Túrabeszámolók


Vándorbottal a Vasparipáért

javaTúra éve: 20142014.07.24 11:33:21

2014. 07.19. Csillagporos Vasparipa 29É


Egy különleges túra kedvéért húztunk ismét bakancsot és vettük hátunkra a túrazsákot. A helyszín ezúttal a Bakony volt.


Már a túra elnevezése is nagyon tetszik: „Csillagporos Vasparipa”, mintha egy gyermekvers címe lenne. Két okból is helytálló a különleges jelzõ használata. Az elsõ, hogy a túrát éjszaka rendezték, a második, hogy a Gyõr-Veszprém vasútvonal fent maradásáért kampányolnak a szervezõk és rajtuk keresztül a résztvevõk is. A túra jelmondata is nagyon találó: „LÁBAD ALATT FOGYJON AZ ÚT, HOGY MEHESSEN A VASÚT!”


Történt ugyanis, hogy a kormány megszorító intézkedéseit követve a MÁV Rt. 2006-os vonalbezárási tervei között a Bakonyt átszelõ, turisztikailag különösen fontos vasútvonal is szerepelt. A terv több okból is aggályos volt. Egyrészt a vasút, melynek múltja a 1890-es évekre nyúlik vissza, Magyarország ritka, mûszaki megoldásaiban is egyedülálló hegyi vasútvonalai közé tartozik. Másrészt a PorvaCsesznek és Vinye között húzódó völgyhasadék a Cuha-völgy, mely különleges látványvilágával az ország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. A terv megvalósítása ellen a térségben élõk összefogtak és a bezárás végül társadalmi nyomás miatt elmaradt. (forrás: wikipédia)


Késõ délután, még mindig 30C fölötti hõmérsékletben indultunk Vinyére, ahol reményeink szerint, majd valamikor hajnalban szerencsésen célba érünk. Kicsit elszámoltam magam az idõvel, mert közel fél-kilenc volt, amikor megérkeztünk. Gyors átöltözés, készletellenõrzés után indulás, hiszen a rajt még innét öt kilométer. Közel egy óra séta a gyönyörû Cuha-völgyben, amibõl nem sokat láttunk, hiszen erõsen sötétedett. Már ekkor elhatároztuk, másnap visszatérünk és végigjárjuk. A Porva-Csesznek v.m-ban gyorsan regisztráltunk, átvettük az itinert. A 30km-es itiner elfogyott, így kaptunk egy 25-öst, kiegészítve tollal a 30km-es szakasszal és azzal az utasítással: induljunk el jobbra, majd ki lesz szalagozva. Közel tíz órakor, immár korom sötétben kezdtünk neki a távnak. Mivel szintidõ nem volt, ezért elhatároztuk, hogy az egészet egy kényelmes kirándulásként kezeljük.


Fejlámpák be, majd indulás elõször Zirc irányába. Hát mi néztünk jobbra-balara, de nem láttuk meg a szalagozást. Hosszú gyaloglás után megálltunk, tanakodtunk, majd tovább mentünk gondolván: majd csak lesz valahogy. Nagy sokára a távolból fényvisszaverõ szalagok válaszoltak fejlámpáink fényére. Ezt kerestük! A Cuha-patakon egy hordalékokból keletkezett alkalmi hídon mentünk keresztül, majd a síneken. Ezt követõen erdõkön, ködpárás mezõkön, réteken, a Csárda-völgyi patak gázlóin, tehénszagú legelõkön átkelve lassan elértük az érdekes nevû Borzavár települést, ahol az elsõ önellenõrzõ pont volt.


Folytattuk utunkat a pár kilométerrel arrébb levõ Porva községbe, ahol a helyi kocsma elõtt bélyegeztünk. A pontõrök kérdezték találkoztunk-e valakivel, mert egy embert keresnek, még nem jelentkezett náluk. Kaptunk egy-egy jegyet, amit üdítõre váltottunk. A kocsmárosné kedvesen kérdezte, hogy a nagytúrán vagyunk-e, és, hogy felmegyünk a hegyre is. Igenlõ választ adtam, mire egy: „Atya úristen! Ez nem semmi!” volt a reakció. Ez nem sok jót sejtetett az emelkedõket illetõen. Miután megittuk az üdítõket indultunk is tovább a következõ e.p-ra.


A települést elhagyva egy rövid földutat követõen sötét, sûrû erdõben gyalogoltunk következõ úti célunk a Kõris-hegyre felé. A lassan, de folyamatosan emelkedõ úton váltakoztak a kavicsos-földes és a betonos szakaszok. Közben hallgattuk az állatok neszezését, csörtetését. Ekkor ötlött belém, hogy olyan mintha egy számítógépes túlélõ-horror játék kliséi közt járnék: elhagyatott, sötét helyszínek, csak a lámpa fénycsóvájában lehet látni valamit, köd, pára gomolyog mindenhol. Késõbb a távolból tábortûz lángjait pillantottuk meg, mikor odaértünk láttuk, hogy fiatalok sátraznak az egyik pihenõhelyen. Itt egy hírtelen jobbkanyar után, egyre meredekebben kapaszkodtunk felfelé, be az erdõbe égig érõ fák és derékig érõ növényerdõn keresztül haladtunk a vékony kitaposott ösvényen, egyre feljebb és feljebb. A közel másfél kilométeres emelkedõt követõen egy még meredekebb szakaszon kellett pár száz métert megtenni. Aztán egyszer csak megláttuk a gyertyákkal kivilágított rövid ösvényt, ami a 3. e.p-hez vezetett. Közel két kilométeres meredek emelkedõ után felértünk a Bakony legmagasabb pontjára a Kõris-hegyre, na és túl vagyunk a fele úton is! Nagyon hangulatos volt a sötétben világító, vörös tartóban lévõ gyertyasor. Gyors pecsételés, kis beszélgetés, ahol megdicsértek milyen jó idõt mentünk az utolsó e.p után idáig és a magam részérõl 10-15 szilva elfogyasztása után indultunk is tovább.


Na, ez volt az a szakasz, ahol csak kortyokat mertem inni, nehogy kényszerpihenõket kelljen tartani a fák között a sok szilva miatt. Következõ állomásunk a Csárda-tetõ volt, nevével ellentétben, abból az irányból, ahonnét mi közelítettük meg többet mentünk le, mint fel. Végig széles erdei utakon, léniákon haladtunk. Több kíváncsi erdei állat szeme világított a sötétben. Az e.p könnyen észrevehetõ volt, itt tábortûz égett, a pontellenõr egy fiatalember volt a két kisfiával. A két kissrác adta a pecsétet és egy-egy csokit az útra. Továbbá ismét megjegyezték, hogy nagyon jó idõt mentünk ebben a szakaszban is.


A következõ e.p-ig 100m magasságot jelzett az itiner és 4km-et. Gondoltam, ha jól eloszlik az út hosszán, nem lesz gond. Nem így volt. Az utolsó pár száz méteren folyamatosan meredeken felfelé vitt az ösvény. Több helyen is bukdácsoltam a kiálló gyökerek miatt a sötétben, de felértünk. Itt is,ugyan már parázsló, de tábortûz fogadott bennünket. Körülötte álmos összebújt pontõrök, és két pihenõ túrázó. Pecsét, ismét csoki, biztosítanak, hogy jók vagyunk, ügyesek vagyunk. A két túrázó közli, hogy õk utolsónak érnek be, még pihennek. Mi megyünk tovább. Jön az utolsó 4km.


Még sötétben indulunk, de már látszanak keleten a pirkadat jelei. Itt is széles léniákon haladunk lefelé, hol sûrûbb, hol ritkásabb erdei tájakon. Kiérve az erõbõl üdülõövezet jelezi, hogy közel már az országút és a cél. Itt ki is kapcsoltuk a fejlámpákat, hiszen erõsen világosodott már. Kijutva az aszfaltos útra, követve a szalagokat nemsokára beérünk Vinyére, végsõ úti célunkra. Kicsit keresgéljük a célt az utolsó pecsételés helyét. Az egyik helyi kocsma az. A hely hangulatos, kint faasztalok, fapadokkal, rajta fáradt vándorok szótlanul, vagy halkan beszélgetve összegzik az élményeket. Közlik velünk, hogy menjünk az épületbe, ott a cél. Bent is a különbözõ távok teljesítõi sorakoznak, ülnek, alszanak. Gratulálnak, átadják a kitûzõt. A kitûzõk is szót érdemelnek, volt amin a mozdony körvonala volt jelölve csillagokkal. Igazán ötletes és stílusos! Közlik, hogy az emléklap is elfogyott, utólag postázzák. Annyi baj legyen.


Kicsit megmosakodunk és végre mi is leülünk. Pogácsával kínálnak és az imént átadott jegyekkel ismét üdítõt veszünk. Közben keresnek egy-egy elmaradt túrázót. Aztán lassan mindenki szétszéled, megy ki-ki a dolgára: autóval, vonattal haza, vagy a sátrába, egyéb szállására. Kiérve vesszük észre, hogy hétágra süt a nap. Közben eldöntjük, hogyha jövõre jövünk és az idõ is engedi mi is sátrazunk. De most törölközõvel, takarókkal elsötétítjük nagyjából az autót és elpihenünk a hátsó ülésen.      


A túra szerintem kellõen nehéz és technikás volt. A túra útvonala, már amennyit láttunk belõle, növényvilágát és nyomvonalát tekintve is szép és változatos volt. Több helyen néztünk farkasszemet az erdõk, mezõk kisebb-nagyobb állataival, mikor szemük megcsillant lámpáink fényénél és élvezettel hallgattuk az éjszakai erdõ életének hangjait. Az út egy idõ után tényleg jól láthatóan volt jelölve, fényvisszaverõs szalagokkal. Nem tudom hány láthatósági mellény eshetett áldozatul ennek. A szolgáltatások közepesre minõsíteném, de nem ezért mentünk. Talán egyetlen negatívum a folyadék utánpótlás biztosításának hiánya. Azt gondolom a szervezõk jóvoltából ismét sikerült tartalmasan eltölteni a hétvégét.


Miután déltájban felébredtünk, világosban is megcsodáltuk  a Cuha-völgy átereszeit, zuhogóit, csobogóit, magas szilafalait és egyéb különleges látnivalóit.