Túrabeszámolók


Hatos-tölgy

nafeTúra éve: 20142014.10.22 19:22:51


Hatos tölgy 30


GPS-el mért távolság: 26,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 510 m.


Ez évben nem meglepõen, szomorkás idõben értem Kajárpécre, ahová Tényõrõl helyezték át a rajtot. A rövidtávnak egyértelmûen jobb ez a helyszín. Gyors nevezés, megnéztem a térképet, s már úton is voltam. Rögvest egy jó húzós emelkedõvel kezdtem. Nem volt nagy élmény bemelegítésnek. Fölérve, kicsit kiszuszogtam magam, s tempóztam tovább. Nem túl magas ugyan a domb, de mégis belegyalogoltam a felhõbe. Akár száz méterre is el lehetett látni, pedig ez lenne a túra leglátványosabb része. Ez most nem jött össze. Némi szintmenettel elértem a Hatos-tölgyhöz, ahol megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet.


Tényõig, hol jobb, hol rosszabb utakon ballagtam. Néha, fõként a Z+ jelzésre rátérve, méretes sárfoltokat kellett kerülgetnem. Beértem Tényõre. Térképet elõ. Most merre is kell menni? Balra rátértem zöld jelzésre, s azt követtem Gyõrszemere Szõlõhegyig. Az aszfaltút keresztezésekor, csak a térképrõl derült ki, merre tovább. Nem sokkal késõbb meg lett a jelzés is. Eddig, Tényõn, a Z+ - Z találkozást leszámítva, jó a szalagozás. A következõ szakasz, se turista térképen, se a turistautak.hu térképén sem szerepel, de ennek ellenére nem lehetett eltévedni. Az emlékeimbõl is beugrik ez a szakasz. Az aszfaltról, jól kiszalagozták a letérést, illetve az egész Sokorói-Bakony-ér menti szakaszt. Az út eleinte jó, aztán elszántott. Egy bozót melletti kukoricásban törünk utat magunknak az erdõszélig. Jólesik, a szántás helyett újra erdei úton menni. A bozótosnak volt némi elõnye is, az egész túrán itt találkoztam egyedül kökény bokrokkal. Ettem is pár marékkal a fanyar gyümölcsbõl.


Hamarosan elértem a második ellenõrzõ pontot, ahol Béli Laci bácsiék csoportja pihent. Megkaptam a pecsétet, s szó szerint tovább menekültem a szúnyogok elõl. Rengetegen támadták meg az embert, amint megállt, vagy csak andalgott. Nem irigyeltem a pontõröket. Még az a jó, hogy tempós gyaloglás, vagy normál sebességû biciklizés közben békén hagynak, nem úgy, mint a böglyök, de azokból szerencsére kevés volt az idén. Vagy két évben, miattuk kellett lemondanom a montizásról a Bakonyban. Laci bácsi csoportja utolért, s jót beszélgetve együtt ballagtunk egészen a Hatos-tölgyig. Elmondta, hogy a Sokoróban elég gyakran változtatnak a jelzéseken. Megjegyeztem, ez esetben nem lenne rossz a Sokorói-Bakony-ér menti szakaszt erdei szakasszal kiváltani. Az elsõ Hatos-tölgy túrán, még végig jó volt az ér menti út, mostanra viszont nagy részét elszántották. Közben elkezdett esni az esõ. Szerencsére, csak annyira, hogy a széldzseki is elég. Beértünk Felpécre, s menten be is tértünk az elsõ ittasellátó helyre. Reméltük, hogy amíg frissítünk, eláll az esõ. Bejött. Továbbmenve következett a túra legnagyobb szintemelkedésû és legmeredekebb emelkedõje. Tisztességesen lebetonozták, így könnyebb egy kicsit. Alaposan szétszakadt a csapat, illetve ismerõs túrázókat értünk utol. Minden emelkedõ véget ér egyszer, így ez is. Utána viszont jó darabon olyan sáros az út, hogy csaknem visszasírtuk a jó száraz kaptatót. Tulajdonképpen, egészen a Hatos-tölgyig kerülgethettük az istenverte pocsétákat. Közben arról is beszéltünk, hogy egy dombtetõ, hogyan kaphat olyan nevet, mint a Kutyor. Ez ugyanis szerintem, a gugyorral és a gurgyóval együtt folyóvízi alakzatot jelöl.


Végül csak elértük az ellenõrzõ pontot, s megkaptuk a második itteni pecsétet. Laci bácsiék csoportja pihenõt tartott, én pedig mentem tovább. Jött egy újabb jó kis emelkedõ, egy kis szintmenet, majd egy mélyúton értem vissza Kajárpécre, ahol már csak be kellett gyalogolni a célba. A célban megkaptam kitûzõt, s elindultam haza.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 300/200 Ft-ért elég rossz minõségû (a másolat másolatának másolata) szürkeárnyalatos térképes igazolólapot (saját térkép elengedhetetlen) és kitûzõt kaptunk.