2014.09.06 Csiszta30
A túra az "Elõzd meg a kisvasutat!" sorozat Csiszta 30 teljesítménytúrája. Az elnevezés érdekes, mivel az útvonal átvezet Csisztapusztán, az egyik e.p a megszüntetett csisztai vasútvonal lerobbant várójánál volt (lehet éppen ezért?!). A túra azonban Somogyszentpálról indult és a cél Balatonfenyves volt. A szervezõk nagyon ügyesen megoldották, hogy ez mégis körtúra legyen. A teljesítménytúra ugyanis egybeesett a XVII. Balatonfenyvesi Kisvasút Nap rendezvényeivel, tehát a regisztrálás Balatonfenyvesen volt és kisvasúttal közelítettük meg a rajt helyszínét.
A kisvasút 8:10 körül indult, gyors regisztrálást követõen megvettük a vasúti jegyeket és felszálltunk a zárt nosztalgia kocsik egyikére. A vasúti kocsi belseje a 70-es, 80-as éveket idézte, felújított fapadokkal, öntöttvas kályhával. A kocsik dugig voltak túrázókkal és olyan kirándulókkal, akik csak a vonatozás élményéért szálltak fel. Ülõhely nem volt, de ez hamar megváltozott, ugyanis az egyes megállókon leszálltak a 10, majd a 20 km-es távok indulói. Az indulást követõen hamarosan esni kezdett az esõ. Szép tájakon haladtunk keresztül, érintve Imremajor, Pálmajor megállókat és végül a Somogyszentpáli végállomást.
Csöpögõ esõben indultunk el. Észak felé haladtunk a település utcáin. A falut elhagyva, rövid sétát követõen a mezõ szélén futó földúton, elértük a néhol düledezõ, máshol szépen gondozott házakkal tarkított pincesort. Elérve a csatornapartot és átkelve egy kõ-hídon, tovább haladva a síneken elértük Pálmajort, az elsõ e.p-t.
A síneken, a sínek melletti murvás töltésen haladtunk tovább egy darabig, de olyan nehezen lehetett közlekedni a nagy kövek és a nyálkás, csúszós talpfákon, hogy átkeltünk a baloldalon futó csatorna egyik rönkhídján és a földúton haladtunk tovább. Majd rövid szakaszon ismét a síneken bukdácsoltunk, csúszkáltunk. Szerencsére azután mindenhol lehetett a sínek mellett közlekedni. A csatornapart mellet futó földút nehezen járható és sáros volt, sok helyen teljes széltében több méter hosszú pocsolya állta utunkat, és az esõ is eleredt. Így értük el, tíz kilométert megtéve, a mezõgazdasági épületekbõl és pár takaros házból álló Imremajort a második e.p-t.
A falu rövid utcáit megkerülve délnek indultunk a magas fákkal övezett csatornaparton, itt ismét eleredt az esõ. Majd balra fordultunk megcélozva Csisztafürdõt. Helyenként az erdõs, bokros tájon kerülgettük a kisvasút régen megszüntetett vonalát, na és a sok tócsát. Ezt követõen a megmaradt sínpáron haladtunk tovább. Lehetett volna kerülni, de a túra útvonala nem arra ment és igencsak lenyûgözõ látvány volt, hogy a természet évek hosszú sora alatt, hogy visszafoglalta, ami az övé. Ahogy a földútról letértünk a sínekre, mintha egy élõ, zöldellõ alagúton mentünk volna keresztül. Lábunk alatt sok helyen az állatok kitúrták a földet a talpfák alól, vigyázni kellett hova lépünk. Aztán még mindig követve a kisvasutat széles réteken vágtunk át. Majd sáros, helyenként fûvel borított utakon mentünk, elhaladva a Feketeakol v.m romos épülete elõtt. Buzsák-Csisztapuszta elõtt murvás útra tértünk rá. Átmenve a falun és közel 20km-et megtéve beértünk Csiszta fürdõre. Megkerestük a 3. e.p-t, ahol jóféle házi pálinkát osztogattak.
Kiérve a településrõl nagyon rossz minõségû toldozott-foldozott betonúton északnak haladtunk. Másfél kilométer után balra fordultunk, ahol egy hosszú egyenes földúton gyalogoltunk. Elhaladtunk csatornák, kukoricatáblák, erdõs részek, mezõk mellett. Szépen látszottak a Balaton északi partjának hegyvonulatai. Újabb 7.5 km-et megtéve eljutottunk a cél elõtti utolsó önellenõrzõ ponthoz, ahol szúróbélyegzõt használtunk. Kiértünk a már ismert betonútra, ahol bõ 2 km volt még hátra a célig. Elhaladt mellettünk a kisvonat tele integetõ utasokkal, amit sokan fényképezték az útról.
Ötórai gyaloglást követõen, 30km-el a hátunk mögött kissé fáradtan, de sok új élménnyel gazdagodva visszaérkeztünk Balatonfenyvesre. Átvettük az emléklapot, kitûzõt és búcsút intettünk az éppen kigördülõ kisvasúti szerelvénynek.
A túrát a minimalista szemlélet (de frissítõ mindenhol volt!), a jó szervezés és a jó útvonalválasztás jellemezte. A térkép és a leírás is jól használható volt. A táj, amin átvezetett a teljesítménytúra, nem okozott csalódást. Változatos képet mutatott az erdõk zöldjének megannyi színárnyalata, a mezõk vadvirágainak szín kavalkádja, a csatornaparti fák égig érõ lombkoronája, a vízi növények virágai. Szép látvány volt a Balaton túlpartjáról látható hegyvonulatok. Az idõjárás kissé szeszélyes volt, délelõtt többször eleredt az esõ, de délutánra kevés napsütésben is volt részünk.
Természetesen két óra múlva (a következõ járaton) már mi is a vasúti kocsik egyikében ültünk, hogy most már mi is élvezhessük a 2x17km-es útvonal kínálta látványt, a közel két órás utazás kényelmét és a kisvasút nyújtotta nosztalgiát. |
