árnyékoltak be minket… Nem sok ideig hiszen hamarosan kiértünk vissza a mûútra, onnan pedig kisvártatva elérve buszmeg EP-t, lélegzésünket stabilizálva. Feljegyzés: Hugom ekkor vette le másodjára a cipõjét kirázni a köveket, én pedig közbe csócsáltam az ep-s csokit.


VÖRÖSKÖI KILÁTÓ – emelkedõk


Majd félórás részidõ teljesítése után balra kanyarodtunk, kisvártatva pedig a Z- jelzésbe. Utunk bevitt minket a fák közé, s kényelmes lejtésbe váltott. Hamarosan azonban kibukkantunk a fák közül és egy szakadékféleség mellett haladtunk el. Feljegyzés: megtörtén a harmadik cipõrázás. Mire leértünk a patakvölgyébe és újra vissza be a fák közé, még két feljegyzés is megtörtént s ekkor már sejtettem, hogy Hugom Guinnesz rekordot dönt a teljesítménytúrák cipõkirázásában. Mire a Csörgõ patakot elértük szó se róla újra csörgött a cipõje is. A csörgõ patak kellemesen csörgött, bár testvérem szerint mindegyik így zuhog.  A vándor forráshoz érve újra töltöttem egyik fél literes menteámat forrásvízzel és falatoztunk egy szendvicset, felkészítve társamat az elágazásig levõ emelkedõre. A Z-,P- útja nem olyan nehéz, még akkor sem ha felfelé kénytelen voltam egy ent méretû fát felkapni amivel könnyebb volt felkapaszkodni azon az emelkedõn, amely egyik leágazása Ágasvárhoz, másik pedig a Csörgõ Patak völgyéhez visz. A trükkje csak annyi, hogy ha elég lendületet vesz az ember a forrástól, szinte egy szuszra fent van az elágazásnál, hisz az út nem visz fel nyílegyenesen tovább. Ennek örömére el is könyvelhettünk fent egy újabb feljegyzést. A nagy ent botot olykor mankóként használva, robogtam le vele a znégyzet jelzésen, a túra legszebb részéhez a Csörgõ patak völgyéhez. Talán ez a rész miatt kedvencem ez a túra hisz ilyenkor olyan vadregényes kissé dzsungeles az út, hozzáteszem, nem olyan rémisztõ mint a Vidróczki 18ban amikor a patak minden ágazásának megáradása valóságos pataklabirintust formál a környékbõl.  Szerencsére most nem volt oly esõzések, és mire áthaladtunk rajta, már a Z+ jelzésen eldobva nagy botomat két kisebb botra váltottam… feljegyzés, feljegyzés, feljegyzéééssss…


Sokkal könnyebb volt két bottal ritmikusabban haladni, mint az egykezessel. Bár nem volt jelentõs emelkedõ ami felvitt a Mátraszentistvánig vezetõ útra, de egyszerûen sokkal könnyebb tudtam beosztani mind az erõmet és tüdõmet. Elhatároztam e pillanatban hogy a következõ túrára beszerzek  egy két kezes állítható túra botot. Hugom persze ennyire nem élvezte, hisz még az elején azt ígértem neki, hogy a Vöröskõ felé lesz az igazi emelkedõ és már ki tudja hányadikat másztuk meg. De ami késik nem múlik alapon, Mátraszentistvánon végig haladva, majd balra fordulva temetõhöz, egy kis emelkedõ után közölték az epsek hogy fent vár minket a kód a kilátónál…Nem fecsérlek rá sok idõt mert eddig is egy csomószor emlegettem, ennek ellenére ripsz ropsz fent voltunk. Hugom felfutott (ennyire feltötte a sok cipõ vételJ nekem pedig a kétkezes támasztékommal sokkal könnyebb volt. A kódnál épp csak egy kis kávészünetet tartottunk és hasonló lendülettel már lent is voltunk, ahol megkaptuk a pecsétet vele együtt édes süteményekkel telítõdtünk.


ÁGASVÁR – azismert összekötõ


Gyors számolást folytattam le, hogy hol tarthatok tavalyhoz képest, s mire a végére értem már a temetõ oldalán bandukoltunk S + jelzésen, amely elvezetett a K- jelzésig onnan pedig Ágasvárig. Sokat már nem tudok errõl az útvonalról írni, hiszen már nem is tudom hanyadjára járok itt ezévben, szinte minden teljesítménytúrán jelen van ez az összekötõ.  Szerencsére Ágasvárhoz nem volt kötelezõ felmenni így most ki is hagytuk a Kháromszög jelzést, elég volt a K- menni menni…feljegyezniJ


Zöld Sas – a cél


Majd 4 órás részidõvel csekkoltunk a turistaháznál és ezúttal nem a Z- jelzésen tova hanem, a P- jelzésen lefelé folytattuk utunkat, nagy bánatomra Zoltán – forrás kikerülésével. Amilyen gyorsan elértük a P+ jelzést, olyan gyorsan már túl is voltunk rajta, hugom fiatalos lendülete eszméletlenül gyors lett ezen a csöppet sem könnyû lejtõn (gondoltam magamba nekem is többször kéne cipõt rázni). A p- jelzés pedig már kényelmes levezetése volt  a túrának, ezért még egy kis akadályt állítottunk magunk elé: nem a hidon hanem a patak medrében keltünk csúsztunk át Mátrakeresztesen. Végül is majd öt és fél órás idõ elteltével megtömtük a pucrunkat, és még hazafelé egy kis vb-t is elemeztünk az egyik lottozóban.


Több feljegyzés már nem történt. Viszont megjegyezni valóm akadt:Teljesítménytúra mozgalom bronzfokozata teljesítve, viszont az ezüsthöz kell kétkezes túrabot és egy bicikli hogy elkezdjem felkészülési edzésemet a Várak a Mátrában 44re…