Túrabeszámolók


Szent László

Kerek repkényTúra éve: 20072007.02.13 18:35:58
Szent László 33

Február elsõ hétvégéje a „jutalomhétvége” néven futott képzeletbeli naptáramban, mert sok túráról le kellett mondanom ahhoz, hogy sikerüljenek a vizsgáim. Aztán eljött február, már alig vártam 2-át, hogy útra kelhessek.

Anyukám barátnõjénél aludtam volna, de rövid egyeztetés után kiderült, hogy lakásától nem kimondottan könnyen (durván egyáltalán nem) megközelíthetõ a túra rajtja, így Gethe úr ajánlott szállást, amit köszönök szépen.

Másnap hajnalban valami borzasztóan kiábrándító nyálkás-ködös idõ volt, ráadásul az esõ is szitált, ami tovább borzolta a kedélyeket. Ám a bátor túrázók nem futamodnak meg. A vonaton egész végig abban reménykedtem, hogy eltûnnek majd a felhõk (amúgy én már egy héttel korábban eldöntöttem, igenis szép idõ lesz… :) ).

Elõbb Budapesten, majd Hatvanban szálltunk át, ahol találkoztunk DJ_Rushboy-jal. „Uzsgyit” (a vonat, nem én találtam ki, nekem is úgy mondták :) )kissé nehézkes volt indulásra bírni a buzgó vasutasoknak, de aztán egyszer csak beindult a járgány. Hamarosan megpillantottuk a Cserhát lankáit, de az ég még erõsen szürkés volt.

A leszállást követõen elballagtunk a rajtba, ahol megtörtént a nevezés. Mivel az elsõk között voltunk, nem volt még nagy tömeg, bár lehet az esõ is sokakat elijesztett.
Nyugodt tempóban indultunk el Gethe úrral, az idõ kellemesen felhõtlenedett, szinte tiszta volt az ég. Sztupa ellenõrzõpont hamar elérkezett. Kiértünk a városból. A növekvõ sárban lépkedtünk, s az egyre inkább talpat képzett, ami eleinte lassan növekedett, majd a sár mennyiségével egyenes arányosságban jobban és jobban.

Szentkút elõtt ért minket utol Vándorköszörûs, aki pár kilométeren keresztül társunk lett. Szentkút nagyon szép és hangulatos volt, innen egy emelkedõn kellett felmenni a Remete-barlanghoz. Kissé párás volt még az idõ. Felérve és a magasból lenézve fehéres ködfátyol lengte be a tájat, rajta átsugárzott a Nap erõs fénye. Az országút, amin átkeltünk, fényes folyónak látszott lenn a hegy tövében. Tetszett a kép.

Itt kaptunk csokit (és természetesen pecsétet a pontõröktõl), majd továbbindultunk felfelé. Ahogy haladtunk-haladtunk a sár mennyisége is egyenes arányosságban növekedett. A talpunkra rakódott sár néha elérte a lokális maximumot, (kb. 2-3 kg) és egy pillanat alatt levált cipõnkrõl, ezután az elsõ 3-4 lépés élmény volt, majd kezdõdött minden elölrõl. A Szent László hasadék nagyon hangulatos volt a maga kis szûk, kanyargós formájával. Kissé deja vu érzésem támadt itt, pedig soha nem jártam még erre.

A következõ ellenõrzõpont Sámsonházán volt, ahol kaptunk teát, aminek egészen különleges zamata volt. Megittunk, majd a várhoz vezetõ utat választottuk az alternatívák közül. Megérte, mert nagyon szép volt a kilátás, az idõ is tiszta, messze el lehetett látni. Mikor innen leereszkedtünk, volt egy rész, ahol azt hittem, szakadékba sétálok, de az csak egy bánya teteje volt. Rohanás lefelé a szép fenyvesben, aztán ki egy falusi hangulatú faluszélre. A kutya csúnyán ugat, de rajta a lánc, ez nekünk megnyugvás.

Rövid hosszantolás.. (hmm :) ez így érdekes, hehehe :D ) a mûúton, bánya alulról, földút, erõs szél, etetõpont. A pontõrök nagyon kedvesek, ehetünk-ihatunk kedvünkre. Jólesik a meleg tea és a hagymás zsíroskenyér. Kitöltjük a tesztet, majd továbbállunk.
Most nagy hegymászás jön majd, rengeteg a sár, olyan mintha nem is a földön járnánk, hanem felette, a sár valami 10 centivel magasít… :) Tibet és Vadmalac utolér minket, felfele eszmecsere különbözõ leleményes túra közbeni ételekrõl, mert ugye a szendvics nem finom. :)

Aztán fenn szétválik utunk, társaink csúcsoznak, mi megyünk egyenesen. A sár megszûnõben, legalábbis már nem ragad annyira, könnyû haladni. Még hullámvasutazunk a hegyi úton Tepke kilátója elõtt, ami hamarabb elérkezik, mint reméltem. A pontõr személyében Betmen70et üdvözölhetjük, kapunk csokit, majd elmajszoljuk a kilátó tetején, (mert ahogy Mérnök úr is mondaná: „milyen jó szombat délutáni program a Tepkén a kilátásban gyönyörködni, közben meg csokoládét enni”) gondoljuk merészen. :) Hûvös van, fúj a szél, de az már nem normális, mikor lassan engem is felemel a légáramlat… Így 5 lépcsõvel a legfelsõ szint felett inkább visszafordulunk… :) Nem akarok meghalni!!! :) :)

Szóval körülnézni is épphogy, nemhogy fenn megenni a csokit… :)
Jó az lenn is. Innen többnyire már csak lefelé. Mikor visszatekintünk még látjuk Tepkét, a hideg is kiráz, ha belegondolok, milyen idõ volt fenn… :D

Földek mellett haladunk, a város mögött magasodik a Mátra. Nettósár (a Mályvád 55ön látottnak a rokona, csak ez nem száraz). Hamarosan kiérünk a mûútra, a sárfelesleget ledolgozzuk a cipõnkrõl. A vonatot már lekéssük. Elérhetnénk, ha rohannánk, de enni mindenképp akarunk. :)

A célban boldogan vesszük át a díjazást, megköszönjük a szép túrát, majd elfogyasztjuk a finom paprikás krumplit. Nagyon szép túra volt, bármikor mégegyszer. :)